Karácsony második napja. Ma semmi, punnyadás, semmittevés... Jó az... Tegnap anyósoméknál voltunk, kölcsönös megajándékozások, karácsonyi ebéd, aztán hosszas beszélgetés. Nagyon későn értünk oda, egy óra is elmúlt már. A szokásos: a leányok egyébként is későn keltek (a szenteste nálunk mindig igen nagyon este, már-már éjszaka van), aztán nagyon sokat vacakoltak a készülődéssel... Apósom megint berzenkedett rendesen, hogy így meg úgy, meg hogy milyen sok mindent kaptak (nem is sok mindent – sajnos), de hát ez is megvolt. Sajnos a koccintás nekem megint kimaradt, persze hogy kocsival mentünk át és persze hogy én vezettem. Mondjuk a teljes igazsághoz tartozik, hogy Orsi akart vezetni, de nem nagyon szerettem volna... Az ebéd nagyon finom volt, anyósom egészen kiválóan főz! Ebéd után nem tudtam egyszerűen ébren maradni, a lányok, Orsi és Nóri ugrattak is eleget... Ebéd után sok sok beszélgetés, sok hétköznapi jelentéktelen dologról – de hát jó az... Elég sokáig elüldögéltünk... Este a lányok már nem bírták haverok nélkül, felhívták egyik barátnőjüket, akihez, miután felszedelőzködtünk és hazajöttünk, átmentek (cicabogárral természetesen), aztán még ellógták az estét valamelyik karácsony első napján is nyitva tartó kávézóban... Era mondta reggel, hogy nem, olyan nincs hogy a csajok karácsony első napján a haverokkal lógjanak... Hát lett... (Ma azaz a második nap estére mér előre beígérték, hogy mennek valahova...)
x
x
x
x
x
x
(A post nincs készen, még folytatom...)
