(#920) 2009. június 15., péntek
Érettségi, 2009... Ez az elsõ nap... Már délután van, a nap végére ütemezett nyelvi azaz angol felelet megy. Az informatika is lement már, Petra mellettem pont annyira unatkozik mint én. Csaba jól állja a sarat, a felelõk pedig mi tagadás, elég rémesen produkálnak. Most éppen valami virágról beszél a felelõ, eléggé nyekeregve... Petra egyszer csak tollat kér, és egy lapra japán jelet pingál. (Nem tudom, kanji, hiragana vagy katakana de mindegy is, nem értek hozzá.) „Ez a virág” - mondja, felteszem a felet nyekeregve mondott szavaira utalva... Nézek rá kissé értetlenül... „Többes számban ugyanaz!” - teszi erre gyorsan hozzá... „Hja, még szerencse” - nyugtázom fellélegezve...