(#2207) 2012. július 13., péntek
Az ürömi kiskertbe ebben az évben vetettem tavasszal ezt-azt. Errõl korábban írtam is.
A vetemény egy része jól sikerült, borsóból egészen sok lett, kétszer szedtem róla... Azt azóta már kivettem a földbõl. A hagyma amit dughagymaként ültettem (nem magról) szintén nagyon jól sikerült bár addigra ezért meg azért már nem tudtam a kerttel annyit foglalkozni mint kellett volna és bizony nagyon gyomos lett az ágyás, alig találtam meg a hagymát... A hagyma viszont isteni volt, szépen megfejesedett, lila hagyma: pompás zamata volt a frissen szedett, saját termésnek... Ami nem sikerült: a retek semmi sem lett, talán mert túl közel kerültek egymáshoz és semmit sem gumósodott. Nem lett a salátából sem semmi, ezeket másként kellett volna kezelni azt hiszem.
Paradicsomot, paprikát is ültettem, mindkettõt magról, erkélyládában nevelve (errõl korábban írtam is), aztán a palántákat kiültettem. Ez sem volt hiba nélkül való (erre majd a következõ évben, ha lesz ilyenre lehetõség, akkor erre a következõ szezonban figyelni kell majd). A magok elültetésekor sûrû lett az nagyon, vagy sok volt a mag vagy kicsi az erkélyláda (pontosabban mindkettõ egyszerre). Aztán: túl sokáig volt egyeletlen, ritkítatlan, a sok apró növény egymást gátolta a szûk helyen, a véges mennyiségû tápanyagért versengve... Azaz: ritkábban kell vetni; a hely az teljesen megfelelt neki, de miután kibújt, egyelni, ritkítani kell... Aztán: kissé sokat vártam a kiültetéssel, lehetett volna hamarabb is.
Amikor kiültettem a palántákat, alig hüvelyknyiek voltak és az egészséges zöld helyett inkább zöldessárga színûek... Ahogyan a paradicsompalánták is, bár azok valamivel nagyobbak... Marika is hozott paradicsom palántákat. Nem tudom melyik tõ az övé és melyik amit én neveltem magról, de mostanra nincs közöttük különbség. A paprika ágyásban viszont csak saját csinálmány van és igen nagyon büszke vagyok rá :) Nem tudom, mi az ami igazán jót tett neki: az, hogy elegendõ távolságra lettek ültetve, hogy egy helyre csak egyetlen növényke, hogy rendszeresen kapáltam azt az ágyást, ezért ott gyom nem maradt és a tápanyagért nem kellett versengeniük, hogy éppen sikerült a megfelelõ ágyást kiválasztani ami a napfényt illeti (sem sok sem kevés) és talán az is, hogy amikor csak lehetett, meglocsoltam õket, kaptak elegendõ vizet. Ez: egyik vagy másik tényezõ, valószínûbb azonban hogy ezek szerencsés kombinációja vezetett oda, ami a képen is látható: szépen gyarapodik az elsõ paprika!
Igen nagyon büszke vagyok rá, azt hiszem anyám kertészkedése idején sikerült ez utoljára, úgy emlékszem apám szavai szerint a kertben a paprika soha sem sikerült, soha sem hozott termést.
Most fog :)
