(#1948) 2011. december 02., péntek
Idén ez volt a második Excel feladat, ez a kicsit erõsebb változat...
(excel, bevezetõ) Tegnap kezdtük el... Az adatbázis-kezelés után a második legnehezebb témakõr... Nagyon nem tudtam, mivel nyissak, kitaláltam a sakktábla feladatot, ez látványos, színes (a szó szórós értelmében), de hát alapvetõen nem táblázatkezelõ, hiszen semmi számolás nincs benne. (A hétvégén meg is csinálom ami eszembe jutott: ugyanezt a feladatot WEB lap készítõ feladatnak és szövegszerkesztõ feladatnak is megcsinálni illetve – arra még nincs tippem miként – de prezentációkezelõ program feladatnak is, akkor egy ismétlõs részen mind a négy témakõrt lehetne nagyon hasonló feladat megoldásával érinteni, akkor tényleg az eszköz kezelésre lehet összpontosítani meg lehetõvé tenné ez összevetni, hogy mit lehet emezzel és mit amazzal...) Szóval a sakk után ami bevezetõ, tegnap az elsõ igazi Excel feladattal próbálkoztunk.
Vegyesek a tapasztalatok.
(fegyelmezetlen)Az elsõ az, hogy rettenetesen fegyelmezetlenek! Nem is az a fõ baj hogy fecsegnek, hogy nem rám figyelnek, hogy hülyeségeket kérdeznek, de leginkább az hogy vitahelyzetnek tekintik az órát: megmondom, miként kell csinálni és ahelyett hogy figyelne és pontosan azt tenné ami mondok, keres lehetõséget fecsegni arról, miért pont így kell, miért nem úgy és mi van akkor ha... Ez egyéni tanulás esetén ahol ráadásul nem korlátozott az idõ, még nem is rossz taktika, persze csak ha tényleg érdeklõdõ kíváncsiság és nem kötözködõ idõpocsékolásra való hajlam szándék az indíttatás, de csoportos tevékenység során csak szétzilálja az órát. Nekik is elmondtam: azért vannak itt, hogy valamit megtanuljanak, valamit amit nem vagy nem eléggé tudnak, a vitatkozás, a mellébeszélés, a kötözködés, a fecsegés kellemes idõtöltés lehet, de ennek során abból amit el kellene, nem fognak többet elsajátítani.
(differenciált)A második az, hogy nehezebben megy ez, mint gondoltam... A németesekkel várható volt, hogy lassabban haladok, mert velük még a sakk feladatból is maradt. Alapból tehát kevesebb volt az idõ a feladatra, a németesekkel mindig kicsit lassabb is a haladás – utóbb azonban a nyolcadik (!) óra láttán az angolosokkal végzett munka tapasztalatai nyomán azt kell mondjam hogy ezt bõségesen ellensúlyozta az, hogy az óra reggel volt, amikor kevésbé hajlamosak a fegyelmezetlenkedésre, vagy visszafogottabban fogalmazva: talán kipihentek és ezért jobban figyelnek. Annakidején amikor SzTZs volt itt szakfelügyelni (most ezt szaktanácsadásnak nevezzük)õ szóvá tette, hogy lehet, érdemes sõt szükséges is differenciálni. Nosza: elkészítettem a feladat két változatát, az alapváltozat alig valami tartalmazott: UTF-8 kódolású fájl beolvasása, mentás XLS-be, munkafüzetlap átnevezés, cellaegyesítés, írásirány és -igazítás kezelése, oszlopszélesség kezelése majd a sûrûje: átlagolás, darabszám megszámolás függvény használatával... Kis formázás még – de ennyi... Na ez is sok volt, ezt sem tudtuk befejezni a reggeli órán a németesekkel.
(angolosok)Az angolosokkal a nyolcadik órában találkoztam, akkor már szétszórtak és/vagy fáradtak, az az óra ráadásul nem is 45 hanem csak 40 perces... Hát azt hittem semmire sem jutok velük. Egymással szövegelnek, aztán megkérdik mi is volt, mert nem hallották (na ettõl tudok agylobot kapni!), amikor az elmondottakat másként csinálva nem sikerül, erõsködik hogy de õ mindent jól csinál, majd/és – ilyen is akadt – durcáskodva leteszi a tollat... Az angolosoknak még a feltételes utasítást és a feltételes formázást is szerettem volna feldolgozni (a nekik szánt feladatváltozat ilyet is tartalmazott), hát erre esélyünk sem volt! Még azt amit a németesekkel, még azt is csak úgy sikerült elvégezni, hogy a negyed négykor véget ért órát arra hivatkozva hogy a sok bolondozásuk miatt sok idõ ment kárba,majd' negyed órával meghosszabbítottam.
