Nagyon klassz volt a szombat… Este anyósoméknál voltunk, de már csak Era volt ott: Orsi, Nóri és Ákos eljöttek valamikor délután négy tájt. Nagyon szeretem a szombat estéket: már hétvége mindenestül. Nincs munka, nincs feszültség, lazulás van, béke és nyugalom. Ritka ajándék…
Vasárnap reggel későn keltem, valamikor nyolckor. Reggeli után Era összeállított egy listát, azzal elmentem vásárolni. Utána hipp-hopp gondoltam egyet, hogy kimegyek Ürömre. Tényleg minden cél nélkül… Apám vigyorogva fogadott, mondja, reméli nem kell egyhamar hazamennem. Na akkor csaptam a homlokomra, hogy hát tényleg: egy hete, amikor Orsival Ürömön voltunk – pl. azért, hogy Orsi vezessen – beszéltünk a lakásfelújításról és akkor tettem egy kósza ígéretet, miszerint ha kell, megyek segíteni a laminált padlót letenni, vagy szegélyezni. Marika nagyobbik fia aki szintén Karcsi, tegnap letette a padlót de a szegélyezés az ma rám maradt. Nem haladós munka, sokat kellett szabni, reszelni, igazgatni. Úgy indultam, hogy egy óra oda, egy vissza és ott alig leszek, délre hazaérek. Ahhoz képest fél hat lett, mire hazaértem. Viszont a kis szoba szegélyezése megvan és tudtam segíteni apámnak és Marikának két szekrény és a nagy kihúzhatós ágy visszacipelésében. Nem úgy alakult a nap, ahogyan terveztem de hasznos nap volt, végül is jó nap…
Orsi megkapta Papától a kocsit. Be is parkolt mindjárt az én helyemre, azaz oda ahol én szoktam parkolni. (OK, utcai parkoló helyeken nincs foglalt hely…) Fura arról beszélni, hogy a lányom kocsija így meg úgy… De hát ez az idő is eljött… Most azon kell dolgoznia, hogy a kötelezőt elintézze, az az átírás feltétele. Elképesztő, mennyivel drágább ez neki, mint nekem. Ő sokkal kockázatosabb biztosítási alany, mint én?
