Elkezdődött a tanév egyik, ha nem az utolsó nagyobb feladata, a szóbeli érettségi... Még van a tanévben egyéb tennivaló: meg kell írni a bizonyítványokat (ez az osztályfőnökök „jutalma”), a törzskönyveket, aztán majd ki kell osztani aztán majd beszedni – ezzel iratkozott de facto be a diák... Szóval van még tennivaló azért, de ez a mostani, a szóbeli érettségi a legnagyobb lélegzetű, majdnem emblematikus :) feladat.
A mai napon csak hat feleletem van, hat fő akik informatikából húznak tételeket. Időközben meg is volt, túl vagyok rajta és nagyon nem vagyok elégedett. Egyik felelet sem volt igazán jó, a tételek teljes anyagának jó ha a harmadát visszaadták. Azaz semmit nem tanultak, elolvasták egyszer (talán elolvasták), és ami megmaradt a memóriájukban azt adták elő. A mondatszerkesztésük bizonytalan, mondjuk ebben az is benne van, hogy elég kiélezett helyzetben kell itt felelniük. De akkor is... A kifejezés döcőgősségét még be lehet tudni a szokatlan szituációnak – de azt, hogy a hatból ketten is a kihúzott tételről semmit illetve a másik csak egyetlen semmitmondó mondatot tudott mondani, ezt csak a nemtanulás számlájára lehet írni. Elmondtam nekik többször, elmondta a másik csoportot tanító kolléganő is, de ha nem hangzott volna el, ennek akkor is evidenciának kellene lennie: egyetlen tétel se maradjon tanulatlan, egyetlen tétel se legyen ismeretlen. Két felelő volt, aki a tételéről, az elsőnek kihúzott tételéről semmit sem tudott mondani... Ők póttételt húztak. Ez azzal jár, hogy erre mér az adható pontok felét kaphatja csal. Az egyikük tisztes helytállást tanúsított, ám sajnos hiába: az írásbelije olyan gyenge lett, hogy a felezett szóbelivel sem éri el az elégségest... A másik meg még rosszabb produkciót nyújtott: a második tételéről sem mondott egy semmi, semmitmondó mondatocskánál többet. Nagyon utálom az ilyet, de ez van – kicsit másért, de mind a ketten megbuktak. Hatból kettő – elég rossz arány... Nem kezdődik jól ez a szóbeli időszak :(
