Soha nem tudom rendesen befejezni a post-ot, átolvasva a post anyagának nálam levő, ODT változatát (OpenOffice.org), mindig akad valami kiigazítani való valami bütykölni való rajta. Nem tudom, okés-e ez így, talán minden post aljára odabiggyeszthetném hogy még nincs készen, hogy még toldom-foldozgatom... De amikor pont ezt szeretem az elektronikus kommunikálásban, hogy soha sem lezárt, mindig lehet igazgatni, módosítgatni rajta. Azt meg csak remélem, hogy ezzel érthetőbb és jobb lesz... Most például a tegnap azaz pénteken írott cikket olvastam megint végig, és a pár apró igazítás mellett eszembe jutott, hogy az ott leírtakhoz vannak képeim is. Nosza, képek beillesztése – ezzel pedig eléggé megváltozik az eredeti írás szerkezete legalábbis...
Nem semmi, mennyire bele tud az ember szaladni olyan hülyeségbe amibe egyszer (többször) már igen és milyen meglepő a megoldás, az a megoldás ami korábban már megvolt. A feledés, a nagy mágus! Konkrétan: kipróbáltam az IE7-tel mennyire más a blog kezelése... Opera-t használok, azt elég jól ismerem. Ment is minden rendben, de a beillesztett képet az istennek sem akarta megjeleníteni. Előbb arra gyanakodtam, elírtam a forrásban a nevet, de nem, az stimmelt... Aztán meg hogy a HTML kódban nem stimmel valami: egy korábban feltöltött kép nevére lecserélve is stimmelt... A képet ha törölni akarom, alakra helyesen megmutatja a blogol, azaz ott van az... Már futottam vagy egy tucat kört, amirko csak kikkukkantok a fejemből, hogy a fájl lsitábankicsit más ennek a kérdéses állománynak a neve... És akkor csaptam egy harsányat a homlokomra: de hiszen ezt mér tapasztaltam egyszer... Ha a blogol-ra IE-vel töltök fel . Párizsban ez volt a helyzet – akkor a copy, paste módszerrel felvett és beillesztett URL-lell együtt levő fájl neve mögé kerülő szóközt az IE egy alulvonással helyettesíti. A fene esne a tudálékos mindenébe, meg az én vaksi szemembe is hogy nem vettem észre ezt... Csak ezt a nemszeretem alulvonást kellett levenni és máris minden a helyén volt. Minden jó valamire – miközben görcsöltem és kerestem a hibát, elgondoltam, hogy aki kevesebbet tölt gép előtt és kevesebbet ismer a használatából (és ezért vagy más miatt utálja is netán), ennek már milyen frusztáló lehet ilyen vagy hasonló szitu. Az elmúlt héten a főiskolásaimmal WEB lapot szerkesztettünk forrásban, hát nagyon megszenvedték a dolgot. Utóbb belegondolok és nagyon remélem, ha energikus is voltam, de remélem, bántó nem. Nem lehet az nekik sem könnyű...
Tegnap reggel megint volt foglalkozás azzal a négy fő tizenegyedikesekkel akik valami integrált szakmai versenyre mennek és ott többek között programozást is kérdezhetnek. (Erősen kétlem hogy kérdeznek is, de nagyon szeretek programozást tanítani és most csak nekik lehet, amikor tehát felvetődött ez, eszembe sem volt hangot adni annak, hogy ez nekik nem feltétlenül kell... Hátha négyőjük közül valaki kedvet kap rá, amint hogy egyikük valóban mutat is rá hajlandóságot...)
Kettő órám volt kettő tizenkettedikes csapattal... Most az Excel-t gyúrjuk, hát mit mondjak... Az FKERES() nem a barátjuk...
Délután kivittem CicaBogarat Tibiékhez, Gyuri is jött..
