Megvolt a szerdai nap is. Mit mondjak, régen volt ennyire nyomasztó napom! Szerdán nincs is órarend szerint órám, de ezen a héten egy számteches kolléganő hiánya miatt – beteg szegény, valami influenza szerű dolog – helyettesíteni kell: ezt hárman tanítjuk, a harmadik kolléganőnek is rendesen ki van töltve az órakerete, adja illetve adta magát hogy én tartsam meg az órákat. Nincs is azzal semmi baj, még élveztem is, de hát elég sok ez! Tegnap például nulladiktól a hetedikig, egy lyukasórával hét óra. Egészen nosztalgikus érzés volt :) mert pár éve még ilyen volt az órarendem, a napi beosztásom: rengeteg óra, zsinórban egymás után. Az utolsó órákra nem csak a diákok, én is rendesen kifáradtam. Most nem a sajátjaimat hanem a kolléganő osztályát lehetett tanítani, habár nem minden csoport volt teljesen ismeretlen, ugyanis az őszi félévben tanítottam egyik-másik csoportot...
Egyetlen csoportnak sem telt üresjárattal az órája, habár kettő csoportnak elmaradt: egyiküknek angol volt helyette, a másikuknak meg el kellett teljesen hagyni (a hetedik órában volt, hazaengedtem őket), mert pont akkor nekem más csoporttal volt órám... De a többi csoportnak megvolt az óra és nem is üresjárattal, netezéssel vagy játékkal telt hanem rendes munkával... Három dolgot csináltam velük: a nagyobbakkal – a kolléganőnek 11-es a legidősebb csoportja – táblázatkezelés volt, az INDEX() és a HOL.VAN() fügvények feldolgozásával érdekes perceket sikerült remélem nekik szerezni :) Sajna, a 10a-sokkal, őket ismerem is meg rájuk is férne, pont velük eléggé levés idő maradt mert éppen ők jöttek tegnap sorra a fogorvosi szűrővizsgálattal, de akkor is csináltunk valami hasznosat az órán... A kicsikkel, kilencedikesekkel pedig a prezentációkezelést vettük, volt ahol ez egészen új anyag volt és volt ahol az alapokat ismerték már a srácok. Mindegyik csoportban volt aki jól tudta, mivel a kolléganő a Fővárosi Alkalmazói Versenyre készítve őket feldolgozta néhányukkal már ezt a tananyagot... Az mindegyik csoportra igaz, hogy a kolléganő kevéssé szétválasztva dolgozza fel a tananyagrészeket mint annak idején én. Ennek is van persze értelme is, haszna is... annak idején én a kilencedikesekkel csak az alapokat (állománykezelés például és hangsúlyosan!), az Internet-es alkalmazások, levelező, WEB olvasó, keresés a WEB-en, majd a HTML készítést és a prezentációkezelést dolgoztam csak fel kilencedikben, legfeljebb júniusra, egészen a végére maradt időben egészen keveset a szövegszerkesztésből. A kolléganő csoportjai most kilencedikben kaptak kicsit a szövegszerkesztésből de a táblázatkezelésből is, mondom: ennek is lehet értelme mert egy téma hosszabb ideig való „művelése” lehet, a gyerek számára unalmassá válhat (habár igazán elmélyedni benne és az alapfogásokat készségszinten elsajátítani talán így tudja...) Szóval: a kicsikkel, három kilencedikes csoport is volt tegnap, a prezentációkezelőt vettük. Általában igaz, hogy elképzelésük van arról, mit és hogyan kell csinálni, a finomságok azonban gondot okoznak. Az ördög pedig a részletekben lakozik, ez itt nagyon igaz. A prezentáció kezelés persze elég hálás téma, főleg amikor az animációkkal meg az áttűnésekkel foglalkozhattunk :)
Persze hogy pont tegnap, amikor egyébként is rengeteg tennivalóm, sok helyettesíteni való órám volt, persze hogy tegnap kellett a fogorvosi szűrővizsgálatot is szervezni. Igaz, most jobb mint amikor a diákokkal a Lenhossék utcai iskola rendelőjébe kellett átmenni iskolaidő után, persze hogy semmi se legyen tökéletes: az nem csökkentette a tanításra fordítható időt emez viszont igen... Viszont a Lenhossék utcai doktornővel ellentétben a Mester 19 iskolafogászatáról átjött doktornővel nagyon jól szót lehet érteni! Korábban telefonon megbeszéltem vele, hogy a mi iskolai orvosi szobánk alkalmas erre, jöjjön át ő és ne mi menjünk – és simán belement. Ezután már „csak” arról kellett gondoskodni, hogy a megfelelő osztályok tanulói tízesével ott legyenek az orvosi szobában. Mondjuk éppen tegnap, amikor egymást követték az órák, ez sem volt egyszerű, de végül is megvolt ez is...
Alig lett vége a „rendes” óráknak, jött a Mókus őrs... A hétfői foglalkozáson a prezentációkezelőt használtuk velük is. Ezt valamennyire ismerték, bár rájuk is igaz ami a diákjaimra, hogy a részletek kidolgozása egy feladatban bizony igényel tőlük odafigyelést, fegyelmet és a feladattípus gyakoroltatása során ezt is nagyon fontos hangsúlyozni. Tegnap a szövegszerkesztőben csináltunk egy feladatot. Ez csalóka feladattípus: szöveget szerkeszteni mindenki tud, de itt még inkább igaz az, hogy a trükkösebb fogásokat nem ismerik – és bizony az érettségi feladatok tele vannak ilyenekkel... Talán a tavaszi szünet közelsége, talán a tavasz de tette, de eléggé indiszponáltak voltak a lányok (Dávid ezen a héten nincs, síel). Amint a teljesítményükön láttam, hát bizony a szövegszerkesztés egyáltalán nem a könnyebbik műfaj lesz nekik (sem), ellentétben azzal amit hisznek... Kell majd gyúrni ezt a témakört is rendesen és egyre fogy az idő... Húsvétig már nem látom őket, húsvét utáni héten is csak kettő alkalommal; utána az én párizsi utam miatt marad ki egy teljes hét és a rá következő héten is csak egy alkalmunk lesz. A következő áprilisi hét teljes, remélem semmi miatt nem marad el foglalkozás, azaz meglesz a három alkalom, de utána már ott a május elsejei zűrös hét, ballagnak, írásbelik vannak, és hipp-hopp május vége van amikor sorra kerül az informatika gyakorlati érettségi. Szóval az idő vészesen fogy, gyakorolni meg nagyon lenne mit! Nagyon jellemző: tegnap felajánlottam nekik, hogy a párizsi utamra hagyok nekik házi feladatot és nem ellenkeztek, sőt...! Pedig a diák a leckének soha sem örül!
És még ezzel sem volt kész a tegnapi nap, négyre jöttek a francia csoport diákjai és a szülei, a szokásos eligazítást, tájékoztatást megtartottuk nekik. Azt hittem egy gyenge óra elég lesz, de végül is másfél órába tellett... Talán nem volt haszontalan, a diákok is, a szülők is kérdeztek ezt-azt. Éppen most, hogy erről írtam, kerestem elő a fay.blogol.hu blog-on a tavalyi út első post-ját, na az pontosan erről szólt... Vannak dolgok, amik ismétlődnek...
