(#1269) 2010. február 27., szombat
Szombat, reggel, február vége...
Lehûlt az idõ, tegnap habár esett, eléggé, nem volt ilyen mogorva... Reggelre szél támadt, egészen viharos, hatalmas szélrohamok tépik a fákat, a még kopár ágak hajnalban, az utcai lámpák fényében hajladózó árnyképeket vetettek. Olykor egy-egy széllökés annyira megbillent egy kocsit, hogy annak elindul a risztója, aztán mint a hiába vonító gazdátlan eb, egy darabig hangoskodik majd elhallgat.
Korán keltem, a szombat most munkás, a múlt hetinek megfelelõ a foglalkozás. Nyolc óra frontális munka pár kicsi és egy 30 perces szünettel. A téma jó, majdnem a legjobb, és bár jó csinálni, de ettõl még hullafáradt leszek 16:30-ra, amikor szétszélednek majd a hallgatók és egyedül maradok. Minden foglalkozásnak ez a vége... Ma tehát munka, még pár perc és indulok. Valószínûleg elõtte a lottózó és valószínûleg a nagylottózó, most belefér az idõbe és a metrónál levõ kicsit nem szeretem. Nóra kakaós csigája már rendben, az imént jöttem meg. Erõs a szél lent, szemerkél az esõ is és a kettõ együtt elég rossz idõt jelent. Amikor visszaértem, kimondottan jólesett a kapuban beslisszolni az elõtérbe a kinti, vízpermetes, kimondottan hideg szélrohamok elõl. Mindegy: a tél és a tavasz között ilyen, kell hogy már ne tél legyen és másként nem lesz tavasz.
Letelt az idõ... Indulok...
