(05:45) Tegnap, azaz csütörtökön délután indultunk Felsőmarácra. Idén ha a dolgok úgy alakulnak, ahogyan tervezzük, akkor mintegy másfél hetet töltünk itt, augusztus huszadikán szándékozunk hazamenni. Orsi nem: ő vasárnap délután már jön vissza Budapestre (én hozom), de Nóra végig velünk marad. Szóval huszadikáig: Ere legalább is hallani sem akar az egy vagy két nappal korábbi hazautazásról... (Azután már nem is nagyon van nyári szünet, lassan kezdődik majd az iskola.) A csütörtök is korán kezdődött. Kora reggel bevittem a suliba egy szkennert, azután megtankoltam a kocsit, matricát vettem. A T-Mobile ekkor küldött SMS-t, hogy az egyenlegemen (Domino) nem maradt elég pénz és ezért felfüggesztik a mobil internet elérést. No hiszen: ha valamikor akkor Felsőmarácon nagyon kell ez, kissé frászban voltam hogy akkor most mehetek megint az ügyfélszolgálatra ahol bár lehet, kedvesek de elég értetlenek olykor és biztosan rengeteget kell várni. Szerencsére nem kellett, mármint az ügyfélszolgálaton szobrozni. A dolog, mármint a felfüggesztés eredetileg nem ok nélküli: július kilencedikén vettem a telefont és akkor bekapcsoltattam ezt a szolgáltatást (50Mbyte csomagkapcsolt forgalom 30 napra) Augusztus nyolcadikára azonban a Domino egyenlegem valóban kevesebb lett, mint ami kellett volna a következő 30 napos hisszabbításra – ha én nem mondom le, akkor a T-Mobile ezt teszi –, de kilencedikén reggel feltöltöttem. Úgy látszik, a T-Mobile ennyire nem napra (percre?) kész, szerencsére a felfüggesztő SMS mögött nem volt igazi felfüggesztés (vagy hipp-hopp vissza is kapcsolták?), mert csütörtök délelőtt már ment telefonnal is a net elérése (és most, péntek reggel is :))
Csütörtökön késő délelőtt Erával vásároltunk az Europark-ban. Eredetileg mosószer kellett volna csak, de soha nem szokott a dolog pár cuccnál megállni, mindig tele lesz a bevásárlókocsi és mindig kell az autó kapacitása a vásárolt mindenféle hazafuvarozására. Ketten mentünk csak, mert a lányok úgy aludtak egész délelőtt, mint a bunda de nem is csoda: előtte levő éjszaka egy haverjuknál voltak, hatan-nyolcan pókerezni, reggel hatra értek haza. Délelőtt és kora délután Era pakolt: az útravaló összekészítésébe nem nagyon hagy beleszólni, egészen pontosan beleszólni lehet, de végül is úgy jó az, ahogyan azt ő elgondolja... (Mindig elutazás előtt tesz rendet a lakásban is itt-ott, na ettől aztán igen feszült lesz, neheztel hogy nem, illetve nem kellőképpen értékeljük ezt mi, a többiek...) A lányok valamikor egy óra tájt ébredeztek, akkor elmentem pizzáért. Az Europark-ban van az is, elvitelre nem is drága és kiadós. Ez volt tegnap az ebéd. Az után a pakolás, illetve Orsi nekiállt mosogatni. Majdnem négy óra lett, mire minden egyben volt, mire minden a kocsiban volt és elindulhattunk. A meteorológia azt jelezte, hogy nedvesebb, esősebb idő jön, hát ez be is következett! Sokszor elkapott útközben nyári zápor, egyik-másik az autópályán nagyon kiadós volt. (Több helyen is motorosok álltak a felüljárók, hidak alatti leállósáv részen hogy kivárják az eső nagyját...) Egyszer álltunk meg valahol Velence magasságában, mert a déli pizza maradékát Era a csomagtartóba tette és Orsi megéhezett rá, ezt vetten ki. Hosszú az út, a forgalom és a gyakori eső meg a szinte mindenütt erős szél miatt nagyon gyorsan nem is mertem menni. A nyolcason elég nagy volt a forgalom, de semmi különleges. Körmend táján már nagyon borult volt, amikor pedig beértünk a városba, akkor valóságos felhőszakadás tört ránk. Csákánydoroszlónál már nem esett, a benzinkútnál álltunk meg másodszorra az egész út során: itt sört meg kólát vettünk. (Körmenden akár a Peny akár a Liedl is jobb lett volna, de akkor még szakadt ott az eső.) Fél nyolc is lett, mire Felsőmarácra értünk. Az idő borult és a reggeli, főleg a délelőtti rekkenő kánikulához képest kimondottan hűvös volt. Eső után: minden vizes, sáros... Orsi azonnal kereste SMS-en Attilát (persze az ő telefonján nincs már pénz, az enyémről küldte), aztán Attila át is jött és jó órára vagy kicsit többre is elmentek bóklászni a faluban.
Orsi és Nóri a fedélzeten, csütörtök délután közvetlenül az indulás előtt. Orsi rendezkedik, Nóra pedig, szokása szerint, roppantul fel van háborodva a fényképezés tényéért...
Megérkeztünk Felsőmarácra. Beállnék a kocsival, Era és Nóra nyitják a kaput, ami nem megy könnyen, mert benőtte a fű.
A vihar elmúlt, de nem lett jó idő: felhős, borult, hideg idő lett naplementére
Hoztuk magunkkal a tengerimalacunkat is. Orsi frissen szedett – nem ő szedte! – fűvel eteti Bogyót
Orsinak persze megint elfogyott a telefonjáról a pénz; Attilának vagy 200 méterre nem hogy átment volna szólni de SMS-t küldött – az én telefonomról...
Nóri már csütörtökön este sem volt jól. Ennek egyik jele, hogy nagyon nyűgös volt (habár ő akkor is gyakran az, ha semmi baja), de ekkorra már hőemelkedése is volt és nagyon fájlalta a fejét...
Most péntek reggel van. Nóri az előbb kelt fel, kijött, téblábolt itten... Nincs jól (már tegnap este sem volt rendben), fájlalja a fejét, a gyomra sincs rendben, és azt hiszem, láza is lehet. Lehet hogy megfázott vagy összeszedett valami betegséget; remélem, nem lesz komoly.
(07:07) A szokásos reggeli program: kocsival lementem Csákánydoroszlóba. A vásárlással együtt sincs több az egész negyven percnél. Mostanra teljesen megvirradt habár nagyon borult az idő és a múlt napokhoz képest hűvösebb is van. Párás az idő, vizes minden, valószínűleg még éjszaka is eshetett valami kis eső. Csákánydoroszlón a boltban vásároltam, alig voltak. A boltos kisasszonyok egy kivételével ugyanazok mint hosszú évek óta; falun nincs nagy mozgás. Nem valami barátságosak (csak velem, vagy általában az idegenekkel?), háromszor kellett egyikre ráköszönni mire viszonozta. A vásárlás után megnéztem a patikát is: Nórának lázcsillapító kell (aszpirint kapott, de az azt hiszem erre a célra nem tökéletes) és a felsőmaráci házban lázmérőt sem találunk, azt is venni kell. Éppen akkor nyitott a patikus hölgy, na ő viszont ellentétben a boltos kisasszonnyal kedves volt, kérdezés nélkül közölte, hogy fél nyolckor nyitnak. Nem tudom, visszamegyek-e: Erával terveztünk amúgy is bemenni Körmendre, ott is van patika. Majd meglátjuk...
(Egy lényegtelen technikai észrevétel: a következő öt kép nem a szokásos módon azaz a jó öreg Olympus D535-össel készült hanem a Nokia 3110c fényképezőgéppel ami legalább annyira remek masina a maga nemében azaz telefonnak, mint amilyen remek kis fényképezőgép az Olympus; viszont a telefon fényképezőgépnek nem tökéletes, ezt sajnos a következő fényképek minősége is mutatja. Szándékosan pontosan ugyanakkora méretre konvertáltam a képeket...)
Csákánydoroszló, Vegyesbolt
Csákánydoroszló, Posta
Csákánydoroszló, kilátás a Fő utcán a patika elől a nyolcas főút felé
Csákánydoroszló, kilátás a Fő utcán a patika elől a nyolcas főút felől
Csákánydoroszló, gyógyszertár
(15:31) Nos, kicsit másként alakult a nap, mint terveztük. Nóra nincs jól, Era itthon maradt vele. Orsival kettesben mentünk be vásárolni Körmendre. Illetve: előbb Csákánydoroszlóra, itt a zöldségesnél majd a gyógyszertárban megvettük, amit meg akartunk, és azt mindjárt vissza is hoztuk Felsőmarácra. Azután ismét indulás, most már Körmendre. Persze hogy eleredt az eső :( Elsőnek a körmendi Liedl-be mentünk. Mit mondjak, csalódás volt az az üzlet. Azt nem tudom, a Liedl általában ilyen-e, vagy csak a körmendi Liedl ilyen, de elég nagy kupleráj van abban az áruházban! Az áruk ugyan egy kupacban, de mint ha csak raktár lenne, egy elhanyagolt raktár, egyes dolgok egymás hegyén-hátán: a tej meg a túró centis vízben álldogál, elég nagy a rendetlenség mindegyik termékcsoportban... Sangriát azért itt vettünk... Mire végeztünk a Liedl-ben eleredt az eső és elég rendesen zuhogott is: a kocsival közelebb kellett, hogy álljak a bejárathoz hogy Orsi, aki a tele szatyrokat kihozta a bevásárlókocsiból, ne ázzon meg azon a pár lépésen, amíg beteszi a kocsiba. Utána a Spar-ba mentünk át, ott ismerjük is mi hol van – mondjuk ez nem a Spar javára szól, egészen egyszerűen csak oda gyakrabban járunk, de azért ettől függetlenül a rend is nagyobb – utána pedig Orsi hétfői fellépéséhez vettünk anyagot Körmenden, a fő téri textilboltban. A Spar-ban Orsi nagy segítség volt, összevásároltuk elég hamar mindazt, amit Era egy listára felírt nekünk. Utána a textil bolt a fő tértől nem messze. Ez régóta textil bolt és régóta egyfolytában az... Manapság egy bolt olyan hamar tönkremegy, egy üzlethelyiség olyan gyorsan profilt vált: ez a textilbolt azt hiszem, legalább tíz éve az ami: textilbolt, sőt ha jól emlékszem, akkor még az eladó is ugyanaz ma, mint annak idején volt. Ennyit számít vajon, hogy Körmend: a szó legjobb értelmében kisváros? Itt szerencsére lassabban változnak a dolgok...
Ezután a Tesco következett. Orsi – ezt elég sokszor elmondta amikor ott voltunk – köveskáli tartózkodásuk alatt sokszor volt Tesco-ban de én eddig elég ritkán... A körmendi Tesco szerintem hatalmas (a lányok szerint apró kis vacak :)), és meglepően nagy benne a rend. A Spar nem túl nagy alapterületű, a Tesco egy hatalmas hodály, viszont amekkora a rend ott az inkább a Spar-ra emlékeztet, nem a Liedl-re... Az áraik nem veszélyesek, habár rengeteg, Orsi szavaival élve über-gagyi cuccot árulnak, igaz, olcsón. Ez van: ha olcsót akarsz, ne legyenek illúzióid, ez azt hiszem általános, erről nem a Tesco tehet...A Tesco-ban megvettük az egyetlen tételt, ami Era bevásárló listájáról hiányzott (fagyasztott zöldborsó, bár ez nem sokat számít), de nem úsztam meg ennyivel, Orsi még jó pár cuccost lenyúlt a polcokról... Végül még a mobiljára valami kösöntyűt is vett, persze én tehetek róla, miért voltam engedékeny...
Körmend, Tesco: Orsival itt (is) voltunk vásárolni pénteken
A Tesco-val vége is volt a vásárlásnak, mentünk ebédelni. A Berki vendéglő, ez évek óta bejött, nagyon jó a konyhája és akkor semmit sem mondtam! Egészen kiválóan főznek és ehhez képest az áraik sem elfogadhatatlanul magasak! Ha ott vagyunk, általában mindenki mást eszik, de most kivételesen – habár a „mindenki” most csak én voltam és Orsi – egyformát rendeltünk, marhapörköltet galuskával. Orsi azért rátett egy lapáttal: tartármártást is rendelt hozzá, ami a konyhaművészetekben feltehetően nem járatlan pincér érdeklődését váltotta ki. De hát a vendég az vendég, hozták a kiadós és jóféle marhapörköltet, Orsinak: tartárral...!
Orsi és a majonézes marhapörkölt
Ebéd után Orsinak még volt kedve kicsit Körmenden sétálni, bementünk hát a városközpontba. A nagy parkoló már zárva, készülnek színpaddal, mindenfélékkel, valószínűleg a hét végén de lehet, egészen huszadikáig itt mindenféle rendezvények lesznek. Orsi még nem látta a felújított sétáló utcát...
Körmend sétáló utcája: Orsi most látta először
Orsi és a frissen vett Joy magazin...
Nagyjából ennyi a mai nap eddig... Era is, Nóra is édesdeden aluszolnak, Orsi pedig beült a kocsiba, kinyitotta sz össze ajtót, kihúzta az elosztót odáig és a CD lejátszóval valami magyar rap-et nyomat (szerintem rémes, de neki tetszik). Én meg a kert végében írom e post-ot, egyelőre OOo-ban, majd a szerkesztés után megy fel a blogol.hu site-ra... Hogy mire nem képes a szovjet tudomány...! (Decemberben voltam telepíteni gépeket valahol; a család egyik tagja, egy 14 éves kislány, amikor elszólva magam amikor valami sikerült, hogy „... mire nem képes a szovjet tudomány!”, szeretnivalóan és aranyosan rácsodálkozott: „De ezt tényleg a szovjetek találták ki...?” Nagyon aranyos volt...)
Pénteken délután, kora este még felsétáltunk Orsival – Nóra gyengélkedik, ágyban fekszik – a falu felső részére. Semmi céllal, csak a sétáért magáért. Egész nap rossz idő volt, de délutánra eloszlottak a felhők és a nap is kisütött.
Orsi Felsőmarácon: pénteken még csak a hétvégi falunapok ki-rását nézhettük meg
Felsőmarác
Felsőmarác
Felsőmarác
