(#1850) 2011. augusztus 24., szerda
(teljes nap) Nagyon nem tudtam ennek a post-nak más címet adni...
Nagyon forró nap, az év egyik, majdnem pedig a legforróbb napja... Erának is kellett már a sulijába bemenni. Beiratkozás a szakmai évfolyamra... Nagyon nem aggaszthatta, mert addig-addig vacakolt amit már csak úgy tudott pontosan, nyolcra ott lenni ha bevittem kocsival.
Utána én még visszajöttem haza, reggeli majd nekem is indulni kellett, szerdára beszéltem meg egy idõs hölggyel aki egymaga maradt a FOK TAN-TÁR listából mint esélyes jelölt az informatika tanári állásra. (Petra babázik, helyette június végén megállapodtunk egy fiatalemberrel ám õ egyszerûen visszamondta pár hete...)
Negyed tizenegy, nekem indulnom is kellett Ürömre, szerdán még én vittem apámat Óbudára az infúzióra. Kedden is, akkor utána a Tesco-ban vásároltnk, sokat mászkáltunk és nagyon legyengült a végére. Ezen okulva most igyekeztem hogy keveset kelljen mozognia, a kocsival beállok ilyenkor az udvarra, tolatva hogy még az autót se kelljen kerülgetni. Menet az ételhordóját beadtam az Öregek Napközotthonában, már megismernek az udvaron üldögélõ öregek, is, a konyhás fiatalasszony is, amint beadom ezt az ételhordót, már adja az ott levõ másikat, amiben a mai ebéd van. (Ezzel nem mentünk vissza bár ez ésszerû lett volna de felpaprikázza apámat az ilyen késedelem, elvolt a kocsiban a kaja egyig...)
Utána Óbuda, SzTK... Be kell jelentkezni a betegirányítóban, d eez hamar megy. Az infúzió a földszinten, a folyosó végén, már arcra ismerõsek azok akik szintén erre az idõpontra kaptak behívót. Az infúzó bõ egy órát tart, addig én a váróban a kis géppel elvoltam, most már elég sok sulis dolog van amit csinálni kell, mail útján is intézni pár dolgot, például Válas Petivel lebeszélni, hogy esetleg õ jönne hozzánk tanítani. Szeretném ha így lenne, péntekre ad végleges választ, ha nemleges akkor a délelõtti idõs hölgy jön...
Egyre vége az infúziónak, hazavittem apámat, most nem mászkáltunk, csak két útba esõ barkácsboltban kapukitámasztót néztünk. Van már kulcsom (volt is de valahova elpakoltam -- ez most a rendes kulcskarikámra került), amikor megyek az öregemnek így nem kell jönnie mennie velem a kapuig sem.
Vissza a suliba: délutánra ígérkezett egy úr, olyan velem egykorú, az informatika állásra. Sajnos õ biztos nem lesz jelölt, tavasszal is patáliát csapott az egyik érettségi elnök a végzettségek miatt, a délutánra érkezõ úr ugyan I kategóriás, közoktatásvezetõje is van de informatika tanári egyetemi végzettsége az nincs. Õ erõltette a megbeszélést -- megvolt, a papírjait elraktam de az állás betöltésével kapcsolatban ez nem jelentett semmit.
Ezután a délután összejöttek a dolgok, Orsi jelentkezett (persze hogy pénz kell neki, csütörtökön Mamáéknál talizunk akkor megkapja), beesett két öregúr akik ötvenéves érettségi találkozót szerveznek, mint kiderült egyikül Bolla Éva csoporttársa volt az egyetemen, na õ sokat, sokat-sokat mesélt és habár érdekes volt, de sok más tennivalóm lett volna, kissé türelmetlen voltam: amit persze mutatni nem lehet, nem illõ. Még Éva emléktábláját megmutattam nekik aztán elköszöntem, aztán indulás Kelenföldre.
Anyósomnál radiátorcsere volt, ennek kapcsán ajánlkoztam festésre, a szerelés kapcsán a csöveken az elzárók közelében leégették a festéket, ezt pótoltam. Azt hittem minden munka rám vár de nem: anyósom szépen elhúzogatta a bútorokat ahol kellett, lecsiszolta a csöveket, odakészített mindent, kissé restellkedtem is mert a munka javát õ már megcsinálta, nekem "csak" lefesteni kellett. A festék viszont egy rétegben nem fed, de nem baj: Orsi hívása miatt világos hogy csütörtökön is kell menjek Kelenföldre délután, na akkor lefestem majd még egyszer, az egész festegetés nem tart fél óránál tovább. Era is ott volt, a nap azzal végzõdött amivel kezdõdött, jöttünk haza kocsival. A Burger King-nél egy hamburger meg valami fagyi még befigyelt.
Amint szálltunk ki itt a Pöttyösben a kocsiból, Nóri éppen ránk köszönt, ment Judí-val találkozni...
Korán lefeküdtem, csütörtökön korán kelek, sok már az iskolai munka...
