(#1240) 2010. február 04. csütörtök
Délelõtt egyetlen óra a kicsikkel. Adtbázis-kezelünk, a hét elején még párhuzamosan a QBE rácsot is mutogattam nekik meg az SQL parancsokat (szkripteket), de elõbbit fokozatosan hanyagoljuk, gagyi eszköz az, majd megszokják az SQL nyelvet, az õ tantervükkel és óraszámukkal nem szabad ennél lejjebb adni a színvonalat. Tegnap egy teljes feladatot akartam lendületesebben mint korábban, megoldatni velük, sikertelenül mert a felét ha meg tudtuk csinálni. Igaz, ennek fõ oka az volt, hogy az új anyag feldolgozásának második fázisába léptünk (elsõ az, amikor tanári vezetett munkával csinálják, egyszerûbben én csinálom õk meg „csak” követnek... Ennek mérsékelt a pedagógiai haszna, ebbõl olyan nagyon sokat nem jegyeznek meg, de teljesen új anyag feldolgozását nem nagyon tudom elképzelni másként kezdeni.) Csütörtökön, a második fázisban már, a korábbiak alapján önállóan kell dolgozniuk, a ritkább és egyedi hibákat egyénileg beszélem meg, a többször felbukkanó hibákra frontálisan hívom fel a figyelmet, sõt ezekrõl még írunk is egyet's mást. És persze akad olyan ami feledékenység és figyelmetlenség, na azokra is ilyenkor és így kell szót (és idõt) pazarolni... Lassabban haladtunk mint gondoltam de remélem megérte, a csapat felének az eddig feldolgozott tudáselemek kezdenek menni, kezd az alapozás beérni.
Elõkészítettem a következõ feladatot – veterán motorokról egy kicsi adatbázis – de már nem vagyok benne biztos, hogy az eredeti tervek szerint ezt pénteken dolgozat formájában kapják meg. Lehet, megérné a csütörtöki feladatot teljesen befejezni, és ehet az is, hogy ennyi gyakorlás még kellene is nekik, nehogy az adatbázis-kezeléssel kapcsolatosan erõsödjön bennük az „ez nehéz témakõr” érzése. A jegyek darabszámával eddig rendben vagyunk, ez tehát nem sürget... Majd meglátjuk...
A fõnököm gépe megint nem indult reggel, a rendszergazdával veszekedett egy sort – ebbõl sajnos én sem tudok kimaradni, pedig ez aztán igazán nem régrõl áthúzódó feladat, amíg én voltam a rendszergazda nem volt ilyen, most van, ez igazán és teljes egészében Zoli feladata – aztán még egy új gép vásárlása is felmerült... Nem tudom mi lett a dolog vége, már nem az én felelõsségem, nem akarok különösebben belefolyni a dologba... Annyiban kellett – ha nem is ebbe –, hogy Laci viszont elkezdte a hosszadalmas, nem egyszerû munkával kidolgozott gyakorlati vizsgák menetrendje felvitelét a NIVE rendszerébe és szegény rengeteget szenvedett vele. Nem tudom mennyit használ, de egy új hálókártyával és egy nem annyira fontos gép onnan való levételével – az én asztali gépem lenne ez a nem annyira fontos gép – megoldható lenne neki is az Inviteles kijárat, ez kicsit gyorsabbá tenné a hozzáférését ami ha nem is minden, de valamennyi baját orvosolná. Sajnos, ettõl még a NIVE rendszere pont oyan rossz marad mint amilyen most, de az idõtúllépések egy része talán megszûnik. Zoli úgy látom csak alapszinten Windowst telepíteni tud, ilyenek nem jutnak eszébe, na ez ügyben kellett a dolgokba beleszólnom, remélem ennél többet már nem (délután már láttam egy új hálókártya számláját, csak a gépbe kerül majd ez is)...
Kora délután emeltszintû infó érettségire elõkészítõ csoport... Már csak ketten vannak, az egyik 13-os matekból akar emeltszintezni azaz az informatikát lemondta, Ákos meg egy ideig most nincs. Ketten viszont, õk ketten voltak korábban is a legjobbak, ketten viszont figyelnek, érdeklõdnek, haladnak, bár Arnold tegnap nem volt nagyon csúcsformában. Attila mindig az, kimondottan érdekli és érti is. Kár hogy csak annyi idõm van amennyi – õ akár egy 80%-os szintre is felhozható lenne, ha elég idõ lenne. Neki kell is, neki nem csak érettségi kell hanem emelt szinten és jó eredménnyel (egy emelt szintûje angolból már van), szóval majd az idõalap bõvítésével kell próbálkozzak. Nem haladtunk csütörtökön gyorsan, de gyorsítottunk a korábbiakhoz képest, remélem ha ezután rendszeresen tudunk dolgozni. A korábban tanult eszközök, a program tesztelés, a hibakeresés, a változó tartalma megfigyelése lépésenkénti programvégrehajtás során, ezek voltak azok a fogások amikre korábban idõt pazaroltunk és ezek most beérni látszanak, az õ maguk alkotta programban az õ maguk vétette hibákat némi tanári tanáccsal megvezetve maguk találják meg – ez azt hiszem fontos, hiszen az emelt szintû érettségin teljesen magukra hagyva kell egy nem egyszerû feladattal megbirkózniuk majd... Ha semmi más miatt nem hagynak ki alkalmat, akkor május elejére elérjük azt a szintet ami Attilának kell, Arnold pedig október végén akarja letenni, addig még õ is kifutja magát.
Fél háromkor még csináltam pár képet a Kazinczy versenyre gyülekezõ kollégákról, és diákokról, aztán irány Kelenföld, adminisztrálni kellett még egyszer kimenjek a Mérnök utcába. A félév ezzel a héttel zárul azt hiszem, aztán kezdõdik a következõ, sajnos egyelõre úgy néz ki, ellentétben az õszi félévvel amikor rengeteg órám volt ott, a tavasziban semmi sem lesz. Hát – ez van!
A SzÁMALK Szakközépiskola a Kocsis utcában; mindig késõ délután, kora este voltam ott, õsszel talán de késõbb már nem tudtam soha iylen képet csinálni mert nem volt elég a fény. A kép 2010 február 04-én készült, derült idõ volt és éppen ment le a nap...
A Fehérvári út az Etele úti keresztezõdésben, a Móricz Zsigmond körtér felé fényképezve, itt kell a villamosról leszállni és visszagyalogolni a SzÁMALK Szakközépiskola Kocsis utcai irodái felé. A kép 2010 február 04-én készült, derült idõ volt és éppen ment le a nap...
Innen Csepelre mentem ki, a volt kollégám cégéhez, ott kellett valamit elintézni. Tiszta idõ volt csütörtökön, nem nagyon hideg, ahova odasütött ott éppen hogy olvadt is a hó. Amúgy megmaradt a múlt hétvégén leesett mennyiség, csak a kotrás meg a sózás segít. Szóval igen téli idõ. A fényképezõgéphez vettem egy pár akkumulátort, csak egy párat mert nem voltam egészen biztos benne, hogy az akksik adták meg magukat vagy a gép. Szerencsére az elõbbi, az új akkukat egy teljes napig töltve, tegnap délután mászkálva elég sok képet tudtam csinálni. (A régi akkumulátorokkal azt hiszem olyan 10 perc után befigyelt a gépen a telep lemerült jelzés, pedig semmi optikai zoom azaz mechanikai mozgatás illetve semmi vaku...) Lehet, veszek még egy párat, jó lenne ha egy pár a gépben egy meg tartalékban lenne. (Viszont a másik még egy éves sincs, és nem csináltam sokkal több képet mint korábbi években – egészen egyszerûen pocsék típus lehetett, na olyat sem veszek még egyszer...) Szóval elég sok képet tudtam csinálni. Alkalmam mondjuk volt rá, Kelenföldön éppen elcsípem egy 103-ast, ezzel átjöttem a Lágymányosi híd pesti hídfõjéhez. Az a nyüves busz jó messze áll meg a Duna parttól, jó sokat kellett visszagyalogolni a HÉV megállóig, aztán a HÉV végállomástól meg a Völgy utcáig. Mondjuk az idõmbe belefért, habár kutya hideg lett estére az ilyen túrához... :) Ez van...
A Mûvészetek Palotája a Laczkovich utca felõl, a Duna felé nézve, fotózva
A Duna part a HÉV Lágymányosi úti megállójából észak felé nézve, fotózva
A Lágymányosi híd a Pesti oldalról a Budai felé nézve, a HÉV Lágymányosi úti megállójából
A Csepel Pláza (déli homlokzata) a Szent István út és a Rákóczi Ferenc út keresztezõdésében
A Csepeli Víztorony (nem tudom, egynél több van-e) A térképen, Google szerint találtam mindenféléket de valahogy nem stimmelt, ez a kép a Szentistván útról készült
A Bovito Kft., jó pár éve ez a helyük, évekkel ezelõtt a Csepel Sortpálya egyik épületét bérelték. Sok évvel ezelõtt, akkor még nem volt Bovito, Béla is a BME-n, az ÉAGT-n dolgozott, én zöldfülû tanársegéd voltam, õ pedig tanszéki mérnök. Sok éve volt az...
Este csak Nóri volt idehaza :) aki komoly stratégiai döntés elõtt állt: az eddig vörösre festett haját átfesse-e barnára? Mit mondjak: komoly kérdés, és természetesen a súlyának megfelelõ alapossággal jártuk körül a problémakõrt, aztán szerencsére megszületett a megoldás. Nóri mostantól barna :):)
