(#1965) 2011. december 13., kedd
Az Aréna Pláza, nem messze a Keletitõl...
Az IMAX mozi elõtere...
Az IMAX mozi elõtere...
(13) Kedden, december 13-án voltunk a sulival moziban. Orsi ígérte elõtte szombaton, amikor a szalagavatós csoportja egyik kislányának csinálta a kontyot a Fáyban, ígérte, hogy látom hétfõn (amíg a szalagavatói táncokat tanította, hétfõn volt a Szegyában foglalkozása és után átjött hozzám, együtt ebédeltünk, de tizenkettedikén lemondta). Tizenharmadikán is késett, de még idõben ideért.
(IMAX) Megebédeltünk, szokás szerint a szemben levõ kínaiban, aztán kimentünk az Aréna Plázában, az itt levõ IMAX mozi egyik terme volt arra a vetítésre a mienk. A film: „A diótörõ 3D” (mondjuk a címnek így kevés értelme de módi újabban a 3D-t hozzábiggyeszteni a címekhez).
(film) Jó sok srác eljött végül is, vagy négy osztályból verbuválódott a csapat, a termet úgy félig megtöltöttük. A film legalább is furcsa. Azzal még semmi baj nem lenne, hogy a történetet idõben és térben áthelyezték, most a XX század elejére került és feltehetõen Bécsbe. Az eredeti történetis elég kacifántos, ahogyan olvasom, ezt ültették át idõben és térben máshová. A cselekmény kicsit talán egyszerûbb – igaz, az itt idézett helyen leírtak már a balettról szólnak nem az eredeti mesérõl, az meg felteszem sok-sok táncra kellett hogy alkalmat adjon Szóval az átírással meg is változott ez-az. Az alaptörténet nem: karácsonyi történet, hatalmas fenyõfa, sok ajándék, egy szõke loknis kisleány és egy rosszalkodós öccs, a diótörõ (akiben nem kevés a Pinokkió fíling ) és persze a megfelelõ kontraszt érdekében a rossz oldal, az Erõ sötét fele... Ennek még értelme is van.
Annak viszont sok nincs, hogy Albert Einstein legyen Drosselmeyer, (elég ostoba fickót formáltak szegény fizikusból) vagy hogy többször is emlegessék Freud-ot, akinek ezen túl semmi köze az egészhez nem volt. Végül is mindegy, az átírás így sikerült. A történet nagyjából az eredeti, az egerekbõl itt patkányok lettek, akik olykor a második világháborús német hadseregre emlékeztetõ öltözékben jelennek meg (olykor még elsõ világháborúsban is, úgy látszik a dramaturgnak vagy forgatókönyvírónak csak a német uniformis volt a fontos).
(fura) A dalbetétek és az akciófilmes jelenetek azonban már eléggé nem illenek össze, arról nem is beszélve hogy az erõsen érzelmes, olykor érzelgõs részletek is inkább csalnak a nézõ arcára zavart mosolyt mint váltanak ki megilletõdést. A csuda tudja, mit akartak ezzel a filmmel, azon túl, hogy egy sokszor sikert aratott alapanyagból valami eladhatót (eladhatót?) csinálni. A film mindenképpen üzlet, akik ezt csinálták gondolom olyan nagyon kockáztatni nem akartak. A recept sokszor bevált, miért ne lehetne most is sikeres. Azt hiszem, ez nem lesz az. Meglepett az elején hogy 12 év alattiaknak nem ajánlják, de látva a filmet, a komor részeket és fõleg a végén az akciófilmbe illõen pergõ erõs részeket is, lehet hogy helytálló a besorolás. Itt-ott még Pjotr Iljics Csajkovszkij is fel-felbukkan a zenéjével (bár néha lehet, jobb lett volna, ha nem írják át, idézik fel a melódiáit), egészben azonban eléggé eklektikus egy munka.
(visszafelé)Ahogyan visszafelé Edina mondta: gyereknek túl felnõttes, felnõttnek meg túl gyerekes... Komolynak bárgyú, könnyednek meg itt-ott elég erõszakos – ezt meg már én teszem hozzá. A srácok elvoltak, egészében szerintem a vártnál jobban is viselték magukat és túl nagy rendetlenséget sem csináltak bár Edina pörölt velük egy sort a végén... Összességében nem volt rossz, már maga az sem, hogy ebben a moziban nem jártam még – kár hogy a sajátjaimakat nem tudtam rávenni hogy eljöjjenek.
