(#1231) 2010. január 23., péntek
A Begónia feladat, persze egy óra alatt messze nem lett kész. Igaz, elvacakoltunk vele rendesen, minden aprósággal elszórakoztunk. Remélem, megmarad nekik és ha mostanában hasonló feladattal szórakoztatom õket, nem fognak úgy rákérdezni dolgokra, mint ha elõször látnák...
Pénteken elsõ órám a kicsikkel, informatika. Most a szövegszerkesztésnél tartunk. Lazák, igen nagyon, pénteken meg még a szokottnál is jobban (kevés a kivétel de van három-négy srác aki komolyabb, közülük ketten egészen szépen is haladnak).
Most azt találtam ki hogy az órai munkáikat összeszedem és jegyet kapnak rá. Így elõre gondolva ez több haszonnal is jár, egyfelõl lesz jegyük (ez is elég fontos habár csak adminisztratív vacakolásnak tûnik), másfelõl meg az órán így határozottan komolyabban dolgoznak.
Na ez utóbbi rendben is volt, meg is volt pénteken: most nem bambultak, nem egymással cseverésztek, most igyekeztek mindenáron lépést tartani. Ez most még nem is nehéz tananyagrész, szövegszerkesztés. Habár... Azt hiszem, nincs könnyû anyagrész, persze amennyiben komolyan vesszük magunkat meg a munkánkat. A szövegszerkesztéstõl a diákok nem tartanak, de egyik-másik korábbi érettségi példát feldolgozva, és természetesen teljes megoldottságra törekedve, piszok sok apróságra kell figyelni. Mondjuk ez a tárgy legfontosabb értéke szerintem, hogy a finom apró részletek tiszteletére nevel. Egy ilyen Word feladatot nagyjából akárki lúzer meg tud csinálni, náluk azt hiszem azt kell elérni, hogy ennyi ne legyen nekik elég, azt kell elérni hogy egyfelõl higyjék el hogy teljesen, 100%-osan igenis meg tudják csinálni és ami legalább ilyen fontos, elérni az hogy akarják is! Feltehetõen ezt mindenkiben kiépíteni nem sikerül – bár erõsen törekszem rá :) – de a nagy részében remélem igen. Úgy láttam, ez a befenyegetett értékelt órai munka jót tett! Nem csak tessék lássék csinálták, hanem akarták is, hogy a részfeladatok eredménye az legyen ami kell, és ha nem sikerült, akkor kérdeztek... Az zavar a legjobban, amikor a diák maga is tudja, hogy az a táblázat nem olyan mint kellene, vagy hogy az a tabuláció nem is az amit elvár a feladat, de csinált valamit, tessék-lássék elvacakolt vele fél percet, többet nem akar, és úgy egészében sem érdekli nagyon, mi lesz a dologból... Nem az zavar ha nem megy a diáknak, azon lehet segíteni, hisz ez a szakmánk. Az viszont hihetetlenül tud bosszantani amikor egyszerûen nem érdekli és nem akarja csinálni. Mondjuk ilyet tartósan nem mert megtenni mert kihúzza a gyufát, de azért akadnak mókamanók akik mindig bepróbálkoznak :) Sikerük csak átmeneti lehet :):) Ha törik ha szakad, az érettségire szükséges tananyagot készség szinten elsajátítják, mese nincs! És ezt a srácok is nagyon jól tudják.
Azért persze a pénteki rásegítés nem volt haszontalan...
