(#2121) 2012. április 20., péntek
Papp Ernõ bácsi emléktáblája az elsõ emeleti folyosón, a könyvtár bejáratánál
Sok az órám a hét második felében, ilyenkor éppen csak rá tudok a leveleimre pillantani szünetekben. Ilyen volt az is, amikor egy jó négy évtizede végzett osztály egy képviselõje tanárai után érdeklõdött.
Mindegyiket ismertem, mindegyik tanított engem... Hja, én sem vagyok friss kiadás :) De nem is ezért írok: a levélben szerepelt Ernõ bácsi neve is – elírva, más keresztnévvel! :( Írtam is neki, a levél feladójának is, szabadkozott is... Aztán gondoltam, lefotózom Ernõ bácsi emléktábláját és elküldöm neki,meg is tettem, azóta nem volt válasz (lehet, a hétvége miatt – egy munkahelyinek látszó címrõl írt).
Pedig Ernõ bácsi feledhetetlenül jó tanár volt... Minket már éppen hogy csak tanított. Az a tanárnõ, aki a történelmet az elsõ három évben tanította nekünk – nem tudom milyen színvonalon mert egészen egyszerûen felejtõs volt: rossznak nem mondanám de emlékezetesnek sem – elhunyt és Ernõ bácsit, ha jól emlékszem már akkor is nyugdíjból hívták vissza hogy vigyen minket. Restellem, de egészen nem is vagyok abban biztos, hogy csak negyedikben: pedig illene emlékezni rá (meg is tudnám a régi papírok között nézni).
A töri órákra viszont emlékszem.
Nagyalakú spirál füzetet kellett használni és óránként bõ egy oldal megtelt. Nem tudom diktálás volt-e vagy szabad jegyzetelés, feltehetõen a kettõ ötvözete az elõbbi javára de azt tudom, hogy világos érthetõ és logikus volt, sõt érdekes is! Azt hiszem tantárggyal (és tanárral!) kapcsolatosan ennél fontosabb elismerés nem lehet! Szerettük az órákat is, a tantárgyat is és Ernõ bácsit is, pedig nem volt túl engedékeny az osztályzásban. Igaz, feleslegesen nem is keménykedett, elégtelen asszem elég ritka volt.
És a levélíró egy ilyen pedagógus nevére nem emlékezett pontosan :(
