(#1093) 2009. október 02., péntek
Olykor problémás egy fenékkel több lovat megülni, problémás, ha több helyen is dolgozik az ember. A pénz persze kell, nagyon is, de elég nehéz néha összehangolni az idõpontokat. Hozadéka, haszna azonban egyértelmûen van, mert ha a többi helyen is azt lehet csinálni, a sokféle környzet értékes tapasztalatokkal szolgálhat. Ez jó – bár az nem, hogy a fõmunkahelyen legjobb estben is csak megtûrt dolog ez. (Persze igyekszik mértéket tartani az ember, elsõ a fõmunkahely. Vannak azért egyéni különbségek... Az órarendet csinálva nagyon is látszik: az egyik nem akar reggel órát tartani mert elõtte este másutt késõig dolgozik, a másik nem akar utolsó órákat mert nem ér át a másik munkahelyére, a harmadik kolléga a szabad péntek ellenére sem akar utolsó elõttit sem ugyanez miatt... Mindegy, nem vagyunk egyformák, ez különben is egy másik post...)
Szóval sokfelé munka, sokfelé és sokféle :) tapasztalat. Pénteken délelõtt, hirtelen ötlettõl vezérelve iumport-tal megcsináltam a kicsik azonosítóit. (Errõl részletesebben itt...) Éppen elkészültem vele, mondjuk 10 perc körülbelül 120 user felvételére nem is olyan rossz idõ, pláne ha az ember már nem is rendszergazda :):) Ezzel együtt is éppen csak meglett, még meleg volt a papír amire a user azonosítókat lenyomtattam mire a terembe értem. A kicsikkel páros óra volt (utoljára ebben az évben, mivel az ötödikétõl érvényes órarendben már minden napra tettem informatika órát, így minden nap dolgozhatok velük, ezt én jobban szeretem mint a páros órákat), szóval a heti és a tanévbeli utolsó páros óra elsõ elemén az azonosítójukkal vacakoltunk el. Egyszerûnek tûnik de el szokott rá menni egy teljes óra: elõször azt szoktam elmondani hogy hogyan néz ki az azonosítójuk, ezt ugyan leíratom velük a füzetbe, ezzel együtt is sokan elvétik, ide meg oda tesznek pontokat, ékezetes betûket használnak... Aztán megbeszéljük hogy mire kell a jelszó – ezt alig kell, ezt értik – utána leíratom velük a füzetbe. Na ez nem OK-s, ilyet lehet nem kellene, de az a tapasztalatom, többet nyerek azzal, ha a következõ pár órában a füzetbõl be tudják írni, mint ha elfeledi, sehova le nem írta és állíthatom be újra. (Nem is állíthatom, mert ez a rendszergazda feladata aki meg már napok óta nem én vagyok :)) Utána egy restart, majd bejelentkeznek, már a saját azonosítójukkal. Itt a csapat harmadának segíteni kell, de ez szokott menni. Utána jön a jelszó beállítása, ezt nagyon szájbarágósan – ha nem akarok sértõ lenni velük szembe, akkor inkább: step by step – írjuk le, ez sokat segít (de még így is elrontja pár), bár a dolgot nehezíti hogy az õ korosztályuknak már igencsak idegen DOS felületet használjuk erre, ilyet õk azt hiszem még soha nem láttak. Ez is megvolt, bár ezzel aztán tényleg elment az egész óra, itt elég sok gyereknek kellett egyéni segítséget adni, de nagyon fontos szerintem hogy akár aki gyorsabb volt, az várjon de a leglassabb is sikerrel befejezhesse! Be is fejezte, aztán leállíttattam velük a gépet – páros órán egy szünet erejéig nem szoktuk. Most leállíttattam velük, hogy a szünet után el kelljen indítani és be kelljen jelentkezniük, jelszót kelljen megadniuk. Néha kicsit elégedetlen vagyok velük, lassabban értenek meg dolgokat mint szeretnék vagy többet problémáznak mint szerintem kellene, néha egyszerû dolgokon nem tudnak vagy akarnak átlépni amit pedig szerintem kellene tudniuk is, akarniuk is hanem azonnal segítséget kérnek – szóval bárha olykor elégedetlen is vagyok kicsit velük (nem nagyon! :)), azt meg kell hagyni, hogy ezt a bejelentkezõs, jelszavas akadályt ezt szépen vették. Igaz, megvolt a motiváció: a második órában dolgozatot írattam velük, a mi iskolánkban való pályafutásuk elsõ gyakorlati (azaz igazi, nem rizsázós elméletieskedõs iskoláskodós :):)) dolgozatát.
Csináltam a pénteki SzÁMALK-os csoportomnak egy mindent-bele stílusú dolgozatot, mindent amit eddig tanítottam nekik, meg kellett benne csinálniuk. A Fáy-ban a srácaim grafikus felületen csinálnak WEB lapot, ezt az érettségi követelmények így határozzák meg, de a SzÁMALK-os csoport számára viszont a HTML nyelv megismerése (és begyakoroltatása!) a tantárgyi követelmény. A feladatbõl egy egészen kcisit kivéve a Fáy-s srácaim WYSWYG editorral, a teljes feladatot meg forrásban (npp-vel) oldották meg. A Fáy-ban a srácoknak a rendelkezésre álló 45 perc alatt elég jó szinten sikerült is bár amennyire a monitorjukon láttam, 100%-osra senkinek nem sikerült de a jobbak nem sokkal maradtak elettõl. (Nem volt nekik ez könnyû feladat!). A SzÁMALK-ban forrásban több mint egy óra kellett a hallgatóknak, bár mondom, egy egészen kicsivel (meta TAG-ek) nekik több volt... Néhányan majdnem illetve lehet – a forrásokat még nem néztem meg – 100%-osan megoldották, ez jó, igaz: akadt akinek elég kevéssé sikerült, ez nem jó. Nem tudom mit tegyek majd ezzel, lehet hogy ki kellene a dorozsmai.eu-ra tenni gyakorló feladatot amit nem csak ajánlani kellene nekik, hanem azoknak akiknek gyengébb lett ez a számonkérés, beadandónak megjelölni. Ez nem szerepel a tantárgyi programjukba, lehet érdemes lenne majd ilyenre engedélyt kérni, majd még ezt végiggondolom. (Van azért annak az anyagiakon kívül is haszna ha a saját munkájával több helyen is foglalkozhat az ember, lehet hasznos tapasztalatokra szert tenni.) Szóval, visszatérve az elõbbi, az eredeti fonálra, a srácaim szépen vették az akadályt: a bejelentkezõs, jelszavas feladatot is és az elsõ igazi feladatot, a WEB lap készítõs dolgozatot is. A mostani munkám lehet, sok tekintetben nem olyan jó mint amikor még rendszergazdáskodhattam meg sokat taníthattam, de az jó, hogy beleszólhatok abba hogy kiknek tanítsak – a kilencedikeseknek, a nyelvi elõkészítõsöknek pedig jó ezt a tárgyat tanítani. Remélem, ezt még csinálhatom pár évig...
