Letelt az egy hét, ma, azaz kedden indulunk haza. Tegnap, hétfőn Kőszegen voltunk, elég nyomasztóan forró idő volt, szellő se rezdült. Estére aztán beborult, dörgéssel, villámlással megérkezett az a hidegfront, amit a rádióban már hétfőn reggel jeleztek és amivel kapcsolatban hétfőn délután már erősebben is fogalmaztak: vihart, jégesőt jósoltak. Szerencsére az itt nem volt, de volt, van lehűlés, eső, vizes minden, párás erősen a levegő és búbánatosan borult is. Biztosan fog ma esni... A dolog jó oldala hogy nem kell kánikulában utazni, a rossz oldala viszont az, hogy a készülődés, a takarítás és az összepakolás ilyen esős, nedves, sáros időben kicsit nehézkesebb, mint ha száraz meleg lenne.
Felsőmarác, Telek utca a falu felső része felé. A kép augusztus elején, egy kánikulai időszakot követő hidegfront idején készült, kora reggel. Előző este esett, zuhogott, aznapra lehűlt az idő de felhős, nedves, párás időjárásnak ígérkezett már kora reggel
Mire a reggelből délelőtt lett, nem csak beborult, de el is eredt az eső. Le akartam mosni a kocsit, de hát ez teljesen okafogyott lett, ki akartam belülről tisztogatni, kiporszívózni, de esőben ezt sem lehet. Kitakarítottunk a házban, azaz pontosabban Era és Nóra tették, mert én aludtam délelőtt egy órát – a vezetés közben ez nagyon jól jött... A pakolás és a rendrakás szokás szerint nagyon elhúzódott, majdnem kettő lett, mire elindultunk...
Az összepakolás nagyjából megvolt, a nagyszoba rendben - Nóra kipróbálja, milyen így az ágya :)
Azon ritka alkalmak egyike, amikor Nóra nem hogy nem ellenzi a fotózást, de még pózol is... Felsőmarác, indulunk hazafelé...
Nóra viszonylag jól bírta a gyűrődést (Orsi ekkor már nem volt velünk, ő szombat este hazajött, mondjuk totál feleslegesen de mindegy). Délelőtt sokat esett, de olyan 10, fél tizenegy tájt elállt az eső sőt a felhők is szétoszlottak és a nap is kisütött. A levegő tiszta volt, az erős napsütésben hamar felmelegedett a levező, a sok víz miatt rendesen párás is volt az idő... Kettő körül, kicsit korábban meglett minden, az utolsó lépés mint mindig, az enyém: a víz elzárása – ezután mindig csak a kapuzárás marad a felsőpmaráci házban...
Kapuzárás, a szó valódi és átvitt értelmében egyaránt. Indulunk haza Felsőmarácról (bár tervbe van ekkor, hogy másfél hét múlva olyan kettő napra még lejövünk)
Elköszöntünk Ancitól, Gyuszitól nem. Szegény beteg, nincs jól, egy agyérkatasztrófa miatt volt vagy három hetet kórházban, most otthon lábadozik és pont akkor, amikor indultunk, aludt. (Előtte éjszaka valószínűleg a front miatt is, nem aludt, nincs szegény jó állapotban...)
Nóra, Era és Anci Felsőmarácon... Indulunk haza, beköszöntünk...
Kétszer álltunk meg, elsőre mindjárt Csákánydoroszlón, Era fagyit kért. Minket is kérdezgetett (elég sokat! :)), de sem Nóra sem én nem akartunk fagyizni... Era vett valami mákos süteményt is, de az csalódás volt állítólag mert száraz volt és ízetlen is.
2008. augusztus 5, Körmend az Eszkimó fagyizó előtt megálltunk hazafelé, Era egy süteményt vett (nem volt jó :() és fagyit is, na ez ízlett neki...
Másodjára Ajka-Bakonygyepesen álltunk meg. Vettem autópálya matricát (amikor Apámmal Hajdúdorogon voltam, nagyon pórul jártam mert rosszul számolva a napokat, a korábban vett 10 napos matrica éppen aznapra már nem volt érvényes, majd tizenkétezer forint plusz büntetésem bánta, hát most vettem mert éppen a tizedik nap volt, annyit nem ér hogy elszámolom és megint ennyit kelljen büntetésben fizetni). Szóval autópálya matrica, tankolás és ha már ott voltunk, a lányok elmentek WC-re is. Ennyi volt csak a második megállás és ettől kezdve „egylélekzetre” mentünk, egészen az Etele útig, ott megálltunk mert Era szedett még Felsőmarácon szedret, ennek felét ott hagytuk.
2008. augusztus 5, Ajka-Bakonygyepes. Tankolás, autópálya matrica és persze ha ott vagyunk, a WC meglátogatása is :)
Era és Nóra rendesen összevesztek a kiszálláskor: Era akarta, hogy Nóra a nagyobbik kézitáskáját is hozza fel, Nóra persze pont olyan makacs mint az anyja, ő meg erősködött hogy nincs benne semmi fontos, nem viszi... (Mondjuk Era is elmondhatta volna, miért akarja: ha akárki látja a kézitáskát a kocsiban, nem tudja hogy értéktelen, esetleg betöri miatta a kocsit). Na mindegy, rendesen összevesztek és az lett a vége, hogy Nóra lent maradt – így viszont nagyon hamar végeztünk, alig pár percet voltunk fent.
Idehaza kipakolás, ahogyan szokásos, ez is eltart egy darabig. Ennyi volt az első felsőmaráci hét – a dolgok mostani állása szerint másfél hét múlva pár napra még megyünk. Majd meglátjuk...
