Vasárnap nagyjából semmit nem csináltunk, hétfőn mentünk be Kőszegre. Ez a nap viszont a piac napja is Körmenden.
Még Felsőmarác... Hétfőn reggel indulunk Körmendre, ott a piacra majd utána Kőszegre
Ott kezdtünk, de nem nagyon korán, mivel hogy nekünk az soha nem megy... Kilenc után indultunk, fél tíz körül értünk a piacra, nem volt éppen kora hajnalban. Talán ezért, talán mert nyár közepén talán nem akkora nagy üzlet itt üzletelni, de nem volt tömeg, sok stand (hely) üres volt... Elbóklásztunk a piacon és persze, nem tudunk úgy ott lenni hogy semmit se vegyünk, hát persze hogy a lányok, Era és Nóra vettek mindenféléket. A csúcs viszont most Nóra volt, egy magassarkú papucsfélével – tisztára olyan, mint amiben az Orsi szokott pipiskedni – meg egy fehér buggyos térdnadrágot. Utóbbit csak a kocsiban, később tudta felvenni – mire Kőszegre értünk, már abban pompázott :) – de a papucsot ott és azonnal. De még ennyi sem volt elég: a telefonjával ügyeskedett hogy fényképet csináljon és azt MMS-ben elküldje Orsinak... Persze hogy azért, hogy cukkolja, hát persze hogy jó tesók! :)
Körmend, Piac. A lényeg Nóra papucsa: egy magassarkú, nagyon puccos lábbelit vett és roppant büszke is volt magára
Körmend, piac. Nóra és Era, azt már nem tudom hogy pontosan mit akartak venni de azt nagyon :)
Elég sokáig, ahhoz képest hogy csak apróságokat vettünk, elég sokáig elkóboroltunk a piacon: olyan tizenegy, fél tizenkettő is lehetett, amikor továbbindultunk. Köszeg messzebb van, el kell menni Szombathelyre és innen Kőszeg: Google szerint 65 kilométer és 1 óra 9 perc, na ez nekünk több volt. Sok a teherautó és elég nehéz ezeket előzgetni. Kőszegen mindig ugyanott parkolunk, a Várkör utcán, a déli részen nem messze a Hősök tornyától. Itt is fizetős, de itt kicsit olcsóbb, mint Szombathelyen és esélyesebb a parkolót találni. Elsőre megint a séta, hátfő lévén múzeum nem, de bolt az nyitva volt: egy kis ideig! Utána ugyanis ebédidő, és Kőszegen is (Szombat helyen is) ebédidőt tartanak. Amíg a lányok egy ajándékboltban valami kis porcelánt vettek, és a szemben levő antikváriumban keresgéltem. Azt hiszem, két vagy három évvel ezelőtt is találtam itt érdekes könyvet, most is; egy sci-fi regényt, amit nagyon régen, majdnem harminc évvel ezelőtt olvastam...
Ez már Kőszeg: a kép elkészítése előtti percekben parkoltam le, Nóra és Era a Hősök tornya felé, a Fő tér felé igyekeznek. Nórin már nem csak a Körmenden vett papucs de az ugyanott vett nadrág is. Mit mondjak, tényleg jól néz ki ez a lány :)
Era és Nóra Kőszegen, a Fő téren
Nóra és Era Kőszegen, a háttérben a Hősök tornya és a belváros
Utána felmentünk a várba: a bejáratnál Nóri talált egy betonlapot a feljárón, amire az akkor még friss betonba valaki ezt karcolta: Nóri... Tetszett neki! :) A várban sem volt semmi múzeum nyitva, de asszem akkor sem néztük volna meg ha nyitva van, hiszem minden évben láttuk eddig, tavaly is, tavalyelőtt is és Nóra elég mérsékelt érdeklődést mutat ilyesmi iránt. Sajnos, az hogy a múzeumok zárva voltak, azt is jelentette, hogy a várkert natúra üzlete, mindenféle gyógynövényeivel, biotermékeivel, szintén nem volt elérhető. Ez van. Utána elindultunk ebédelni a szokott helyre (tavaly is ott ettünk, a korábbi helyek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket), de félúton jutott eszébe Erának, hogy kihagytuk a marcipánmúzeumot. Ez magánmúzeum azaz nem vonatkozik rá a hétfői üzemszünet; amikor a várba befelé mentünk, örömmel nyugtázta Era hogy nyitva van de csak visszafelé gondolt oda betérni. Elfeledtük, már az étterembe félúton jutott eszünkbe az, hogy hát ezt kifeledtük – nosza indulás vissza. A marcipánmúzeumban aztán Era is, Nóri is vettek valami édességet valamit Era édesapjának egy palack bort, augusztus nyolcadikán van a születésnapja. Ekkor már fullasztóan meleg volt, a levegő sem rezdült. Délelőtt a kocsiban a rádióban is többször mondták az időjárás jelentésben, hogy hidegfront várható hétfő estére, de ragozták is: viharjelzés, jégeső meg egyéb nyalánkságok... Szerencsére Kőszegen kettő, fél három tájt ez még nem látszott.
Era éppen Orsit hívja (vagy Orsi őt?) Kőszegen, jobbra tőle Nóra, a háttérben a Hősök tornya kapuja
Nóra és Era Kőszegen, nem messze a Vár bejáratától egy keleti cuccokat árusító boltban válogat
A vár bejárata, az egyik cementlapon a Nórika név. Nórának tetszett :)
Nóra és Era a kőszegi belső vár bejárata előtt
Nóra és Era a kőszegi belső várban, a várudvar a nyári színház miatt teljesen beállványozott, emögött van egy kút, ezt kukkolja a két csaj :)
Szóval ebéd: ugyanott, ahol tavaly is, a Várkörön levő étteremben. A kerthelyiségben elég otromba kovácsolt vas székek; az árak elviselhetőek (alacsonyabban, mint a Berkiben), a konyha jó a kiszolgálás pedig elég gyors. Nincsenek is sokan, habár éppen amikor odaértünk, majdnem minden asztal foglalt volt de mire végeztünk az ebéddel, ki is ürült a hely. Szalontüdőt szerettem volna enni de az nem volt nekik – nem tudom, akkor miért nem veszik le az étlapról – Era is, Nóra is a szokásos kaját kértél. Orsi most nem volt ott, mint amikor hat nappal előtte a Berkiben vacsoráztunk, tehát nekem maradt az ásványviz...
Nóra és Era a vendéglőben, itt még a rendelés előtt
Nóra ebéd után Kőszegen a vendéglőben. Egy capuccino-t kért, de nem volt jó, nem ízlett neki...
Nóra és Era Kőszegen, ebéd után visszasétáltunk akocsihoz és egy székre kitett árudában almát válogatnak
Ebéd után még egy kis tengés-lengés a városban, de nagyon meleg volt, hát beültünk a kosiba és indulás Felsőmarácra. Nagyon spekuláltam azon, hogy kora este még elmennék a Vadása tóhoz: ez hétfő este volt, kedden már készülődés és indulás tehát sok időm már nem maradt. Nem tettem meg, mert átjött Krisztián és megbeszéltük amit szeretett volna tudni a középszintű (előrehozott) informatika érettségiről. Mire végeztünk, este nyolc lett, ez már késő is a Vadása tóhoz de ami fontosabb: odaért az ígért hidegfront és eleredt az eső... Előbb zuhogott, de szerencsére jég nem jött, aztán elcsendesedett de mérsékelt eső egész éjszaka, sőt másnap reggel és délelőtt is esett – de erről már egy másik post-ban, a hazautazósban írtam...
