Szerda, a hét közepe... Tegnap, kedden megvolt a SzÁMALK-os óra, megint végeztem a tantárggyal egy csoportban, tegnap a vizsga dolgozatot írták meg. Nem néztem még meg, de csupán a mennyiséget látva azt hiszem, egyeseknek elég gyenge lett... Ma kettő óra: a sajátjaimmakkal, a 11-esekkel mostantól az érettségi szóbeli tételekkel is foglalkozunk kicsit illetve a nehezebb témakört, az adatbázis-kezelést gyúrjuk. A kicsikkel még nem tudom pontosan mi lesz a téma, de érdekes lesz, mert most folyik iskolánkban a minőségbiztosítási audit, az egyik auditor hölgy jelezte, jönne órát látogatni. Nem bánom, szinte soha nem látogat nálam senki órát, most igen...
A 11-eseimmel nagyon nem tudom, mit is kezdjek. A tavalyi tanév végén az osztály egyik fele letette informatikából az előrehozott érettségit, a másik felével találkozom csak... Nem lenne jó megbántanom ezt a felét, akikkel még együtt dolgozom, de kegyetlen nehéz velük haladni. Olyan szinten lusták, hogy ez már fáj... Mivel az elmúlt évben (pontosabb lenne azt írni: években, mivel ez tendenciózusan minden évben tapasztalható volt), szóval minden évben gyengére sikerül az elmélet az informatika érettségin, na kicsit beleerősítünk: mivel ezek szerint a diákok maguktól nem tanulják meg ezeket, azt találtam ki hogy az órák egy jelentős részében áldozunk a tételek megbeszélésére... Persze a dolgot attól lesz nyomatékos ha vissza is kérdem, azaz mint a régi időkben: elméleti dolgozatokat is írunk... Ez volt szerda reggel is. Négy egyszerű kérdés, jóformán tőmondatok elegendőek válasznak (azaz messze nem egy tétel kifejtésének szintje), de talán két vagy három diák a tizenkilencből volt, aki komolyan próbálkozott. Komolyan kezd a dolog aggasztani... Pedig úgy hittem, 2008 tavaszán az osztály ambíciózusabb fele teszi le az előrehozottat informatikából, 2009-ben pedig a másik fele. De ahogy ezek a legények most hozzáállnak, erősen kétlem hogy esélyesek. A baj csak az, hogy a másik választható tárgyból, fizikából még katasztrofálisabban állnak. És mindezt éppen őket izgatja a legjobban, akármikor szóba hozom, legfeljebb idétlen vihogás a reakció... 17...18 évesen... A felnőttkor küszöbén... Lehet, hogy az a küszöb ennyire magas lenne...?
A 11-eseimmel való óra után jól elgondoltam hogy valami ütős szép feladatot keresek a kilencedikesekkel való órámra, de hát persze hogy nem úgy alakult. Megjelent egy diák az apukájával hogy az iskola érdekli őket... Hol vannak már a nyílt napok, de hát el senkit sem küldünk aki irántunk érdeklődik. Mondjuk az érdeklődésre jellemző hogy apukának kilenckor mennie kellett, volt vagy 30 percem, de hát azt kitöltöttem, kettő műhelyt meg is mutattam nekik.
Tízkor kezdődött a kilencedikes órám, hát ennyi idő alatt valami különleges feladatot nem lehet csinálni – elővettem egy érettségi feladatot. Mostanra tudnak annyit az aktuális témából (ez nekik a szövegszerkesztés), hogy elboldogulnak ezzel is. Velük viszont – talán kettő vagy három diákot leszámítva – gyorsabban lehet haladni mint gondoltam (ellenkezően, mint a sajátjaimmal), azaz lehet, a tervezettnél hamarabb lehet a táblázatkezelésre váltani. Lehet, kellene is, a kilencedikesek többet hoztak a szövegszerkesztésből mint a tavalyiak vagy a tavaly előttiek (az enyéimek), de ha igaz amiket mesélnek, a táblázatkezelőt alig ismerik, az adatbázis-kezelőről meg nem is hallottak még... Szóval egy régebbi érettségi feladattal nyomultunk. Az auditor hölgy lelkesen jegyzetelt (nem tudom, pontosan mit), az óra nem lett rossz... Olyan mint a többi: a srácok dolgoztak és egészen apró új ismeretanyagokkal egészítettük ki azt a tudást amit éppen begyakoroltak...
Az óra után sem tehettem a saját dolgomat: az ebéd után az auditorokkal került sor beszélgetésre... Jó hosszan... Ez van, nincs olyan gyakran auditálás, meg hogy ennek meg kell lennie... Ebéd után volt a zárás, az auditorok összeállítottak egy észrevétel-jegyzéket, szerencsére nem sok elemből, de az is igaz, az ott felemlített dolgokkal majd kell valamit kezdenünk.
Vagy négy óra lett, mire lecsengett a nap és nekikezdhettem másnak... Mondjuk időm nem nagyon maradt sok mindenre... Áttekintve, mi vár rám, a pénteki napra egy termet az órarend alapján átcsoportosításokkal a véradásra szabaddá kell tennem, na ez elég sok mászkálással fog járni, 17-éig meg a FPPTI-nek (vagy mifene neve van most) valami kimutatás kell a nyelvi projekt hatékonyságáról. Imádom az ilyet, a klasszikus a legigazibb statisztika, ebből persze le lehet vonni köetkeztetéseket, más kérdés hogy a valósághoz mi a köze? (Lehet köze de lehet egészen más is... Egy persze biztos, jó sok munkám lesz vele...) És akkro még ott vannak a gépek, tegnap az egyik tantermi géppel nem jutottam előre, azt este még be akartam fejezni mert a napokban visszajön a három szervízes gép és akkor ez egyik termet készre kellene csinálni és elkezdeni a másik terem gépeinek a 'tatarozását” is... És hogy ennyi ne megyen elég: tegnap még feladatul kaptam valaki órarendjének átalakítását is, aminek az érintett nagyon nem fog örülni, szóval ez alaposna igénybe veszi majd a konfliktuskezelő képességeimet (már ha ilyenek vannak), és lassan ve kellene fejezzem a szakköri felmérést is, nem beszélve az írásbeli dolgozatok javításról (a post elején esett erről szó). Desszertnek pedig csütörtökön délután Edina gépén is össze kell lőjem a telefont a laptopot meg a bluetooth-t, ezt legutóbb amikor próbáltam, a blueatooth stick hiánya :):) miatt elég bajosan tudtam volna megcsinálni... Hja, unatkozni nem nagyon van idő :):) Ooopsz, és akkor elfeledtem azt, ami erősen konkurál majd csütörtökön délután a bluetooth-szal: péntekre a diákjaim figyelmeztetőjét be kell írni – ha a kollégáktól számon kérem, akkor nekem magamnak naná hogy meg kell csinálni...
A tegnapi nap még feladat volt a nissan is... A műhelyben kicserélték a gumikat, de ha már volt kocsi, mértek rajta lengéscsillapítót is. Nem jó hír, de a bal hátsó totálisan kivan. Még kevéssé jó hír, hogy a bal hátsó gumi oldalfalán kezdődő szálszakadás van, hát ezzel nagyon sokat már nem lehet elmenni. (Mondjuk én nem cseréltem volna le ezekre a gumikra, de apósom kocsija nem az enyém, ha ő így akarja akkro így lesz). Este lett meg, akkor elvittem a kocsit Kelenföldre, ott még bepakoltuk a nyári gumikat a pincébe aztán busszal haza – lett megint vagy negyed nyolc, mire ideértem. Nem sokkal utána Nóri is beállított... Tegnap a KRESz (és a vezetés) miatt az orvosit intézte, suliban nem volt. Találkoztam is vele napközben, bejött a suliban és nagyon láttam rajta, trécselne szívesen velem, de hát ki sem látszottam a melóból... Este mesélte, délután Rolandéknál volt, Roland szakács (vagy ilyesmi, főiskolára jár), tud főzni Nóra meg szeret főzni és fokozottan érdeklődik Roland iránt (remélem, nem egyoldalúan, ez nem derült eddig ki). Na tegnap este csak úgy dúlt belőle a szó, ilyen is ritkán van, jó ha ilyen van – de tegnap este totál le voltam agyilag amortizálva, erősen kellett magamat összefele szedni, hogy figyelni tudjak, figyelni ahogyan illik meg ahogyan Nóri megérdemli :):)
