Pénteken Szombathelyen voltunk Szokás szerint elég késve indultunk, persze nem mentünk időre, de jól délelőtt volt már amikor elindultunk. Szombathely nincs nagyon közel Felsőmaráchoz, kell autózni egy sort (most nézem a Google-ban, 43 kilométer és 47 perc; mondjuk ennyi nekem is kellett). Van egy hosszú, azt hiszem vagy 10 kilométeres rész a Szombathelyre vezető úton, amiben sem szintkülönbség, sem kanyar nincs, olyan mint ha az út nyomvonalának kijelölője szükség-felszállópályának szánta volna (azt hiszem, mesélt annak idején ilyet a mélyépítés tanító tanárunk, a szocializmusban érdekes dolgokra figyeltek építések során :)). Szóval Szombathely... Előszörre a pályaudvarra mentünk mert Orsi rá következő napon, szombaton hazautazni akart, megvettük neki a vasútjegyet.
Orsi „művésznő” Szombathelyen, a pályaudvar előtti kis beugró a háttérben, itt egy kocsma, egy presszó meg egy bolt van és általában parkoló is van, nem is fizetős...
Nóri, Orsi és Era a szombathelyi pályaudvar előtt
Era és Orsi a szombathelyi pályaudvar előtti téren, megvettük a jegyet, irány a kocsi és kocsival a belváros...
Utána kocsival a belváros felé mentünk: máskor a Franciskánus Söröző közelében. Most nem ott: addig-addig tekeregtünk a belvárosban, amíg valahol a Fő tértől keletre egy utcával, valami sétáló utca elején sikerült parkolót találni. Fizetőset természetesen, de Szombathelyen egészen kiterjedten mindenütt fizetős a parkolás. Péntek volt, azaz a boltok nyitva... És piszok sok üzlet van a Fő téren, igen nagyon soknak tűnik ha számomra mind unalmas divatáru üzlet... A lányok viszont igen nagyon élvezték, elténferegtünk jó időt ott...
Era. Nóri és Orsi Szombathelyen a Fő téren, háttérben a Fő tér keleti vége. Era aznap nem felejtette odahaza a napszemüvegét...
Ritka pillanat: Era, Nóri és Orsi összeálltak egy képre (nem kutyafuttában kellett elkapjam a fénykép elkészítésére a jó pillanatot...
Utána ebéd a Franciskánusoknál. Itt semmi sem változott az elmúlt években, csak a pincérek változnak és a vendégek lesznek kevesebben. Nem is tudom, miből élnek meg: itten soha nem voltak sokan, de most egyetlen asztalnál ültek rajtunk kívül. Mindegy, ha nekik ennyivel is üzlet az üzlet akkor OK – csak maradjanak is meg minél tovább, mert a konyhájuk. Korábban katasztrofálisan lassan hozták ki a rendelést, egészen derekas időket kellett várni még pár évvel ezelőtt is. Most ez is változott, igen gyorsak voltak szerencsére... A kaja is jó volt bár mindannyian körülbelül és szinte mindig ugyanazt esszük. Orsi most belehúzott, egy babgulyással nyitott, bár mondtam neki, nem fogja legyűrni a másodikat ilyen erős kezdés után. Annyit elértem, hogy másodiknak, valami csirkepaprikást, kis adagot kért, de végül is azzal is egy erős döntetlent ért el :)
Orsi, Nóra és Era Szombathelyen a Franciskánus sörözőben
Kaja után megint lődörgés a belvárosban. Szívem szerint elmentünk volna még az arborétumba is, ott jó pár éve nem jártunk, de egyik leány sem akarta, hiába indítványoztam többször is, egyikük sem lelkesedett az ötletért. Így aztán valamikor délután indultunk vissza Felsőmarácra, de Körmenden persze megálltunk a Spárban vásárolni
