(szombat késő délután) Jó régen nem írtam. Nem jó hét volt ez, rengeteg aggódással. Remélem, nem lesz egyhamar ilyen, remélem ha munka nem is lesz kevesebb, de félelem attól hogy elrontom igen. Fene gondolta, hogy ezt vállalom amikor elvállaltam. Sajnos, most már mindegy, csinálni kell...
Eső után, reggel... A kép szombaton nem korán készült... Pénteken zuhogott, még reggel is vizes volt fű, fa, virág...
Péneken késő délután az Orczy kertben söröztünk a haverokkal, volt osztálytársaimmal. Most csak hárman voltunk, Pehl Tibi nem tudott eljönni. (Lajos múltkor sem volt, most is kimentette magát valamivel.) Nem volt hideg, de hét óra tájt beborult, azután eleredt az eső. Rendesen, nagyon, bővízűen. Ömlött az eső... A fedett, de szabadtéri helység nagyon kellemes volt ekkor :)
Sörözés... Ballra Regős József, jobbra Németh György az Orczy kertben.
Zuhogó eső... Az Orczy kert sörözője, kilátás a kis tavacskára. Ömlik az eső.
Zuhogó eső... Az Orczy kert sörözője, ez is a kis tavacska felé néz, de a másik irányba.
Elég későn, kilenc körül jöttünk el: Józsi nem utazott haza, nem kellett sietnünk. Most nem volt kocsival senki, gyalogosan vágtunk neki a hazaútnak. Akkorra már csak szemerkélt az eső de rendesen lehűlt és a szél is feltámadt.
Vasárnap Ürömön voltunk. Apám harmincadikán töltötte be a hetvenedik évét. Nagy társaság volt, mind a két húgom ott volt, a kisebbik a teljes családdal. Az ő három meg az én két lányom, mind az öt leányunoka ott volt, egész kis hölgykoszorú... Marika, apám második felesége nagyobbik fia is ott volt. A kertben ebédeltünk; Marika remekül főz. Jó volt. Sok kép készült, ezek nagyon fontos részei lesznek a családi fotó albumnak, de asszem ezek nem blog-ba valóak. Semmi különs, csak egyszerűen nem sokat mondanak kívülállóknak... (Tényleg: miért nincs olyan blog vagy miért nincs olyan post, amire adott azonosítóval és jelszóval lehet csak bejutni, és mondjuk az is véges vagy határozatlan idejű lehetne... Biztosan van vagy lesz ilyen – hiszen itt a blogol.hu-n is van private bejegyzés, asszem másutt nincs is ilyen...) Szóval jó volt: elbolondoztuk hárman testvérek úgy, hogy a majdnem (ha máris nem) felnőtt gyerekeink is ott voltak... Nem tudom, ők erre miként fognak visszaemlékezni de talán fognak. Én máig emlékszem azokra a Gizella napokra amiket Nagyapámék ürömi házában tartottunk és ahol a nagyon nagy családi rokonság összejött, pedig akkor öt..hét évesnél nem voltam idősebb... Vagy talán éppen azért? Lehet hogy a fiatalkori emlékek lenyomata erősebb?
