Szombaton reggel, olyan fél kilenc tájt indultunk Pestről. Cila kissé elkésett: nyolcra beszéltük meg ide, a Pöttyös utcába. Gyurival jó negyed órát, húsz percet vártunk rá, mivel ő félreértett valamit és csak nyolckor indult anyukájától, aki szerencsére nem lakik messze... Hungária körút, aztán M3... Az út eseménytelen... Cila vezetett (oda is végig meg vissza) egy kombi Opellel mentünk. Eszméletlen meleg lett délelőttre, a kocsiban meg nincs légkondi, maradt az ablakok letekerése. Tállyát viszonylag egyszerűen megtaláltuk. Gyuri kukkolta a térképet, igazgatta hogy Cila hol merre menjen.
Tállya a Google térképrészlete alapján...
Tállya picinyke falu, rengeteg borpince: szépen karbantartottak és nem egy elég romos állapotban. Szombat délután (és vasárnap kora reggel) voltunk ott, nagyjából a vasárnapi misét leszámítva embert alig láttunk. A Hollókői Mihály Borpincét megtalálni nem volt egyszerű, Gyurinak volt valamiféle leírása arról hova kell menni de még az utcanevet, házszámot sem tudta... Ahhoz képest elég kevés keresgéléssel megtaláltuk.
Tállyán a Hollókői Mihály Borpince volt az, ahova igyekeztünk... A képen a pincészet...
A vendégház – mint minden ebben a poncszetben – majdnem vadonatúj! Egy folyosórol, melynek a végén apró ételmelegítő van berendezve, nyílik hat szoba, kétágyasok és négyágyasok. Valamennyi fürdőszobás. A szobáról sajna nem csináltam képet...
A pincészet vendégháza, itt volt a szállás
A vendégház, balra Gyuri, jobbra a gazdasszony, Orsolya
A lepakolás percek alatt megvolt, utána valami kajának néztünk utána, erősen dél tájt volt már az idő. Cila anyukája ugyan remek pogácsát csinált, fogyott is rendesen de jólesett volna valami főt étel.
Tállya, római katolikus templom
A faluban szombaton kora délután egyetlen helyet találtunk nyitva, az Oroszlános Borvendéglőt. Biztos remek hely, belülről nem néztük meg, csak az árlapot. Egy olyan apró falucskában, mint Tállya igazi másodosztályú árak mosolyogtak le a menüről. Ennyiért nem ültünk be!
Tállya, Oroszlános Borvendéglő
Egyig, fél kettőig bóklásztunk a kis faluban...
Tállya, utcarészlet
Cila állása, a kertai körjegyzőség december végén megszűnik, nem hagyhattuk hát ki hogy megkeressük, nem keresnek-e jegyzőt éppen itt, Tállyán... A lenti képen a Polgármesteri Hivatal, de olyan csepp, hogy nem nagyon látszik: egy épületben van a Takarékszövetkezettel és utóbbi a hangsúlyos...
Tállya, Takarékszövetkezet, balra a háttérben pedig a Polgármesteri Hivatal
Tállya, utcarészlet
Tállya, utcarészlet
Tállya, utcarészlet; a Homoky Családi Pincészet és Vendégház
Tállya, utcarészlet
Valami nagyokos valamikor kitalálta, hogy Európa mértani közepe éppen Magyarországon és éppen Tállya község közepén van. Erre egy emlékműféle is figyelmeztet:
Tállya, Európa (mértani) közepe
A falubeli bóklászás után a borkostoló következett. A képek időrendjén kissé változtatva, előbb ideteszem azt, ami a borkostoló után készült, középen a pincészet tulajdonosának veje. Ő rendőr (azt hiszem, örmester), eredetileg lovasrendőr kiképzést kapott és elmondása szerint Budapesten is szolgált rövidebb ideig (pár évvel ezelőtt), most a tállyai őrsön van beosztása. Nagyon nagy szeretettel, hozzáértéssel, aprólékosan mesélt a borkészítésről!
A borkostoló után. Balról jobbra Német György, Kurucz Zoltán a pincészet tulajdonosának veje, ő kalauzolt minket a pincében és Regös József
Tállya, Hollókői Mihály Pincészete. A borpince
Tállya, Hollókői Mihály Pincészete. A borpince, a tulajdonos lányával, Orsolyával
Tállya, Hollókői Mihály Pincészete. A borpince, a tulajdonos vejével, Kurucz Zoltánnal
A borkostolás jó volt. Mondjuk én alapból nem nagyon vagyok oda a borokért, de az a lelkesedés, az az átélés, az a hozzáértés, amivel a házigazda végigmagyarázta, melyik bor mennyi idős, hogyan készül – na ez ügyben nem volt azért nagyon részletes mert az apróságokban van állítólag a lényeg és azért mindent nem akarnak elárulni. A pincében 12 ºC a hőmérséklet és állítólag állandó is. Mondjuk a kinti, majdnem 35 ºC-os meleg után előbb kellemetlenül hűvösnek tűnt, de aztán meg lehetett szokni. Feljövet a pincéből viszont brutálisan hatott a meleg. De hát ez van...
A borkostolás után mr elég éhesek voltunk, de a helyi vendéglő nem szerepelt a listánkon (lásd fentebb, drágának tűnt!), ezért kocsival bementünk Szerencsre. Valahol a város közepén tettük le a kocsit, közel a Várhoz. Ott éppen esküvő készült...
Szerencs, vár
Szombat kora délután volt, a kisváros nagyon kihalt. És nem csak az utcák, erről mindjárt lejjebb :)
Szerencs, utcarészlet.
Szombat délután, a város nagyon kihalt...
Ekkorra már mértéktelenül éhesek voltunk, de Szerencs úgy látszik, nem elég nagy hely: sehol sem találtunk erre alkalmas helyet. Aztán egy helybeli segítségével rátaláltunk erre: a Meggyes Panzió. Szép hely, csak éppen a kiszolgálás... Nem mondhatom hogy rossz, pontosabb azt írni, hogy semmilyen. A vendéglőben egy idősebb pár volt meg mi hárman, senki más. Még pincér vagy pultos sem (ez lentebb látszik: nem kellett nagyon ügyeskednem, hogy a töküres pultot fényképezzem). Üldögéltünk ott vagy tíz percet, aztán mivel semmit sem kaptunk, még egy köszönést sem, szépen felálltunk és otthagytuk. Ennyit tehát a szerencsi Meggyes Panzióról...
Meggyes Panzió, Szerencs. Jól megközelíthető, szépen felújított épület – kívülről...
Meggyes Panzió, Szerencs. Csend, nyugi – és kiszolgálás még nyomokban sem...
Az útbaigazítás során egyik lehetőségként említettél a Meggyest, a másik a Buffalo Bill Étterem (söröző?) a 37-es út kivezető szakaszánál, a MOL kútnál. Na ez jó volt, habár nem sokkal olcsóbb mint a tállyai Borvendéglő, de eddigre már nagyon hiányzott a napi étkezés... Itt megvolt a napi meleg kaja: ebéd vagy vacsora, ez nézőpont kérdése. A konyha jó, az adagok pedig igen-igen derekasak :)
Szerencs, Buffalo Bill Étterem
Ennyi volt Szerencs. Szép kisváros, de a kaja után mentünk tovább Tokajra. Pont erre a hétvégére esett a Hegyalja Fesztivál (a tállyai vendéglátóink nemes egyszerűséggel Legalja Fesztiválnak titulálták csal). Nem volt időzítés, véletlenül éppen ez a hétvége volt mindhármunknak alkalmas, amikor a szállást foglaltuk. Tokaj is szép kisváros, szebb is talán mint Szerencs, legalábbis a belső része, a sétáló utcás része. Késő délután, kora alkonyatkor voltunk ott, a Fesztivál miatt rengeteg volt az ember. Az utcán nagyon sok a részeg, minden féle fokozatban az éppen támolygóktól a síkrészegig. Furcsa volt viszont, hogy szinte csak tinik, kamaszok és fiatalok: középkorúak mint mi :) alig, idősebbeket meg szinte nem is láttunk.
Tokaj, Tisza part
Tokaj, Millennium Hotel
Tokaj, Tisza part és Tisza híd
Tokaj: a Tisza és a Bodrog összefolyása
Tokaj: a Tisza parti sátortábor.
Német Gyuri és Regős Jóska a tokaji Tisza hídon
Megszívlelendő: a tokaji Tisza parton így kell parkolni :)
Tokaj, belváros
Tokaj, belváros
Bealkonyodott, mire visszaértünk Tállyára. A TV-ben volt vagy három csatorna meg a délutáni borkostolóból vagy fél liter hárslevelű... Szóval aznap már semmi, szunya...
Másnap reggel fél kilenc körül reggeli a Pincészet udvarában, egy szőlőlugas alatt... Mit mondjak, idilli állapotok :)
Reggeli Tállyán a Hollókői Mihály Pincészet udvarán
Reggeli után Indulás Tállyáról... Jásszentandrásra igyekeztünk, ott lakik egy volt osztálytársunk, aki finom ebéddel várt minket.
Jásszentandrás...
Késő délután megint az M3-as, haza Pestre. Baromi meleg volt... Szép két nap volt.
