(Ünnepek: nincs munka vagy ami van, halogatjuk... Ez a hosszú posztok ideje :)) Karácsony másnapja van. Az idő minden, csak nem karácsonyi. Fél hét téjt kezdett el pirkadni, ez van a lentebbi első képen. Az idő derült, habár hideg van (hidegebb is lehetne), nagyon szépen süt anap, egészében nagyon vidám az idő.
Pirkad... 2006 karácsony másnapja
Felkelt a nap
Kicsit később már a panelházak közzé is besüt :)
Tegnap, karácsony első napján apósoméknál voltunk. Ideillesztek egy képek a karácsonyfájukról -- rengeteg kép készült náluk, mindneki, a család minden tagja rajta van (az egyszem engem leszámítva) sokszor, de gyakorta zsörtölődnek azok, akiket fényképezek, hogy ez meg az bántó, előnytelen rájuk nézve mivel hogy nem jól néznek ki, nem szeretik -- hát ide posztba ezért nem nagyon merek ilyen képet elhelyezni. A kis karácsonyfa viszont biztosan nem fog reklamálni, nem is lenne miért mert nagyon szép, formás. Csak éppen kicsi és műanyag :(
Apósomék kis karácsonyfája
A nap elég későn kezdődött, a leányok, mind a három sokáig aludtak. A szedelőzködés, szöszmötölés majdnem délig eltartott, elmúlt már tizenkettő, mire elindultunk. Era a szokásos gondterheltséggel (semmi könyedség, jókedv), hogy minden velünk van-e. Persze hogy nem volt: már apósomék háza előtt voltunk amikor két, egyébként szerintem apróság jutott eszébe, amik valóban kimaradtak (ajándékok). Rendesen le is támadta miatta a lányokat. Nem tetszett igazán, ez szerintem nem karácsonyi hangulat (amúgy: mi az...?), de hát ami fontos az fontos... "Átstartolás", irány vissza, haza. Tényleg: már a parkolót kerestem a ház előtt :) Nagyon ritkán fordul elő, hogy az ember akarata kizárólagosan érvényesülhet a környezetével kapcsolatban, ráadásul jóakarattal... Na ez habár semmiség volt, ilyen pillanat volt. Nem tudom, mennyire gonoszkodás, de meg kell mondjam: élveztem :) Az "átstartolást" egészen egyszerűen a lányok nem akarták elhinni: semmi kérdezősködés, megbeszélés... Ugyan minek! :) Az is igaz, ettől kezdve hazaúton -- mk. Orsit leszámítva -- a lányok rám fújtak ekéggé, hogy ők ezt nem úgy gondolták, nehommá' visszamenjünk, forduljak csak vissza, meg nem is olyan fontos meg ilyesmi. Szerintem sem volt a dolog fontos, de ami nem fontos amiatt nem veszekszünk! 14 kilóméter meg 40 perc plusz idő nem is nagy ár ennek végiggondolására. (Nem hiszem, hogy végiggondolták...) És persze ha én vezetek, akkor (ebben legalább is) az van amit én akarok, hát jöttünk egyből vissza. Nem lett a dologból veszekedés később -- pedig kicsit tartottam ettől! Mk. vissza _semmi_ pénzért nem fordultam volna :) Persze hogy itthon maradt az a két dolog, azaz másodszorra is elindultunk és bőven dél utén, egy óra körül értünk oda. Az egész említésre sem lenne méltó -- csak az a hirtelen felfortyanás, ráadásul egy karácsonyi ajándék miatt, az nem tetszett... (Az sem tetszik, hogy piti dolgokat fontosnak mutatunk merő fontoskodásból, kulcsofntosságú dolgok felett meg buta módon elsiklunk -- de ez egy másik, egy teljes egész posztot is megérne...)
Apósomék aranyosak. Anyósom a világ legtündéribb anyósa! :) Ajándékozás, na az valóban jól sikerült... Apósom mindig hevesen tiltakozik, főleg az ajándékok értéke miatt -- nem tudom, mennyit gondol belőle komolyan -- de most valahogy az is elmaradt, szerencsére. Apósom sokat öregedett az elmúlt pár évben... Fizikailag is, megviselte a betegsége de lelkileg méginkáb... Mi örültünk annak, amit kaptunk, remélem ők is annak, amit tőlünk kaptak. Mi kell még több?
Egészen jól telt a délután meg az este és ebben a két kislánynak nagyonnagy szerepe volt. Orsi másfél hét múlva betölti a 18-at, nagykorú lesz és ez neki nagyon sokat számít. Ákossal azt hiszem jól elvan, ez is fontos. A jogsiját nemrégen szerezte meg -- még nincs neki kézben, türelmetlen is :) -- és ha minden igaz, apósom öreg (sajnos valóbannagyon öreg: 21 éves) Audi 80-asát megkapja. Mi kell még 18 évesen...? Boldog is rendesen és ez meglátszik rajta, talán a legkiegyensúlyozottabb mindőnk közül. Igaz, a természete ettől még olyan amilyen, egyfolytában csivitelt tegnap apósoméknák de ez nagyon nem volt baj, sőt... Vitte a szót és beszélt erről, arról, mindneféléről: túláradó jókedve hálistennek mindannyiónkra átragadt, szép nap volt.
Este valami Szörny Rt. ment, ezt a lányok idehaza akarták nézni ezért korán -- ahhoz képest, milyen későn mentünk, ahhoz képest mindneképpen korán -- hazajöttünk. Era hamar elszunyált, de a lányok nehezen aludtak el, éjfélkor még kukorékoltak és Orsi kibotorkált vaníliás tejet csniálni magának. Szerencsére sem neki, sem Nórinak nem volt rossz a kedve :)
