Megvolt az első tanítós szombat... Ebben a félévben csak a másodévesekkel van órám. A létszámuk (szerencsére!) nagy, 41 fő szerepel az én névsoromban. A géptermi kapacitást figyelembe véve ez két igen nagy csoport. Ma jött a kettes csoport, minden gépnél ültek! :) Viszonylag sokára, április közepén találkozom ezzel a tananyaggal és az első csoporttal, aztán májusban két hétvégén ez egyik majd a másik csoporttal egy másik tárgy keretében. A tantárgy most tájékoztatás IV., a tantárgyi program nem ad túl sok fogózkodót ahhoz, mit is kell csinálni. A korábbi információs rendszerek tárgyból betűre a tantárgyi program szerint mentünk, aztán mint kiderül, amikor a bajaiakkal levelet váltottam mondták, ők oda belevesznek valamit ami szigorlaton tananyag és nem is szerepel a tantárgyi programban. Mondjuk szerepeltethetnék, ha már szigorlati anyag – mert hogy tananyag kell hogy legyen azzal nincs gond. Délelőtt feldolgoztuk az elméleti anyagot ami annyira azért nem is volt elméleti. Az Internet-es keresés is szerepelt benne – a tantárgyi program szerint ennél több is kellett, meg is volt – amihez, azaz az Internetes kereséshez rendesen lehet gyakorlati feladatot adni, tehát nem volt felesleges a gépteremben megtartani. (Ha tisztán elmélet akkor tanteremben simán le lehet nyomni, nem kell neki gépterem.) Minden megtartott óra után azt a fajta foglalkozást lehet jobbá tenni, csiszolgatni. Ezt valószínűleg abban az irányban kell majd, hogy a keresőfeladat több legyen, ehhez viszont apró feladatokat kell kitalálni és természetesen kipróbálni. Nincs annál rosszabb, mint ha az előadót lepi meg legelőszőr, hogy elmond valamit, bemutat valamit a gépen, kivetítővel aztán nem azt kapja amit ígért és várt... Nagyon suta, nagyon esetlen szitu :( A délelőtt elment ezzel, a félórás ebédszünet után kérezkedett el az első hallgató, na jó: az írásbeli számonkérés után. Nem vagyok túlságosan heppi ilyenkor, de persze nekem 3,7 km hazáig és van akinek ezzel szemben 370... De akkor is, olyan hülyén érzem magam, hogy a gépterem ami tele van reggel tízre – mert persze kilencre nincs mindenki ott! - ebéd után folyamatosan egyre kevesebb géppel foglalt. Már nem mertem a végén szünetet tartani mert még a legvégére elfogy a hallgatóságom :( Így valamivel fél öt előtt befejeztük...
A hallgatókkal elég véletlenszerű volt korábban a HTML tanítása: egészen pontosan az egyik csoporttal csak WYSWYG editálás volt, a másikkal azt hiszem csak forrás. (A dolgot kissé tovább bonyolítja, hogy tavaly amikor ez volt a tananyag, nem ez volt a csoportbontás, d eez nem baj...) Most a szigorlat előtt öszedolgozandó a tananyagot, mind a kettőt csináltuk, egy kisebb feladatot (még ezt sem végig) a Mozilla editorával, kattintgatós módon, egy szintén kisléptékűt meg közvetlen HTML szerkesztéssel. Na azért itt mindenképpen igyekeztem becsempészni újat, valami olyan tananyagot ami eddig egyik csoportnak sem volt! Kereteket csináltunk, na ez nem volt tanagyag korábban – és ezt WYSWYG editálással nem tudják megcsniálni... Na itt voltak gondok: délutánra el is fáradtak, az sem tett jót hogy kijelentettem, ezt osztályzattal nem kérem számon. Meg is fogyatkozott a csapat sajnos, meg akadt ekkorra már aki nem csak nem érdeklődött, de némi ellenkezést is mutatott... Néha, sajnos nem is ritkán olyan nehéz megértetni egészen egyszerű dolgokat is. Az meg különösen problémássá teszi a dolgot, hogy szemben a fiatalok oktatásával, itt képtelenség elérni hogy csak és kizárólag rám meg a tananyagra figyeljenek, ezért vagy azrt persze hogy fecserészni kell aszomszéddal, aztán persze hogy meg kell kérdezni sokadszorra is azt ami akkor hangzott el amikor éppen a szomszéddal volt interrakció... Na jó, nem mérgelődöm ezen mert ezzel úgysem lehet mit kezdeni, a felnőttképzés ezzel jár..
Tegnap este éppen összefutottam a leányaimmal: én hazajövet liftből ki, ők elmenet liftbe be... Nóra azonnal rávágta a köszönésemre, „Apa, el vagyunk késve, sietünk!”... Hát mostanában elég keveset látom őket, igaz: én is sokat vagyok távol de ha én itt vagyok gyakorta ők nem. Tegnap azzal mentek el („... összefutunk ezzel azzal...” :)), hogy tizenegyre, az utolsó metróval itthon vannak. Na ehhez képest és ahogyan az várható is volt, olyan nyolc körül telefon: átmennek még ezzel ide, amazzal oda, szóval majd kora reggel jönnek. Jöttek is most, hajnali fél négykor. Asszem éppen az első metró lehetett? Egy sort csiviteltek még a szobájukban, de mostanra (mindjárt négy) elcsendesedtek és azt hiszem, délig aludni is fognak.