Néhány kép Szombathely belvárosáról, csak úgy, mert ezek tetszettek...
Szombathely, a fő tér keleti vége
Szombathely, Fő tér részlet: a teret északról szegélyező házak
Szombathely, fő tér: a teret keletről szegélyező házak
Szombathely, Isis szobor
Szombathely, pályaudvar
Szombathely, a Ferences söröző. A konyhájuk jó, az áraik alacsony közepesek, korábban rettentően lassan szolgáltak ki de idénre ez javult, egészen jó a reakcióidejük
Néhány kép Szombathely belvárosáról, csak úgy, mert ezek tetszettek...
Szombathely, a fő tér keleti vége
Szombathely, Fő tér részlet: a teret északról szegélyező házak
Szombathely, fő tér: a teret keletről szegélyező házak
Szombathely, Isis szobor
Szombathely, pályaudvar
Szombathely, a Ferences söröző. A konyhájuk jó, az áraik alacsony közepesek, korábban rettentően lassan szolgáltak ki de idénre ez javult, egészen jó a reakcióidejük
Orsi szombatig bírta velünk :) ekkor bevittem és vonatra tettem, hazautazott... Eredetileg az volt a sztori, hogy vasárnap egy állásinterjúra megy: valami melót szeretne, a Westend egyik vendéglőjében lenne felszolgáló. Már amikor mondta is gyanús volt, miért pont vasárnap délután, de mindegy, ha menni akar nem fogom erővel visszatartani. Szóval pénteken megvettük neki a jegyet és szombaton bevittem őt Szombathelyre – jaj de hülye szójáték :( Volt olyan verzió is, hogy mind a négyen megyünk, de aztán csak Orsi jöt, Era és Nóra inkább Felsőmarácon napoztak...
Orsi és Nóri: Orsi ekkor indult haza Felsőmarácról, a lányok kicsit pózoltak a kamerának :)
Elég késve indultunk: a vonat három óra ötkor indult, és a tervezett háromnegyed kettő helyett majdnem kettő is volt már, mire indultunk. Kínáltam Orsinak, hogy vezessen ha akar, de érdekes módon nem akart, pedig szeret vezetni. Azt mondta, ő most azt akarja hogy bevigyék Szombathelyre, most nem akar vezetni... Ha nem, akkor nem... Körmenden fura módon (szombat, délután) dugó volt a nyolcason, ott toporogtunk egy sort. Aztán már simán ment minden Szombathelyig, ott viszont kettőnk közül egyikünknek sem volt sok tippje, merre van a pályaudvar – bár előtte levő napon ott voltunk, valamennyire rémlett... így sem volt sok rátartás: három előtt valamivel értünk csak oda.
Orsi hazafelé: a kép már Szombathelyen készült, a pályaudvar előtt egy élelmiszer bolt előtt tudtam parkolni, onnan cibálta be Orsi a csomagját. Sietett, alig 10 percünk volt a vonat indulásáig
Meg van-e a vonatjegy? Mondjuk jókor a kérdés, de szerencsére megvolt az is meg minden más is... Orsi hazafelé úton Felsőmarácról Budapestre, a kép a szombathelyi pályaudvar előtt készült
Aztán a hellyel is volt kis baj: egy tinédzser forma lányka ült Orsi helyén, de nagyon nem akartam beleavatkozni, Orsi felnőtt, megoldja ha meg nem majd kér segítséget. Nem kért, nem akart veszekedni és mondjuk ebben van igaza... Végül is volt helye – bár ahogy mesélte, amikor sikerült felhívni őt, tele volt a vonat. (Nekem furcsa volt, hogy egy Intercity csak négy kocsiból álljon, de hát ezek szerint csak ennyi az utas.)
Orsi már a vonaton, hazafelé Felsőmarácról
Orsi szombatig bírta velünk :) ekkor bevittem és vonatra tettem, hazautazott... Eredetileg az volt a sztori, hogy vasárnap egy állásinterjúra megy: valami melót szeretne, a Westend egyik vendéglőjében lenne felszolgáló. Már amikor mondta is gyanús volt, miért pont vasárnap délután, de mindegy, ha menni akar nem fogom erővel visszatartani. Szóval pénteken megvettük neki a jegyet és szombaton bevittem őt Szombathelyre – jaj de hülye szójáték :( Volt olyan verzió is, hogy mind a négyen megyünk, de aztán csak Orsi jöt, Era és Nóra inkább Felsőmarácon napoztak...
Orsi és Nóri: Orsi ekkor indult haza Felsőmarácról, a lányok kicsit pózoltak a kamerának :)
Elég késve indultunk: a vonat három óra ötkor indult, és a tervezett háromnegyed kettő helyett majdnem kettő is volt már, mire indultunk. Kínáltam Orsinak, hogy vezessen ha akar, de érdekes módon nem akart, pedig szeret vezetni. Azt mondta, ő most azt akarja hogy bevigyék Szombathelyre, most nem akar vezetni... Ha nem, akkor nem... Körmenden fura módon (szombat, délután) dugó volt a nyolcason, ott toporogtunk egy sort. Aztán már simán ment minden Szombathelyig, ott viszont kettőnk közül egyikünknek sem volt sok tippje, merre van a pályaudvar – bár előtte levő napon ott voltunk, valamennyire rémlett... így sem volt sok rátartás: három előtt valamivel értünk csak oda.
Orsi hazafelé: a kép már Szombathelyen készült, a pályaudvar előtt egy élelmiszer bolt előtt tudtam parkolni, onnan cibálta be Orsi a csomagját. Sietett, alig 10 percünk volt a vonat indulásáig
Meg van-e a vonatjegy? Mondjuk jókor a kérdés, de szerencsére megvolt az is meg minden más is... Orsi hazafelé úton Felsőmarácról Budapestre, a kép a szombathelyi pályaudvar előtt készült
Aztán a hellyel is volt kis baj: egy tinédzser forma lányka ült Orsi helyén, de nagyon nem akartam beleavatkozni, Orsi felnőtt, megoldja ha meg nem majd kér segítséget. Nem kért, nem akart veszekedni és mondjuk ebben van igaza... Végül is volt helye – bár ahogy mesélte, amikor sikerült felhívni őt, tele volt a vonat. (Nekem furcsa volt, hogy egy Intercity csak négy kocsiból álljon, de hát ezek szerint csak ennyi az utas.)
Orsi már a vonaton, hazafelé Felsőmarácról
Vasárnap este lesétáltam a Himfai parkerdőhöz, ott van egy horgásztó. A képek ott készültek:
A Felsőmarácról kivezető egyik út, ez a Rába hídhoz majd azután Csákánydoroszlóba vezet át
A felsőmaráci útról a Himfai Parkerdőbe vezető út, ez megy el a horgásztó mellett
Lábatlan gyík, kuszma. Elsőre rézsiklónak néztem, de a Wikipédiában utána kutakodva, a képek alapján arra nem, viszont a lábatlan gyíkra, azon belül is a Anguis fragilis fragilis alfajra hasonlít jobban.
A Himfai parkerdőben a horgásztóhoz vezető úton közepetáján valaha egy sorompó állt. Ennek előtte egy hurok az út mentén, ezt eredetileg parkolónak szánták, eredetileg innen csak gyalog volt lehetséges is, szabad is továbbmenni. Ahogy a képen is látszik, az elárvult táblán kívül erre ma már semmi sem emlékeztet, sem a behajtani tilos tábla, sem a sorompó nincs már meg...
Tájrészlet, Himfa, parkerdő, nem messze a horgásztótól. Az erdő nagyon szép a lemenő nap fényében. Telepített erdő. állítólag lányaim nagyapja tevőlegese részt vett mint vezető erdész abban az időben ezen erdő telepítésében. Köszönet érte
Himfa, parkerdő: a gáttól jobbra az erdő (a képen), balra pedig a tó
A himfai horgásztó augusztus elején, alkonyat tájt
A sherwood-i erdő :) Himfa, parkerdő augusztus eleje, alkonyat előtt...
Szép magyarsággal fogalmazott tábla a Himfai Parkerdőben. Milyen neveletlenség már eldobni a tűzrakást :)
Naplemente a Himfai parkerdő horgásztava felett augusztus elején
Naplemente Felsőmaráctól nem messze...
Vasárnap este lesétáltam a Himfai parkerdőhöz, ott van egy horgásztó. A képek ott készültek:
A Felsőmarácról kivezető egyik út, ez a Rába hídhoz majd azután Csákánydoroszlóba vezet át
A felsőmaráci útról a Himfai Parkerdőbe vezető út, ez megy el a horgásztó mellett
Lábatlan gyík, kuszma. Elsőre rézsiklónak néztem, de a Wikipédiában utána kutakodva, a képek alapján arra nem, viszont a lábatlan gyíkra, azon belül is a Anguis fragilis fragilis alfajra hasonlít jobban.
A Himfai parkerdőben a horgásztóhoz vezető úton közepetáján valaha egy sorompó állt. Ennek előtte egy hurok az út mentén, ezt eredetileg parkolónak szánták, eredetileg innen csak gyalog volt lehetséges is, szabad is továbbmenni. Ahogy a képen is látszik, az elárvult táblán kívül erre ma már semmi sem emlékeztet, sem a behajtani tilos tábla, sem a sorompó nincs már meg...
Tájrészlet, Himfa, parkerdő, nem messze a horgásztótól. Az erdő nagyon szép a lemenő nap fényében. Telepített erdő. állítólag lányaim nagyapja tevőlegese részt vett mint vezető erdész abban az időben ezen erdő telepítésében. Köszönet érte
Himfa, parkerdő: a gáttól jobbra az erdő (a képen), balra pedig a tó
A himfai horgásztó augusztus elején, alkonyat tájt
A sherwood-i erdő :) Himfa, parkerdő augusztus eleje, alkonyat előtt...
Szép magyarsággal fogalmazott tábla a Himfai Parkerdőben. Milyen neveletlenség már eldobni a tűzrakást :)
Naplemente a Himfai parkerdő horgásztava felett augusztus elején
Naplemente Felsőmaráctól nem messze...
Eredetileg vasárnap nem szoktam boltba menni, de most mégis... Tavaly még csak szombaton volt a csákánydoroszlói bolt nyitva, most már vasárnap is, igaz „csak” reggel nyolc és dél között. Nem volt buta döntés kinyitniuk, mert a hétközbenivel nem mérhetően sokan voltak vasárnap, elég sokat kellett sorba állni, ezek szerint van rá igény – és a boltnak van bevétel... Vasárnap, a szombati fátyolfelhős, párás idővel ellentétben ragyogóan tiszta idő volt, ugyanolyan meleg napsütéses idő mint szombaton de sokkal tisztább. A vasárnap reggel ezért ideális volt pár kép elkészítéséhez. (Hasonlókat egy éve is csináltam és ha jól emlékszem, publikáltam is de hát semmi sem ugyanaz kétszer :))
Csákánydoroszló, a nyolcas főut felé vezető utca vasárnap reggel, augusztus elején. Baloldalt legszélen a buszmegálló ami tavaly még nem volt itt, mellette pedig a zöldséges, ahol még akkor is megismernek, ha évente egy-két alkalommal látnak :)
Csákánydoroszló, a vegyes bolt. Oldalt, a bokor árnyékában szerénykedik Mira.
Csákánydoroszló, a templom melletti kétszintes, valha rendbe hozott de már évek óta pusztulni hagyott épület feltehetően eredetileg a plebánia számára épülhetett, ma üres. A háttérben látszik a vegyes bolt
Csákánydoroszló, a templom mellett egy ahhoz stílusában illeszkedő kicsi épület. Fogalmam sincs, eredetileg mi céllal készülhetett. A templom mellett temető is van, talán halottasháznak szánták?
Csákánydoroszló, templombelső. A kép gyenge, mivel a templom belső ajtaja zárva volt, csak ablaküvegen át, vaku nélkül sikerült úgy ahogy a kép...
Csákánydoroszló, római katolikus templom (Nepomuki Szent Jánosnak szentelve)
Csákánydoroszló, Csaba József emlékoszlopa. Szégyelem, de eddig azt sem tudtam, ki volt Csaba József...
Eredetileg vasárnap nem szoktam boltba menni, de most mégis... Tavaly még csak szombaton volt a csákánydoroszlói bolt nyitva, most már vasárnap is, igaz „csak” reggel nyolc és dél között. Nem volt buta döntés kinyitniuk, mert a hétközbenivel nem mérhetően sokan voltak vasárnap, elég sokat kellett sorba állni, ezek szerint van rá igény – és a boltnak van bevétel... Vasárnap, a szombati fátyolfelhős, párás idővel ellentétben ragyogóan tiszta idő volt, ugyanolyan meleg napsütéses idő mint szombaton de sokkal tisztább. A vasárnap reggel ezért ideális volt pár kép elkészítéséhez. (Hasonlókat egy éve is csináltam és ha jól emlékszem, publikáltam is de hát semmi sem ugyanaz kétszer :))
Csákánydoroszló, a nyolcas főut felé vezető utca vasárnap reggel, augusztus elején. Baloldalt legszélen a buszmegálló ami tavaly még nem volt itt, mellette pedig a zöldséges, ahol még akkor is megismernek, ha évente egy-két alkalommal látnak :)
Csákánydoroszló, a vegyes bolt. Oldalt, a bokor árnyékában szerénykedik Mira.
Csákánydoroszló, a templom melletti kétszintes, valha rendbe hozott de már évek óta pusztulni hagyott épület feltehetően eredetileg a plebánia számára épülhetett, ma üres. A háttérben látszik a vegyes bolt
Csákánydoroszló, a templom mellett egy ahhoz stílusában illeszkedő kicsi épület. Fogalmam sincs, eredetileg mi céllal készülhetett. A templom mellett temető is van, talán halottasháznak szánták?
Csákánydoroszló, templombelső. A kép gyenge, mivel a templom belső ajtaja zárva volt, csak ablaküvegen át, vaku nélkül sikerült úgy ahogy a kép...
Csákánydoroszló, római katolikus templom (Nepomuki Szent Jánosnak szentelve)
Csákánydoroszló, Csaba József emlékoszlopa. Szégyelem, de eddig azt sem tudtam, ki volt Csaba József...
Nem tudom, ki hogyan kezeli: tárolja, rendszerezi, teszi tematikusan visszakereshetővé a fényképeit, de nekem nincs erre sajnos jó megoldásom. Akad, aki a fizikai cuccokat, lim-lomot teszi el „majd csak jó lesz még ez is valamire” mottóval. Az eredmény az, hogy szinte minden hasznavehetetlen vacak felgyülemlik, átláthatatlanul és egy idő után ember legyen a talpán aki ilyen környezetben akármit is megtalál. Persze nem is keresi, hiszen ki emlékszik arra, hogy régebben mi a fenét is tett el így! Ennek is van persze jó oldala: egy kiadósabb rendcsinálás valóságos felfedő expedíció a múltba. Hogy ez miért jutott eszembe? A képeimet, amiket csinálok, egy-egy DVD-re írom ki, biztos ami biztos egyrétegűekre, azaz cirka 4,7GByte egy lemez, egy kötet... A D-535-össel az a felbontás amit jónak tartok, 1,7..2,2 Mbyte képenként, azaz rengeteg kép fér egy DVD-re. De még így is elég hamar összejön egy kötetre való. Kérdés persze, kell-e ennyi: éppen ma kaptam meg erről beszélve, hogy hülyeség mindent eltenni, elég a javát, a többit meg kidobni, minek minden vacakot eltenni. OK, mindjárt erről is, de akár csak a java, akár mind, előbb utóbb hatalmas lesz a halmaz. Na már most akkor kérdés az, ha adott képet, ha adott témát keresek, hogyan találom azt meg? Ez is csak olyan digitális lom-mentés? Kellene válogatni, a legjobb képeket eltenni a többit meg kidobni? Nos, a nem éles képeket, ahol nem jó a beállítás (habár ezt már kissé hezitálva) tényleg törlöm még a nulladik fázisban, azaz akkor, amikor a képeket a gépről a laptopra mentem. Ekkor még az a file-ok neve mint ami a fényképezőgépben volt, csak beforgatom azt a képet amit kell – aztán ha totál sügér lett akkor megy a a kukába. Ami itt túléli, az nevet kap, roppant fantáziadúsan: 8 decimális számjegy a fájl neve, az idők kezdete óta de legalább is amióta digitális képeket csinálok, egyszerűen folyószám a fájl neve... Egy-egy érdekesebb témáról sok képe csinálok, de ezt jónak tartom,. Hogy nem minden kép értékes? Ebben nem vagyok biztos. Amikor például a blog-ba válogatok egy, egyetlen képet egy olyan témáról, amiről akár tucatnyit is csináltam, soha nem vagyok abban biztos, hogy tényleg a legjobbra esett a választás, arról meg nem is beszélve, hogy amit ma a legjobbnak tartok, lehet, később már nem tűnne annak és később akár a sorozat egy másik eleme tetszene jobban... Szóval: szerintem jó a sok, mert van miből válogatni: akár ma, akár holnap, akármikor... És itt lenne egy értelmes elágazás másik irányba is, sajnos azonban munka van vele, nem is kevés. A képek JPG formátumúak, ennek van EXIF és IPTC rekordja, azt hiszem utóbbi alkalmas lenne tárgyszavazásra majd egy erre alkalmas programmal már remekül lehetne keresni tárgyra, témára, stb. Nem is beszélve a caption mezőről, itt remekül lehetne megjegyzésekkel ellátni a képeket. De ehhez önfegyelem kell, azaz lehetőleg azonnal meg kellene ezt csinálni ahogyan a kép a gépbe kerül – és ez nem mindig következik be sajnos, aminek az eredménye a több mint húszezer olyan kép, amiről ma és most és én tudom, mi az pontosan ami rajta van, hol és hogyan készült és persze nem utolsó sorban azt is, mi célból készült – de bizonnyal pár év (nem is gondolok bele: évtizedek) múlva annak aki szemléli, annyira érdekes és annyira érthetetlen lesz, mint nekem az a sok-sok fekete-fehér papírkép amiket körülbelül éppen egy esztendeje apámnál beszkenneltem és amiknek a tartalmáról már neki sem mindig volt pontos emléke. De eltette és jól tette, ezek nem olyan „jó lesz valamire” kacatok, ezekben információ van. Bár az mindenben van, azt hiszem aki eltesz mindent, pont ezért teszi el – és nem is azért, mert kell az valamire is. Ha kell, akkor sem azért kell mert valaha is használati tárgy lesz az ami réges-régen talán az volt, hanem azért kell, hogy emlékezzen erre vagy arra – és az igenis fontos!
Nem tudom, ki hogyan kezeli: tárolja, rendszerezi, teszi tematikusan visszakereshetővé a fényképeit, de nekem nincs erre sajnos jó megoldásom. Akad, aki a fizikai cuccokat, lim-lomot teszi el „majd csak jó lesz még ez is valamire” mottóval. Az eredmény az, hogy szinte minden hasznavehetetlen vacak felgyülemlik, átláthatatlanul és egy idő után ember legyen a talpán aki ilyen környezetben akármit is megtalál. Persze nem is keresi, hiszen ki emlékszik arra, hogy régebben mi a fenét is tett el így! Ennek is van persze jó oldala: egy kiadósabb rendcsinálás valóságos felfedő expedíció a múltba. Hogy ez miért jutott eszembe? A képeimet, amiket csinálok, egy-egy DVD-re írom ki, biztos ami biztos egyrétegűekre, azaz cirka 4,7GByte egy lemez, egy kötet... A D-535-össel az a felbontás amit jónak tartok, 1,7..2,2 Mbyte képenként, azaz rengeteg kép fér egy DVD-re. De még így is elég hamar összejön egy kötetre való. Kérdés persze, kell-e ennyi: éppen ma kaptam meg erről beszélve, hogy hülyeség mindent eltenni, elég a javát, a többit meg kidobni, minek minden vacakot eltenni. OK, mindjárt erről is, de akár csak a java, akár mind, előbb utóbb hatalmas lesz a halmaz. Na már most akkor kérdés az, ha adott képet, ha adott témát keresek, hogyan találom azt meg? Ez is csak olyan digitális lom-mentés? Kellene válogatni, a legjobb képeket eltenni a többit meg kidobni? Nos, a nem éles képeket, ahol nem jó a beállítás (habár ezt már kissé hezitálva) tényleg törlöm még a nulladik fázisban, azaz akkor, amikor a képeket a gépről a laptopra mentem. Ekkor még az a file-ok neve mint ami a fényképezőgépben volt, csak beforgatom azt a képet amit kell – aztán ha totál sügér lett akkor megy a a kukába. Ami itt túléli, az nevet kap, roppant fantáziadúsan: 8 decimális számjegy a fájl neve, az idők kezdete óta de legalább is amióta digitális képeket csinálok, egyszerűen folyószám a fájl neve... Egy-egy érdekesebb témáról sok képe csinálok, de ezt jónak tartom,. Hogy nem minden kép értékes? Ebben nem vagyok biztos. Amikor például a blog-ba válogatok egy, egyetlen képet egy olyan témáról, amiről akár tucatnyit is csináltam, soha nem vagyok abban biztos, hogy tényleg a legjobbra esett a választás, arról meg nem is beszélve, hogy amit ma a legjobbnak tartok, lehet, később már nem tűnne annak és később akár a sorozat egy másik eleme tetszene jobban... Szóval: szerintem jó a sok, mert van miből válogatni: akár ma, akár holnap, akármikor... És itt lenne egy értelmes elágazás másik irányba is, sajnos azonban munka van vele, nem is kevés. A képek JPG formátumúak, ennek van EXIF és IPTC rekordja, azt hiszem utóbbi alkalmas lenne tárgyszavazásra majd egy erre alkalmas programmal már remekül lehetne keresni tárgyra, témára, stb. Nem is beszélve a caption mezőről, itt remekül lehetne megjegyzésekkel ellátni a képeket. De ehhez önfegyelem kell, azaz lehetőleg azonnal meg kellene ezt csinálni ahogyan a kép a gépbe kerül – és ez nem mindig következik be sajnos, aminek az eredménye a több mint húszezer olyan kép, amiről ma és most és én tudom, mi az pontosan ami rajta van, hol és hogyan készült és persze nem utolsó sorban azt is, mi célból készült – de bizonnyal pár év (nem is gondolok bele: évtizedek) múlva annak aki szemléli, annyira érdekes és annyira érthetetlen lesz, mint nekem az a sok-sok fekete-fehér papírkép amiket körülbelül éppen egy esztendeje apámnál beszkenneltem és amiknek a tartalmáról már neki sem mindig volt pontos emléke. De eltette és jól tette, ezek nem olyan „jó lesz valamire” kacatok, ezekben információ van. Bár az mindenben van, azt hiszem aki eltesz mindent, pont ezért teszi el – és nem is azért, mert kell az valamire is. Ha kell, akkor sem azért kell mert valaha is használati tárgy lesz az ami réges-régen talán az volt, hanem azért kell, hogy emlékezzen erre vagy arra – és az igenis fontos!
