Kora este jövök haza, mindkét leány itthon... A kicsi náthás, ez is, az iskola is elég mogorvává teszi... Csak pár szót kellett hozzá szólnom hogy megkapjam tőle a magamét... Ez van, csendben maradok... Jövök, megyek, hallom hogy nagyon kedvesen cseveg...Persze: telefonon hívták... Jó sokat elbeszélgettek.... Aztán hogy letette a telefont, nem sokkal rá kérdem tőle, ki hívta... A válasz ugyanolyan mogorva mint amikor hazajöttem: „Nem kötöm az orrodra!”
Igen, a kamaszokat nagyon lehet szeretni.