(Hétfőn este) Megvolt a húsvét hétfő is. Szerencsére locsoló az nálunk nem volt – nagyon nem szeretem szokás ez, habár ezzel nem mindenki van így: Marikáéknák, apám feleségének a családjában nagyon komolyan veszik a húsvét hétfői rokonlátogatásokat. Részletesen a mai nap:
Reggel kimentem apámhoz Ürömre. Nagyon hezitáltam, hogy busszal megyek, de aztán győzött a lustaság és kocsival mentem. A város reggel nagyon üres volt, jó tempóban (jó gyors :() még háromnegyed óra sem kellett ahoz, hogy kiérjek. Apán pár konnektort akart kicserélni: az elsőt le is szerelte de az újat már nem tudta feltenni. Ezt annakidején – istenem, de régen is volt: 1982-ben vagy 83-ban – még én csináltam. Afal egyik oldalán levő konnektorból a másik oldalon kiképzetthez is át kell vezetni a drótot, a baj csak az hogy nagyon kicsi a hely a falban és a konnektorokat sem úgy alakították ki, hogy a csatlakozójukba egy helyett kettő kábel elhelyezhető legyen. Ráadásul szó szerint nem is kábel hanem merev rézdrót (persze szigeteléssel), szóval rendesen megszenvedtem vele. Szerencsére a három konnektorból csak ez az egy volt ilyen szenvedés, a másik kettő csak kisebb ügyeskedést kívánt. Remélem, nem lett rossz, nem lesz vele baj a későbbiekben.
Az ürömi kertben most virágzik az orgona. Kicsit korán: más, hűvösebb években éppen a ballagásra nyílik ki. A ballagásig most még egy hónap van, ha ilyen marad az idő, akkorra nem lesz egyáltalán friss orgona. Az éppen szirmait bontogató orgona szép látván (mint minden nyíló virág), persze hogy erről is csináltam képet:
Fehér orgona: éppen most virágzik Ürömön
Igyekeztem nem kapkodni – apám mindig azt mondja, ha ott vagyok Ürömön, mindig sietek... Két óra volt a három konnektor, mit mondjak, ezzel a munkatempóval nem sokra mennék, ha ebből kellene megélni... Utána felvittem apámat Marikáékhoz, ő illetve az ő családja nagyon komolyan veszik ezt a locsolás dolgot...
Látkép Ürömön, a Rákóczi Ferenc utca végéből
Két szomszéd férfi volt ott, amikor mi. Egy idősebb úr és egy fiatalember a kicsi fiával. Az idősebb úr a bemutatkozáskor elég fura volt, mintha szóba sem akarna velem állni – pedig soha sem láttam. Aztán megindult a beszélgetés. Előbb a rendőrökről, a húsvét hétfői bírságolások kapcsán esett szó, eléggé lesújtó véleménnyel voltak a jelenlevők (apám mindenképpen :)) a rendőrökről... Aztán a borra terelődött a szó, kiderült hogy az úr a közeli hegyoldalban egy majd egy holdas szőlős tulajdonosa. Olyan szabatosan és olyan őszinte lelkesedéssel és hozzáértéssel beszélt a borról: a szőlőtermesztséről és a bor készítéséről, az egyes évjáratokról, hogy öröm volt hallgatni. Azután toppant be a valahanyadik szomszéd, egy vörös hajú, harminc körüli fiatalember egy három-négy év forma kisfiúval. A locsolást egészen klasszikus módon oldották meg: Egy csuporban illatosított víz és fűzfavesszővel hintették meg Marikát. A fiatalemberről sok a beszélgetés során nem derült ki, legfeljebb annyi, hogy az egész utcát végigjárja, mindenki az ismerőse, mindekihez elmegy locsolni, a bort szereti de annyira, mint az idősebb úr, nem ért hozzá. Négy gyermeke van, három leány és a kisfiú akivel locsolni jött... Au illendőség megszabta beszélgetés után elköszöntem és jöttem haza. Útbaejtettem az ürömi temetőt is...
A Suzu a temető melletti parkolóban
A temető melletti fasorban látam ezt a fát. Nem tudom, milyen fajta – egy korábbi post-ban írtam a botanikában való járatlanságomról :( - de akármi is, nagyon szépnek tűnt, erről is készült fotó...
Virágzó fa a temető mellett, Ürömön
Délután kellemesen semmittevés... Ebéd kivételesen együtt, már és még mind a két leány idehaza volt. Este lefutottam a 4000 métert, hát mit mondjak... Kifulladtam alatta rendesen, az utolsó kőrre eléggé elfogyott a levegő :( Most vittem magammal MP3 lejátszót, így egy kicsit könnyebb volt lenyomni a távot. Ezzel együtt is elég nehéz, remélem, hogy ha edzésbe jövök, egyszerűbb lesz habár akkor meg majd érdemes lenne a távot és egyben a terhelést is növelni. Majd meglátjuk... Nagyjából ennyi volt 2007 húsvét hétfője.
