(#2211) 2012. július 18., szerda
Tegnap, 2012. július 17-én töltöttem be az 52. évemet...
Era este csinált vacsorát, ez amúgy nem gyakori esemény... A leányok is hazaértek hétre: Orsi nem tudom honnan (nem volt bõbeszédû, egészen pontosan mellébeszélt, amikor arról faggattam, hogy milyen volt a napja, mit is csinált egész nap), Nóri meg a Biarritz-ben végzi a négy hetes kötelezõ iskolai gyakorlatát (az elsõ két nap telt még csak el neki). Régen volt ilyen, hogy együtt leültünk volna az asztalhoz enni, volt idõ amikor a vasárnapi ebédek – nem délben :) de hát ez részletkérdés – ilyenek lehettek, de az már a múlt. Amióta a lányok felnõttek, ilyen vagy olyan okból nem érnek rá. Tegnap azonban igen, tegnap azonban mindannyian ráértek, ráértünk! Era csinált vacsorát, aztán a nagy asztalt „megterítettük”. Megköszöntöttek, kaptam vagy hetes doboz sört szépen virág formában elrendezve, egy „nyakkendõképes” meg egy lazább nyári inget... Hja, és torát is természetesen. De talán a legnagyobb ajándék az volt, hogy mind a négyen az asztal körül ültünk és legalább kis idõre semmi más fontosabb ennél nem volt. Persze, és természetesen sok olyasmirõl esett szó ami kifelé mutat: Nóra mesélt a KFC-rõl is, a Biarritz-ról is (elõbbi helyen diákmunkaként dolgozik, utóbbiban pedig az iskolája nyári kötelezõ szakmai gyakorlatát tölti. Orsi... Hát Orsi sokat nem mesélt, kérdésekre válaszolt, beszélgetni azt lehetett vele, de õ nem volt fecsegõs kedvében... Sokat és gyorsan evett, aztán vacsora után csak szuszogott, hogy mennyire de mennyire jóllakott. Kicsit mesélt arról, hogy volt valami üzletben ahol eladót keresnek, állásinterjún (nem semmi hogy manapság már egy eladójelöltnek is állásinterjú van), kicsit arról, hogy a hétvégén mennek megint Tapolcára (most nem vonattal :) hanem kocsival). Sokáig elfecserésztünk... Egészében jó volt...
