A Szikla integrált könyvtári program nálunk egy Linux szerveren fut, a könyvtáros kolléganő egy Windows XP-n futó kliens programmal éri el. Úgy egy hónapja jelentkeztek a Linux-szal bajok, egyértelműen hardveresnek tűnt: a power led villog (ilyet nem láttam még!) és fülsértően sípol a gép. Ezt olyan egy percig csinálja, egy-két perc szünet és kezdi elölről. Táphibának tűnt. Cseréltem is benne tápot, egy hasonló gép nem azonos (mint kiderült, kissé jobb de szintén nem friss, nem szűz) táp került bele. (Erről agy korábbi post-ban azt hiszem írtam is.) Sajnos a jelenség ugyanaz maradt. A következő lépésben egy hasonló gépbe áttettem a HDD-t, az egész Linux szerver gyakorlatilag új gépet kapott... Ennek tegnap futottam neki a SzÁMALK után, kettőkor kezdtem és olyan fél órára becsültem.
Tévedtem...
Este fél nyolcra éppen hogy csak végeztem vele :( Első kőrben a táp visszakerült a másik gépbe. Utána a fix lemez a hibás gépből a jóba, majd a hibás gép LAN kártyája is (nem vagyok Linux szakártő, tartottam tőle hogy egy másik LAN kártyához esetleg nem tud meghajtót indítani a Linux). Szépen megvolt minden, de amikor próbálkoztam, nem indult... Na ez jól kezdődik: ráadásul a Novell szerver monitorja, amit erre a célra átmenetileg használtam, egy sok éves Siemens olyan halovány, hogy a BIOS üzenete nem látszik. A tanári gép monitorját használva már igen: nem látja a HDD-t... Ajaj, nem jó hír, pont ez az amitől tartottam. Szerencsére a probléma megszűnt, amikor külön IDE vezetékre került a CD-ROM olvasó és a HDD. (Egy szalagkábelen is ment volna gondolom, de a HDD-n egyetlen jumper sem volt meg, a jumperelési tábla sem, egyszerűbb volt így megoldani mit keresgélni, mikor lehet az egyik master a másik meg slave.) Restart – haj de sokszor volt ez tegnap délután, este – de most sem indul, most a floppy-t nem látja. Próbálom, próbálom, minden azaz a floppy táp meg a szalagkábel is a helyén, de megint csak ugyanaz... Komolyan meggondoltam hogy kidobom a floppy-t, minek az – de hát csak jó lehet az még valamire. Persze megint csak banális a hibaok: a szalagkábelnek az alaplapra csatlakozó vége csúszott ki. OK, most már van floppy, de megint nem látja a HDD-t. Nosza BIOS... Affene, jelszós. Szerencsére emlékeztem rá, leszedtem (ha nem emlékeztem volna, kicsit hosszadalmasabb lett volna a móka, bár így sem volt egy dalosjáték). OK, BIOS felismeri, remek! Linux indul, hurrá... Igen ám, de amikor feljöttem a könyvtárba kipróbálni a Linux szerveren futó Sziklát, nem volt Linux elérhető. Megint le a gépterembe, tényleg nem érhető el de mi a fene ez...? Erős berregő hangot adott: az „új” gép processzor ventilátorának hiányzott az egyik tolla. Kivettem a régi gép ventilátorát, de az meg egyáltalán meg sem mozdult (Lehet, hogy ez volt eredendően a hiba oka?) Erre kerestem egy hasonló gépet, az onnan kivet hűtőventilátor már jónak bizonyult. Mire nem jó, hogy az inkurrens gépekből jó párat eltettem...?! Most már minden összejönni látszott, a gépet a helyére tettem, fel a könyvtárba, a Szikla kliens indul is szépen, na mentsünk egyet a kiszolgálóra. Ekkor azt hittem dobok egy hátast: a tünet ugyanaz: nekikezd a mentésnek és elég hosszú idő után kijelenti, hogy a Szikla nem fut. A kliens ekkor ráadásul simám ki is is lép. Ez, éppen ez volt ami miatt az egész mókát elkezdtem (meg persze a sivító géphang – de az ekkorra megszűnt), akkor most semmiért görcsöltem eddig? Megpróbálva a klienst újra indítani jelzi, hogy RO rendben, RW nem fut. (Ha jól sejtem, két démont futtat a Szikla). Ekkor voltam a feladás közelében, ráadásul rendesen be is esteledett. Megnéztem még a NetLib lapján (ők jegyzik a Sziklát), a frissítés környékén javasolnak valami indexelést, azt lefuttattam és az mutatott érdekeset: nincs hely a HDD-n. A fene, megnézve valóban nem volt. Kitörölgettem pár cuccot, sok hely persze nem szabadult fel de annyi igen, hogy az indexelés lefutott és ezután valami szinkronizálás is – nem nagyon tudom, ezek mire kellenek, de a NetLib lapon található leírás ezt javasolja – majd utána a mentés is sikeres volt a kiszolgálón. Hurrá, ahogy egy volt kollégám szokta volt mondani, Kalap, kabát... De nem: messziről pingelve nem látszik a FAY-3, ez a Linux szerver neve. Aznap este nem először éreztem úgy hogy csodák történnek, érthetetlen dolgok. A szerver megy, a LAN kártya led-jei pislognak ezerrel, a szever viszoint nem érhető el mert nem ping-elhető. Ez meg mi... Ki- majd bekapcsolva megint megy egy darabig, aztán megint ugyanez... (Ráadásul egy sérült mysqld is fut rajta, ez elindul de le nem áll azaz a halt esélytelen, ki- meg be kell kapcsolni amit az állományrendszer nem szeret, reklamált is egy alkalommal). A konzolról is elinditva a ping-et saját magára fura módon simán látja a gép magét ekkor. És érdekes jelenség: a Novell-ről ping-elve tesztként, az eddig nem látható FAY-3 egyszerre csak megint látható... Na ez mi? A gép a hálókártyáját egy idő után lekapcsolja? Legutolsó tippként a gép BIOS-ában minden energiatakarékos funkciót kikapcsoltam, Nem akarom elkiabálni – tegnap este többször is tartottam ott hogy azt hittem OK a dolog – szóval ha minden igaz ez segített, majd 12 órája megy a szerver, az egyik munkaállomásról folyamatosa nping-elem és nincs csomagvesztés. Ilyen banális okok lettek volna? Egy megtelt HDD, egy leállt processzor ventilátor és egy energiatakarékos üzemmód a BIOS-ban? És én ezért átépítettem az egész szervert... Na mindegy, legalább tudom mi van benne. Amúgy is el kellene mélyedni a Linux lelkivilágába, ez a sérült mysqld ez hosszú távon nem ígér semmi jót... Szóval ennyi volt kálváriám a FAY-3 Linux szerverünkkel :)
