(6:20) Ez nem semmi... Most rendezgetek képeket a tegnapi post-hoz még, és amint összeszerkesztettem majd kitettem a változtatott post szöveget, másodszorra már nem tudtam frissíteni az Opera-t, mivel totál elszállt a net. A kábeltévé is teljesen jeltelen lett, se Internet se TV... Na tessék... Megyek a suliba, mondjuk onnan elérem a net-et de akkor sem jó, hogy idehaza nincs...
(9:52) Az utolsó érettségi nap... Ez is eljött, pedig január közepén elég messzinek tűnt. Mondjuk nincs ezzel vége mindannak, amit az érettségi környékén csinálni kell, lesz még lejelenteni, adminisztrálni, iktatni és archiválni való, de a „frontmunka” ezzel a dologgal (érettségi) kapcsolatosan a mai nappal kétség kívül véget ér. A mai az elég hosszú nap lesz, habár a tegnapi is az volt. Tegnap póttétel volt elég sok, ez miatt meg hogy bizonyos felelete elég sokáig elhúzódtak, szóval mindezek miatt a legutolsó felelet a lehetséges legutolsó időpontban, este hatkor fejeződött be. Eléggé rezgett a léc (nem a felelet elfogadhatósága kapcsán hanem hogy belefér-e az időbe)... De mindegy is, megvolt, végül is habár korábban olykor úgy látszott, a mai napra át fog csúszni felelet, de végül is belefért! Ma ugyanannyi a felelet, de nincsenek egytárgyasok – ők tegnap az informatika előrehozott érettségizők voltak – ezért kisebb lehetőség volt a beosztás készítésekor a feleleteket szoros időbeli egymás utániságban ütemezni, a felelőnek ugyanis fel is kell készülnie... Szóval a mai nap kicsit feszítettebb. Ma bizonyítványt is kell osztani, előtte sokat adminisztrálni, szóval mozgalmas, hosszú este lesz...
Telik a nap, egymás után jönnek a feleletek. Ahogy hallgatom a ezeket, a kollégák „kérdezését”, hát mit mondjak... Nem mindegyik tetszik. Nem csak – és nem is elsősorban – a válasz de gyakorta maga a kérdezés sem... Pedig az érettségi elnökök a nyitóértekezleten el is mondják: az érettségi az vizsga, nem pedig tanítás. Ne most akarjuk elmondani a diáknak, mi is a helyes válasz egy-egy kérdésre, itt az a diák dolga hogy beszéljen nem a kérdező tanár! Ennek ellenére a feleltetők, tisztelet a ritka kivételnek, addig-addig nyaggatják a diákot, amíg el nem hangzik a helyes válasz. Akár tanár is mondhatja :( Nem jó ez... A diákot is nagyon meg tudja zavarni, ha egyszer nem tud valamit, és mindenféle segédkérdésekkel nyaggatják. Amit nem tud azt nem tudja elmondani sem... Az esetek többségében nem arról van szó, hogy nem jut eszébe hanem arról, hogy nem is tudja azt az ismeretanyagot. A diák, az ismeretelemet nem tudó diák akkor, amikor a kérdező tanár egy félig kérdő, félig kijelentő mondatba belefoglalja a választ és azt félig elmondva a diáktól várja annak befejezését, nos a diák akkor ezzel semmit nem tud kezdeni, tanácstalan, hiszen fogalma sincs arról, amit a szájába kívánnak éppen adni. Sajna pedig ez általánosan jellemző a vizsgák során... :(
(10:52) Megint órarend... Most kezdem felvinni a kollégák igényeit egy Excel táblába, ez a legelső lépés... Egy éve volt ilyen – az óra körbeért... Oopsz, ez a feladat most kicsit vár mert az érettségiben és a szakmai vizsgában közreműködő kollégák díjazásának elszámolását kell megcsinálni. Nem igaz, soha nem fogy el a tennivaló...
(11:30) Na, megvolt az utolsó érettségi feleletem is ebben a vizsgaidőszakban. 64 dolgozatot javítottam, 64 feleletem volt, az imént ment le az utolsó. Véletlen: egy olyan diákot feleltettem, aki a tavaly érettségizett osztályommal kezdett, de a 11. év végén bukott, nem velünk érettségizett tavaly hanem egy idei 12. osztállyal. Ő volt idén az utolsó felelőm... Egy évig most nincs felelet; pedig az érettséginek ezt a részét, a feleltetést azt kimondottan szeretem.
Na, most loholok, vonatjegyet kell venni a keletiben... Gondolkoztam rajta, kocsival menjek-e, de a Fiumei út napközben elég durva: szűk is, meg a forgalom is nagy. A 24-es villamost eléggé utálom, amolyan proletárjárat, de biztosan hamarabb érek vele a Keletibe meg vissza, mint kocsival.
(14:02) Ebéd közben a kollégákkal arról beszélgettünk, mennyire fél az ember elvinni a kocsiját szervizbe, mert olyat is elrontanak, ami előtte jó volt. Szóba került a zöldkártya is, na ekkor csaptam (képzeletben) a homlokomra: hopp, az én kocsim is a napokban tölti be a harmadik „életévét”. A zöld kártyája is lejár, nosza telefon a szervizbe. Már holnap fogadták volna, de nekem holnap záróértekezlet lesz, délután meg utazom... Hátfő reggel hétre beszéltem meg. Az utolsó mondta asszem itt is az, mint az előző bekezdés végén: sose' fogy el a tennivaló :(
(17:22) És itt a vége: elkezdte a felelést az utolsó vizsgázónk ebben a vizsgaidőszakban az utolsó vizsgatárgyából... Még papírmunka, sok-sok papírmunka, másfél-két óra múlva bizonyítványosztás és ezzel egy fontos része ennek a tanévnek végleg lezárul. Nagyon sok munka volt vele (és az elszámolás elkészítésével meg a különféle adatszolgáltatásokkal lesz is). De valami most tényleg befejeződik...
A 12D vizsgabizottsága a bizonyítvány osztásához készülődik. Balról jobbra: Dr. Szenes Györgyné, informatikát kérdezett, Hegedűs Judit aki magyart kérdezett, Törőcsik Zita a József Atila Gimnázium igazgatója aki a vizsgaelnök volt, Hegedűs Jánosné aki fizikát kérdezett, Hegedűsné Gyarmathy Erzsébet aki a matematika dolgozatokat javította és az érettségi jegyző, Jurás Ágnes.
A bizonyítvány osztás után, a 12D osztályfőnöke Ludvik Csaba tanár úr köszönő szavai hangoznak el
Ez a május 18-ai post-ba tett kép párja: a vizsgaterem, ott a vizsgák megkezdése előtt, itt pedig a vizsgák után. Minden befejeződött, megvolt az utolsó felelet is, az utolsó összeolvasás is, az eredményhirdetés, a bizonyítványátvételek aláírása is. Az előadásnak vége, már a lámpákat oltogatják...
(22:10) A vizsgák után nem kapcsoltam be a telefonom: a leánykáim kértek ezt-azt, úgyhogy hazajövet után még mászkáltam itt a környéken, a lakótelepen. Ekkor készült ez a kép (több másikkal is, de a fényképezőgép kitámasztásának a hiánya miatt azok elmosódottabbak, életlenebben és nem mutatnak jól).
A Szent Kereszt templom az Ecseri útnál
