Szerda: itt a váltás. Az első héten nap mint nap, szinte mindig a csoporttal voltunk, vasárnap is közös volt a program délelőtt... Aztán hétfőn reggel megvolt a munkakezdés, attól kezdve a srácok „önjáróak” - persze előtte sem kellett őket pátyolgatni. Eltelt a hétfő meg a kedd (korábbi post-okban esik e napokról szó), és eljött ez a nap is. Szerdán érkezett meg a két kolléga, aki a következő 10 napban a csoporttal van és ők is jönnek velük haza. Két évvel ezelőtt még Lajossal magunk mentünk a váltásért, meg magunk cipekedtünk ki a reptérre, de tavaly már hozták a vendéglátóink a váltás kollégákat be a reptérről és vittek is másnap oda ki minket és nem volt ez másként idén sem. A szerdai nap szemben a hétfőivel és a keddivel, amikor Petivel Párizsban kószáltunk különösebben előre megfogalmazott cél nélkül, szerda már a kollégák fogadásáról és a négyesben való programról szólt. Bementünk a suliba délre, mivel Joël-lel ott találkoztunk. Ott ebédeltünk, majd Joël kiment a reptérre Csaba és Laci elé: Peti és én is mentünk vele. (Eredetileg is úgy volt, hoyg én megyek, de Peti nem akart egymaga kóborolni – soha nem akar – ezért jött velünk.) Joël kocsija, egy Citroën tudomisénmi (talám MX vagy XM) hatalmas, hátul akkora a tere hogy három felnőtt ha nem is kényelmesen, de elfér. A Roissy-n kavartunk egyet: egyikünk sem tudta, pontosan hova érkeznek Csabáék... Előbb a B terminálhoz mentünk, mert Joël úgy emlékezett, oda jönnek. (Nem tudom, honnan vette, de mindegy...) Aztán valamelyik képernyőn jól kiolvastuk :) hogy nem B hanem F... Joël persze addigra jól leparkolt a B alagsorában, gondolom ezért javasolta hogy menjünk gyalog... El is indultunk, majd olyan negyed óra (!) után amikor úgy a C terminálnál jártunk :( Peti vetette fel, menjünk kocsival... Szóval nagyon határozottak voltunk... Vissza a kocsihoz, de az addig eltöltött időért is ki kellet szegénynek perkálnia vagy 3 €-t... Kocsival is volt vagy negyedóra amíg átértünk. Joël mint mindig, az utolsó kereszteződést is elnézte volna ha Peti nem figyelmezteti. Amikor meg szólt, Joël simán átvágott vagy négy sávon, legalább két kocsi elé, de a francia autóvezetői mentalitásra jellemző, hogy még csak rá sem dudáltak, itt ez nem szokás... Na szóval ekkorra már jó helyen voltunk :) de még nem jó időben... A gép érkezéséig vagy másfél óra volt, Joël meghívott egy kávéra. Elég jól elbeszélgettünk, eléggé bele lehet jönnöm a francia beszédbe ha van kivel és ha akivel van, van ennyire türelmes azzal aki csak töri az ő anyanyelvét, mint Joël velem :) Petivel az angolt törték, Joël egy pár hónapja Eric-kel jár angol órákra, heti három órára... Szóval elvoltunk...
Márton Peti és én Roissy-n. A képet Joël kész-tette a reptér egyik kávézójában amíg Csabáékat vártuk...
Márton Peti és Joël Patier Roissy-n. Ezt már én fotóztam :) és nem a kávézóban hanem közvetlenül a váróban..
Megjött a váltás: Márton Peti Ludvik Csaba és Tóth László a Roissy-n
Joël bevitt minket a szállóig. A reptér fele elég sokat beszélgettünk, na jó a kocsiban nem annyira de amíg vártunk igen; visszafelé szegény Joël eléggé szótlan kellett legyen, négyen magyarok eléggé elfecsegtünk egymással, kicsit furdalt is a lelkiismeret... A szállónál kitett minket, majd átadtuk neki az egyik ajándék palack magyar bort – ekkor és csak találkoztunk vele így négyesben és nem csak hog ykét éve ő a projekt koordinátora az ő részükről, és nem csak hogy azóta sokkal gördülékenyebbek a dolgok, de szívvel lélekkel csinálja! Joël utána elment (a hétvégén a normadniai házában töltötte, amíg Csabáékra vártunk, mutatott róla képet is, hatalmas nagy ház: nagyon büszke rá mert szinte teljesen saját maga építette...) A szálló recepcióján minden évben komoly teljesítmény megértetni az éppen ottan szolgálatos alakkal, miként is történik a szobafoglalás... Szerencsére a mostani pasi (amúgy egy hihetetlenül férfiatlan pasi! :() hamar felfogta és rendbe is tette, talán első év hogy komplikációmentesen megtörtént a rezerváció. Ezután, délután a most már szokásosnak mondható séta a Montmartre-ra... Tavaly is, tavalyelőtt is meg azelőtt is mindig ide mentünk el, ez nincs messze a szállótól de annyira igen, hogy kicsit metrózni kelljen...
”La Basilique du Sacré Coeur de Montmartre”
Tóth László, Márton Peti és Ludvik Csaba a Moulin Rouge-t fényképezik...
Lassan alkonyodott, mire leértünk megint a Montemartre.ról... Este vacsora a töröknél. Nem annál ahol szoktunk, mert az szerdánként zárva hanem egy másik, szemben vele., Elég sok van a környéken... Hazamenni (mármint a szállóba) nem volt kedve egyikünknek sem, hát elcsatangoltunk az Eiffel torony felé, kimentünk a Trocadéro-ra...
