(#2201) 2012 június 02., hétfõ
Ez volt az a nap ami másként sikerült mint ahogyan gondoltam. Majdnem minden...
Kezdõdött a reggellel. Kocsival mentem az iskolába – hiába ért véget minden tekintetben (a többieknek!) a tanév a pénteki záróértekezlettel, nekem jócskán van még adminisztrálni valóm. Miután beértem, csak azután vettem észre azt, hogy a szakmai vizsga törzslapokat idehaza felejtettem. Ez a vizsga lejelentéshez kell, azért hoztam haza a hétvégén, hogy csináljam a szakmai vizsgák lejelentését idehaza (más kérdés, hogy nem csináltam tehát feleslegesen hoztam haza). Viszont most itthon felejtettem. Visszajöttem érte, és ha már fordultam egyet az iskola és a Pöttyös között, akkor a kocsiba betettem az öltönyt, fehér inget, nyakkendõt is, ez az elõzõ kettõ héten nagyon kellett (érettségik). Mire visszaértem a suliba, már ott volt Mónika, Sárika sõt a Fõnök is. igaz õ nem sokáig mert csak a szembe orvosi rendelõbe jött valami kivizsgálásra... Aztán megérkezett a kollegina, az a mérnöktanárnõ, akit pénteken vettünk fel: az elmúlt héten volt bent az iskolában a korábban kiírt állásra jelentkezett négy vagy öt érdeklõdõ, õ tûnt a legalkalmasabbnak. Egy elõszerzõdést jött kötni, de aztán még ezt is, azt is kérdezett: tantárgyfelosztásról, tantárgyakról... Csak aláírni jött, de végül ajdnem egy órát volt ott...
Azután egy szülõ jött, valakivel az iskola vezetésébõl szeretett volna beszélni (és mert más nincs, velem ült le beszélgetni :)) A tizenegyedikes három osztályból kettõt kellett csináljunk a kicsi osztálylétszámok miatt: a fia a C-bõl ezért átkerült az A-ba és pedig hogy õ a B-be szeretett volna... Látszólag apróság de neki nem az, annyira nem hogy még be is jött az iskolába, hát ennek megfelelõen kellett a dologgal foglalkozni. Kellett a dologgal foglalkozni... Nem ígértem semmit – nem biztos hogy ha ígérek, azt be is tudom tartani –, majd szerdán ez ügyben még kell kõröket futni... Ezzel is ment az idõ, már majdnem tíz óra lett mire a digitális aláírás intézésének neki tudtam kezdeni, enélkül a szakmai vizsgák lejelentését ugyanis nem tudom megcsinálni.
A NetLock lapján kutakodtam – arra emlékszem, hogy valahányszor ezzel volt dolgom, mindig elég nehezen jutottam el a megoldásig. OK, a digitális aláírás, hitelesítés nem népmûvészet (habár nem tudom, miért ne lehetne az), nem kell a teendõknek közérthetõeknek lenni, de talán ennél lehetne magyarázósabb... Szóval most is megdolgoztatott rendesen, mire feljelentkeztem, beírtam, beállítottam, lezártam, kinyomtattam, aláírtam, elfaxoltuk, lefénymásoltuk, elfaxoltuk... Aztán hogy a GSz milyen gyorsan utal és mikor lesz ebbõl digitális aláírás, az egy másik kérdés – remélem hamar, mert nincs tetszõleges hosszú idõm erre... A szakmai vizsgák lejelentése, pontosabban az ennek kapcsán készülõ visszajelzés szükséges melléklete a költségigénylésnek a fenntartó felé. (Ennek mondjuk nincs értelme mert a kettõt simán ) Ez meg a kollégák felé a kifizetés alapja...
Tizenegy óra tájt végeztem ezzel. Aztán indulni akartam, befizetni apám csekkjeit. Marika ideadta még szombaton az apám számlájáról kivett pénzzel, hogy fizessem majd be (én javasoltam). De csak éppen egy valamit, a csekkeket nem találtam meg ehhez, akárhogyan kerestem is a hátizsákomban, pedig úgy rémlett, hogy eltettem szombaton. Biztos nem voltam ebben, éppen ez volt benne a rossz, a bizonytalanság. Na erre kimentem Ürömre, hátha ott hagytam. Odakint jöttem rá, nem is, mivel a számítógép, a netbook tokjában volt...! Ez a méreg: feleslegesen mentem ki hiszen a csekkek mindvégig nálam voltak? Hiszen a netbook velem, ezt, a csekkeket a suliban is megtaláltam volna...
Ha már ott voltam (és miután az ürömi postán befizettem a csekkeket és miután visszavittem, hogy apám házában legyenek a csekkel letéve), akkor felhívtam a Szent János kórházat is, a patológiát. Velük kora reggel beszéltem, még a suliból hívtam õket fel. Akkor még azt mondták, hogy a neurológiáról – ott halt meg apám – nagyon lassan jutnak le a papírok hozzájuk pedig kell, mert a zárójelentést csak õk adhatják ki. Akkor reggel azt mondták, hogy kora délután telefonáljak. Ürömrõl mielõtt indultam volna haza megpróbáltam. A papírok ott voltak, meg is beszéltük azt, hogy mikor megyek értük, de aztán a beszélgetés közben a nõvér gondolt egyet, és azt javasolta, hogy a temetkezési vállalkozóval intéztessem el, és ebben igaza is volt.
Ha már Ürömön voltam, kimentem, még kijjebb, Pilisvörösvárra a temetkezési vállalkozóhoz. Nem akartam hiába menni, elõtte felhívtam õket, de mert nem tudtam elérhetõséget, arra viszont emlékeztem, hogy az Ürömi temetõben kinn van a címük, a telefonszámuk, hát (hogy a dolog egyszerû legyen), kimentem a temetõbe a telefonszámért. Felhívtam, elmondták mi a teendõ, milyen papírok kellenek... Elõtte Marikától elkértem ezeket, meg a ruhát apámnak... Nem valami vidám tennivaló...
Pilisvörösvár: a temetkezésit megtalálni sem ment elsõre. A GPS szerint Budai út 22 nincs, erre csak Budai utat kértem. Arra meg a város határában azt mondta: Tessék, itt van, mivel az egész bevezetõ szakasza a 10-esnek Pilisvörösvárra Budai út... Egy fajansz üzlet a város határán, ahol megálltam és megkérdeztem, ott szépen elmondták hol is van a Varázskõ, onnan aztán simán megtaláltam. Ott elintéztem sok mindent, elég morbid de hát ezt kell: koporsót kiválasztani, a gyászjelentõt helybenhagyni... Az ügyintézõ mondta ott, hogy még az ürömi önkormányzatnál a sírhelymegváltást is kell intézni, na Pilisvörösvárról vissza Ürömre a tanácsházára, legalábbis az volt a gyerekkoromban, most a polgármesteri hivatal... Ott elég tehetetlenke volt az öreg hölgy aki ügyintézett, nem találta ugyanis a kérdéses sírhelyet a papírjaiban (ha jól láttam, ezek kinyomtatott Excel táblák voltak)... Kereste, kereste, aztán feladta, egészen egyszerûen elhitte, hogy ha a sír ott van, sírkõ is van rajta akkor csak meg lett váltva az (nekem meg nem volt meg errõl a papír, biztosan megvan az valahol az Ady utcában de a csuda tudja hol).
Végül is csak dûlõre jutottunk: miután megmondta, mennyi lesz a sírhelymegváltás (és a sírásók bére), kimentem a temetõbe a temetõgondnokhoz megbeszélni ezt. Aztán vissza Üröm, a postán befizettem azt a díjat is. A sírhely megváltás kicsit kacifántos: a sír megvan, oda temetjük apámat de 25 évre a temetésnél meg kell váltani, azaz mivel hát éve a helyet 25 évre megváltottuk, most csak 7 évet kellett fizetni. A papírral meg a csekkszelvénnyel vissza az önkormányzathoz, még négy elõtt odaértem (addig van félfogadás aznap), ezzel az is le van rendezve... Ezzel ért véget a mai ügyintézés, aztán vissza Marikához elmondtam neki mit végeztem... Nem tudom nem vagyok-e nagyon kapkodós – mert el kellett neki pár dolgot kétszer is mondanom, hogy úgy tûnjön, megértette. És még akkor sem mindent: este írt mail-t, hogy a sírkövessel elintézte a bontást. Na erre felhívtam: mondja le, mert a temetkezésinél én elintéztem azt is, a bontást is megrendeltem sõt ki is fizettem... Nem tudom, ezt megértette-e, lehet erre majd még rá kell kérdezzek. Az viszont hasznos segítség volt tõle, hogy Kírer Vilit és rajta keresztül apám volt osztálytársait értesítette, hogy feltehetõen Ritáékkal beszélt akik a hajdúdorogi rokonokat értesítették. Beszélt a pappal is, ez is jó, és írt arról, ki mit készítsen süteményt – ez úgy látszik elkerülhetetlen...
Sok minden volt ebben a hétfõben...
