(#1872) 2011. szeptember 07., szerda
A MAISER válaszlevele egy részlete... Valaha ennyi pontosan elegendõ volt, nem kellett flash, nem kellett izgõ mozgó színes vacak figyelemfelkeltésnek, nem kellett sallang, csak a puszta tények...
(À la recherche du temps perdu) Egy kollegina levelet, E-mail-t akart minden kollégának küldeni, de nem sikerült neki. Eddig semmi érdekes a dologban nincs. A kollegina tavaly angoltanár volt, idén gyermekvédelmis, ez tavaly a suliban dolgozott, idén a TISzK a munkáltatója, ez meg nem ide tartozik.
A kollegina az én korosztályom, mi még nem tanultuk az elektronikus izék kezelését: kinek mennyire megy. A kolleginának nem annyira... A levelezésünket egy igen-igen öreg program, a MERCURY végzi ami a Novell szerveren „csücsül”, pont a belsõ és a külsõ háló határán. Nem korszerû de pont azt megteszi amit kell. Pldául levelezõ listákat kezel. Például levél, E-mail útján lehet vezérelni! Azt hittem nem is emlékszem már ilyen mókákra – innen a post címe – de igen! Levélben lekértem a parancsok listáját aztán innen kikerestem a tagok listáját és ebbõl látszott, a kollegina miért kap meg minden levelet és miért nem tud a napi gyakorisággal használt címérõl írni is a listára amikor pedig oda mindent megkap.
A részletek nem érdekesek (nem is publikusak), meg nem is a post témája – arról akartam írni, mennyire más volt nem is olyan régen... A mail volt az elsõdleges, nem a WEB; a szöveg volt az elsõdleges, nem a kép; az információt a szöveg hordozta, nem a formák és a színek... És ez elvész, örökre feledésbe merül mert hisz' miért pont ez ne merülne feledésbe. Azt hiszem, a suliban rajtam kívül már seki sem tudja a MERCURY-t és a MAISER-t ilyesmire használni – persze, kinek kellene...
