(#1820) 2011. július 09., szombat
(elõhang) A világ legunalmasabb post-ja következik, még azt sem tudom, publikussá teszem-e...
(kapujavítás) Csütörtökön és pénteken apámnál voltam Ürömön, kaput szerelni. Még valamikor kora õsszel a nagykapu, a kocsibejáró egyik szárnya alsó forgója letörött... Magasan volt a föld, semmi köz, távolság a kapuszárny és a talaj között, ezért persze hogy nehezen nyílt, Marika egyszer hogy csukta, erõsebb volt a kapuhoz mint amit az kibírt és végleg letörött, azóta nem is lehetett kinyitni. Apám már tavasszal mondta, meg akarja csinálni. Kapupánttal, ezt én nem nagyon hittem hogy meg lehet de nem mondtam neki, majd csak lesz valahogyan. Aztán húzódott, húzódott a dolog mert én nem értem rá. Aztán az érettségi végeztével, még a záróértekezletes napon délután kimentem, megvettük a kapupántokat, csavarokat alátéteket és lelkileg hangolódtam nagyon a munkára. Erõsen aggódtam, mert nem csak hogy nagy munka, de olyan is amit sem elrontani sem félbehagyni nem lehet mert akkor apám ott marad kaputlanul. Hja, és aggasztott az is hogy még csak hasonlót sem csináltam soha! Na mindegy, kaland az élet – és egyszer élünk! :)
Csütörtökön mentem reggel, kocsival (hogy ha ezt-azt még venni kéne, le tudjak érte menni Csillaghegyre), és nekiálltam. A kisebbik kapuszárnnyal kezdtem, na talán az egész mûveletben ez volt az egyetlen hiba: a talaj arrafelé emelkedik kicsit, annak a magassága kellett volna, hogy meghatározó legyen. (Vágül is abból hogy nem azzal kezdtem nagy gond nem lett.)
| Szóval csütörtökön reggel levágtam a kisebbik szárny felsõ forgóját. A kép a forgó eredeti kialakítását mutatja. Szerintem elég rossz kialakítás, teljesen szerelhetetlen – lásd lejjebb is –, bár az igazsághoz tartozik hogy majdnem velem egyidõs, azaz ha ennyi ideig kitartott akkor azért olyan nagyon rossz megoldás mégsem lehet. Azzal kezdtem hogy elvégtam flex-szel az L alakú csapot, ami a felsõ forgó a kapuszárnyon. Aztán a kaput elfektettem, majd az oszlopról levágtam az oda bebetonozott ellendarabot, ami a forgót tartotta. (Most nem azért de aki az eredeti megoldást kitalálta, nem gondolt arra, hogy amit egyszer összeraknak azt szét is kell, kellene szedni, ezt a megoldást a bebetonozás után csak felx-szel szétvágni lehet.) Utána jött a tépelõdés, a morfondírozás, a mérlegelés – a munkára fordított idõ majd harmada ezzel ment el de nem kár ezért, sõt ha kicsit figyelmesebb vagyok egy dolgot jobban is megcsinálhattam volna.) Mérlegelés, hova tegyem a forgókat de elõtte hogy mi legyen a jó lépéssorozat. Elsõnek az alsó forgót tettem végül is fel, itt méricskélni kellett hogy a vízszintes síkban hova, se nagyon kint se nagyon bent a kapuszárny ne legyen mert a közepének, ha nem is milliméter de centiméteren belüli pontossággal adott helyen kell lennie. A magasságát is igyekeztem megbecsülni, ha az egész melóban volt hiba akkor ez egyik itt volt, utóbb ezt egy, inkább kettõ centivel feljebb tenném. |  |
| A következõ méréstechnikai probléma a függõlegesség, igaz hogy csak három, három és fél centi a csap magassága, igaz hogy majdnem miliméteres nagyságrendû az illeszkedése a kapupántban de ha nagyon eltér a függõlegestõl akkor majd feszül, nem nagyon nyílik a kapuszárny. Amikor a mérés megvolt, jöhetett a fúrás, ekkor még nem volt nagy a kánikula. Féltem, a tégla semmit sem fog elviselni de szerencsére tömör, jól kiégetett és nem agyonégetett és nem is repedezett. Apámnak van egy kézi fúrója, két irányban forog és ütve is fúr, ezekhez az átmérõkhöz egészen meg is felelt. A négy furathelyes forgót alul csak a két felsõ csavarral rögzítettem, az alsó forgó esetén ez elegendõnek is bizonyult, a legalsó csavarok elhelyezése meg a helyhiány és a lent gyenge téglák miatt esélytelen. |  |
A furatok szépen meglettek, jött a tipli kérdése. A boltban ajánlottak mûanyag tiplit de én azt nem szeretem, ahhoz pontosan kell fúrni a furatot megfelelõ méretû fúróval (ami nem biztos hogy van) és nem kóvályogva nagyobbra mert akkor nem tart semmit. Inkább kerestem egy fenyõ lécet, feldaraboltam széltében hosszában (apámnak rezgõfûrésze is van), aztán befaragtam a furatnak megfelelõ méretben. Összesen 12 furatba kellett, na az elsõ kettõt sajnos szorosra csináltam, a csavarok behajtásánál meg is fizettem ennek az árát. A kép a csavarokat behajtás elõtt mutatja, a kép elkészítése után elég nehéz percek következtek :)
| Ezután a kerítés szárnyra tettem fel a kapupántokat. Mint kiderült, az egyes kapupántok furatképen nem egyforma, így magát a kapupántot használtam fúrósablonnak, ehhez két gyorsszorító is kellett. A fúrógép amivel elõtte a téglába csináltam a felerõsítõ csavarok furatait, itt is jó szolgálatot tett, bár fúrószárat sokat kellett válogassak. Bár darabra sok van fúró apámnak, de meg kellene a többséget köszörülni, készülék ehhez azonban nincs, kézben tartva én meg fúrót nem tudok köszörülni. Azért (igaz, nem elsõ próbálkozásra) találtam egy kisebbet elõfúrásra és egy nagyobbat ami a használt csavarok méretétõl nem volt távol (egy miliméterrel volt nagyobb de hát kell engedményeket tenni). A három furathely közül az egyik kapupánt csavarnak készült, na olyanom nincs - fém kapuba azt hiszem olyat nem is szokás alkalmazni - ide tehát egy nagyobb alátét kellett, a többihez lapos alátét megtette. |  |
| A két kapupánt felerõsítése után a forgók távolsága már adott volt, ezt, pontosan ezt és még egy-két milliméterrel megnövelve ezt kellett beállítsam az oszlopon, a felsõ csap aljzata furatai bejelölésénél: a felsõ forgónak kell a kaput tartani, az alsó megvezeti illetve ha süllyed, akkor még legyen tartalék... Nem tudom ez jó koncepció-e, majd idõvel kiderül. Megint méréstechnikai problémák: a felsõ forgó pontosan alatta legyen az alsónak, a távolsága a kapupántok távolsitt fontosd a függõleges, és a távolágis, ez kicsit megnövelve a kapupántok tvolsága. A felsõ forgót négy csavar tartja, a furatkép átjelölése sem egyszerû de a furatok elkészítésekor, a furatindításkor kellett nagyon figyelni, hogy tényleg egy síkban legyen a két felsõ és alsó furat és egymás alatt függõlegesben az a két-két furat ami egymás alatt van. Nem teljesen lett jó, de megteszi - ahogy a furatok meglettek, mehetett bele a fa tipli, majd a felsõ forgó felszereleése, na ez erõt próbáló feladatrész volt! Baromi hosszúak a facsavarok, de hát kell ez a tartáshoz - ettõl persze nagyon nehéz volt végig behajtani. |  |
(A post nincs befejezve!)
