(#1953) 2011. december 04., vasárnap
Perspektíva...
(sok éve) Sok sok évvel ezelõtt apai nagyapámtól kaptam egy könyvet. Alsós általános iskolás lehettem, tehát nem tegnap volt.
(érdeklõdés) A könyv a fotózásról szólt. Apai nagyapám, õ az aki elõször a Dorozsmai nevet viselte (1941-ben magyarosított). Nagyon szeretett fényképezni. Akkoriban az még sokkal macerásabb dolog volt, vegyi eljárás... Szeretett fényképezni, apámat viszont nem érdekelte a dolog. Nagyapám, gondolom, remélte hogy akkor majd az unokáját fogja. Sok éve nincs közöttünk, biztosan nagyon tetszene neki a digitális fotózás.
(könyv) Szóval sok éve még kicsi gyerek koromban nekem adta az egyik fotózásról szóló könyvét. Nem sok mindenre emlékszem belõle, csak lényegtelen dolgokra... Kis alakú és nagyon vastag könyv volt, nagyapám bekötötte valami vastag papírba, így a fedõlapra nem is emlékszem. Érdekesen-furcsán vastag lapjai voltak... Ha jól emlékszem a fotókészítést járta körül: azt, hogyan és mit érdemes fotózni és azt, hogy a film elõhívást mivel érdemes csinálni, míg a fogások, miként lehet nagyítani... Sokszor nézegettem át, de akkor a fotózás olyan nagyon nem érdekelt.
(firka) És arra is emlékszem, hogy amikor a legkisebb húgom kézbe kaparintotta – még nem volt iskolás, kettõ vagy három éves lehetett – vastag kék zsírkrétával ábrákat firkantott a képekre...
(három pad) Hja, hogyan jutott ez eszembe? Szombaton világosban mentem az iskolában – ebben az év szakban ez nagyon ritka – és a közelben álló három pad azt a képet, ábrát juttatta eszembe, amit kicsivel több mint negyven éve láttam abban a könyvben, a fotózás valami jellemzõjét az egymás mögötti padok képét mutatta...
(saját kép) Mint ez a kép is, itt...
