(#2203) 2012. július 05., csütörtök
Van olyan, hogy egészen biztos vagyok abban, ezt vagy azt érdemes lenne leírni... Aztán eltelik kisebb-nagyobb idõ, aztán mennek a dolgok egymás után, nem fontosak és kevésbé fontosak aztán már hiába lesz alkalom idõ – mint most is – de már nem ugyanaz. Lehet, ezt hívják azok, akik szeretik a nagy szavakat, ihletnek?
Üres az ürömi ház, az Ady utca... Hátfõn kimentem és ott aludtam. Apám halála óta üres a ház. Fura volt majdnem három évtized után (azt hiszem egészen pontosan 1985. március 29. óta) megint ott aludni... A ház a történtek miatt egyelõre üres, majd meglátom – azt hiszem többet akarok ott lenni. Csend van és nyugalom...
Érdekes, és ez kedden este sokszor eszembe is jutott, hogy nem erre a dátumra emlékszem – az esküvõ miatt tudom csak – hanem arra amikor a katonasághoz bevonulás elõtt aludtam ott utoljára. Azt megelõzõen egy-két hétnél többet soha nem töltöttem távol ettõl a háztól, akkor viszont tizenegy hónapra kellett máshova „költöznöm”, rövid, a szabadságokat leszámítva majdnem egy évet eltölteni Kalocsán. Akkor még csak tizennyolc voltam... Ez az este 1978. augusztus 27 vagy 28 volt, és arra is emlékszem, hogy egy papírkötésû olcsókönyvtári könyvet olvastam, Kafka Margit Hangyaboly c. regényét. Alig pár oldalt csak elalvás elõtt, aztán nem is folytattam a könyvet és soha sem olvastam el – ez azonban valamiért nagyon megmaradt.
Kedden tehát ott aludtam. Marika áthozta a kutyát, aztán valami olyasmit kezdett el fejtegetni, hogy most már én vagyok a gazdája. Hát egy csudát! Nem bántottam, de a házba nem engedtem be, a kisszobából kitettem a teraszra a kosarát. Nem is evett nagyon amikor ott volt, inni sem láttam (bár a kitett vize fogyott). Marika tegnap, csütörtökön elvitte magához, de nem csak a kutyát hanem a cuccait is – mondta is, hogy örökbe fogadta. Ez jó is így, én nem akarok vele veszkõdni, mármint a kutyával.
Ürömön sok mindent nem csináltam ebben a kettõ napban, ejtõzés volt többnyire. Tudom, hogy kell majd, de hát van idõ nyáron. Reggelente locsoltam, ezt élveztem: olyan hûvös van akkor még hogy kell az ing, és mezítláb jó érzés a gyepen járkálni. Most hogy nincs már kutya, aminek nagyon örülök, nem is kell arra figyelni hogy ne lépjen az ember kutyaszarba. Locsolás: a víz nem a vízvezetékbõl jön, a régi kútban van egy motor. Ez a gyerekkoromban egy zöldrefestett öntöttvas, tekerõs kúr volt. Nem tudom, az az öntöttvas cucc hova lett (és most már nem is fogom megtudni), a kút azonban megvan motor van benne. Ebbõl locsolok. A konyhakertben nincs már sok minden, a paprika meg a paradicsom most kezd termõre fordulni. Zöld paradicsom már van, sok: ha érni fog sok lesz a friss paradicsom. A paprika virágzása most van, egy apró paprika kezdeményt már találtam tegnap. Minden reggel locsolom ezt a két ágyást, ha ott vagyok: remélem, hogy ez számít. A kiskert más része nagyon elvadult, azzal majd kellene foglalkoznom. Locsolást kap a gyep is. Vasárnap a felét lenyírtam, lehet, hogy ezt nem kellett volna, mert csúnya, kiégett most ott, sok a szabad föld folt. A másik, a lentebbi részt nem nyírtam le (nem volt vasárnap idõm rá), az most szép üde zöld, igaz hosszú a fû de nm számít. A reggeli locsolás fél öttõl, amikor már eléggé világos van egészen hatig biztos napirendi pont.
Ma, pénteken reggel ez elmaradt, majd holnap, jó lenne ezt minden nap...
