(#1072) 2009. szeptember 13., vasárnap
Szombaton este már nem volt lelkierõm a szombati foglalkozással kapcsolatos utómunkálatokra. Ez vasárnapra maradt, azt hittem nem nagy szám, pedig elvacakoltam vele meglepõen sokat. Csináltam egy feladatot a másodéveseknek, egy HTML szerkesztéses feladatot. Érettségi feladatnak nem menne el mert ahhoz túl könnyû, de ahogy láttam, a többségnek ez is olyan próbatétel lesz, amivel ha maguk csinálják meg, tanulhatnak, illetve ami nem teszi a dolgot, mármint a feladatkiadást komolytalanná. Ezután feltettem a lapomra majd elõbb a nálam levõ címeikre írtam, hogy ezt is, az elõadásvázlatot is el tudják érni – és nem sokkal ezt követõen már meg is jött az a levél ami az õ levlistájuk címét tartalmazta, na innen sokkal egyszerûbb a kommunikálás.
Az órarenddel még mindig egy helyben toporgok. Igazából amit vele csinálni tudok, nem érdemi munka, csak a lelkiismeretem nyugtatgatása, mert még mindig nem tudni a legfontosabbat, mármint azt hogy T.L. kollégánkat ki és milyen napokon, milyen órarendi igénnyel tudja helyettesíteni.
Most, ezen a hétvégén volt itt a Lakótelepi napok, ez egy kisebbfajta búcsú mindig, habár mintha évrõl évre szerényebb lenne, kevesebb a bódé, visszafogottabb a mûsorkínálat. Annak idején amikor a gyerekek még egészen kicsik voltak, iskolába sem jártak illetve nem sokkal utána amíg éppen csak kisiskolások voltak, ez nagy szám volt, ott lógtunk velük rendszeresen. Emlékszem, elsõ alkalommal – vagy legalábbis azon alkalommal amit elõször láttunk – még nem is ott volt, ahol évek óta mindig is azaz a játszótér melletti parkos részen, hanem a rom mozi elõtti téren (a mozi már akkor is rom volt, 25 éve még azt hiszem voltunk egyszer egy filmen itt, de amióta itt lakunk, ez egy omladozófélben levõ torzó). Emlékszem, akkor Nóri még egészen biztosan csak óvodás volt: a mutatványosok között volt egy, aki kis pónikkal körbe körbe vitte a gyerekeket, na Nórinak az annyira tetszett hogy mind a három nap meg kellett néznie, fel kellett rá ülnie. (Azt hiszem egy vagy két évre rá amikor még csak kisiskolás volt, ezután jártunk egy rövid ideig Százhalombatta külterületére lovagolni vele.)
Nóri a Zepter bódé elõtt... Azt hittem rosszul látok, amikor szeptember 13-án a lakótelepi napokon, vasárnap délután a mézeskalácsos, lufis meg pólóárus között a biptron lámpás standot is észrevettem. Mit mondjak, Nóri is meghökkent! (Szerencsére nem a munkatársai árultak itt :))
Nóri és a cukorkák, 2009. szeptember 13. vasárnap délután, lakótelepi napok vagy mi, olyan búcsúféle a nagyjátszótér melletti parkos területen...
Ahogy bóklászunk hazafelé, kivel futunk össze: Edivel, Rita nagyfiával! Meg sem ismertem volna, de pénteken a temetésen is találkoztunk. Igen meglepõ volt hogy õ itt. Nem volt egyedül, egy csinoska fiatal leánykával, olyan Nóri korúval... Ami meglepõ volt – erre Nóri hívta fel a figyelmet késõbb – hogy amikor Edi bemutatta a lányt, ha jól emlékszem ilyenkor nem nagyon hallja, nem nagyon jegyzi meg az ember a kutyafuttában elhangzó neveket, pláne hogy Edi hihetetlenül zavarban volt!), szóval mintha más keresztnevet mondott volna mint amit Rita korábban Edirõl és a barátnõjérõl mesélve említett... Vagy csak tévedek...
