(#2210) 2012. július 14., szombat
A Déli Pályaudvar, innen tett kísérletet Orsi az indulásra...
Orsi a hétvégén Tapolcán volt... Vonattal ment, na az indulás nem volt teljesen sima ügy :)
Azzal kezdõdött, hogy bejelentette, megy... Huszonhárom éves, hát OK... De most vonattal... OK ez is... Mikor is megy a vonat? Á, ez nem probléma, meg is nézte net-en...
Azzal folytatódott, hogy felajánlottam, kiviszem a Délibe, onnan indul a vonatja. Gondoltam, Elvira a barátja, megnézte, tudja ezt õ nekem nem kell utánanéznem. Nem is néztem...
Nem túl közel sikerült csak megállni de nem baj, mert a tervezett indulás elõtt bõ egy órával ott voltunk, hiszen nem helyjegyes, hétvége is van, frekventált terület is... Eddig minden rendben is volt, megvettük a jegyet viszonylag kevéske sorban állással. (Nem is klasszikus sorbanállás, a MÁV mindig kitalál valami hülyeséget: a Déliben valami számjegyes hívórendszert vezettek be, mindig annak a pénztárnak világít a száma ami szabad és egy labirintusban kell várakozni, mindig akkor lehet bemenni a pénztárak elé ha van szabad.)
A jegy birtokában megkerestük a vonatot. OK, meg is lett, az idõpont is stimmelt, ezt nézte ki Orsi: Székesfehérvár, Siófok, nemtudoménmi, aztán a végállomás Nagykanizsa. Aham, erre emlékeztem, amikor másodszor voltam katona. A vonat baromi hosszú, végigsétáltunk, hogy csak találunk kalauzt, vonatvezetõt megkérdezni, biztos ami biztos alapon hogy ez-e az :):) a vonat... Na ez mint kiderült, igen csak jó ötletnek bizonyult, mert mint kiderült: dehogy is! Dehogy is jó vonal az ami Orsinak kell az az északi parton megy végig, ez meg a délin. Bár átszállással ez is jó lehet, de Orsi nem akart átszállósat (én sem). Na ekkor vissza a menetrendes táblához, amibõl sokkal okosabbak nem lettünk. Ekkor már forrt bennem a méreg, hogy az én leányom aki olyan sokat lóg a net-en, aki olyan sokat van a gépen és sok mindenre tényleg olyan talpraesetten használja azt, hogy-hogy nem figyelt arra, hogy egyik vonat átszállós, a másik nem? De hát elutazik, minek összeveszni vele és minek ilyenkor... A tudakozó aztán jól eligazított minket, igaz: a nem átszállós vonat csak egy órával késõbb indul, azaz Orsi olyan bõ kettõ órával korábban ért ki...
A lényeg a lényeg, végül is nem tettem fel a lányomat egy olyan vonatra ami nem oda vitte ahova menni akart... Nem vártam vele két órát – miután sínen volt (a dolog :)), otthagytam, késõbb telefonon értekeztünk, rendben leért...
