(#0747) 2009. január 26., hétfõ
(bukás) Pénteken kiosztották a középiskolákban a félévi bizonyítványokat. Nálunk mostanra egy érdekelt maradt – rohan az idõ – mert hogy Orsi tavaly elballagott, leérettségizett. Nóra bizonyítványa minden csak nem fényes. Szegény, sejtette hogy nem lesz ebbõl jó dolog, nem is akarta megmutatni, de hát másként alakult. (Azt mondta, hátfõn kapja, de anyja megtalálta – a táskájában, na ebbõl is lett hadd el had...)
(nevelés) Szóval angol és kémia nem jött össze. Nem jó hír, de hát ez van. Persze megindult mindjárt a másik oldalról a gyapálás hogy ilyen lusta, olyan szétszórt, amolyan semmise az értékrendje, minek eljárni ennyit haverokkal, mi leszel így ha nagy leszel – hát, egy pedagógus elég ijesztõ tud lenni kívülrõl... Sajnos, viszont ezzel együtt is valamit tenni kell, két tárgyas bukás az elég komoly figyelmeztetés. Angol és kémia: egy humán és egy reál tárgy, egy praktikus és egy leíró tárgy – ez nem készségbeli problémákra utal hanem... Hát hogy is fogalmazzam meg: a lustaság nem pontos szó, meg hát sértõ is... Inkább a nem odafigyelés, a nem megfelelõen való tanulás, a dolog olyan kezelése ami nem a fontosságának megfelelõ.
(kémia) Nem könnyû menet áll elõttünk, Nóri és én. A kémia marad rám azt hiszem, tegnap már elkértem a füzetét is. Na az is nehéz menet volt, elõrevetítette a nehézségeket... Hisztizett, csapkodott, kelletlenkedett... Azt hiszem, mire ennek a menetnek a végére érünk, azaz kémiából sikerül (remélem hogy sikerül!) kicsit felhozni õt, nem leszek nála toplistás :(:( Hát ez van, ezt azt hiszem fel kell vállalni nekem is, neki is akár tetszik akár nem... A kémia idén nekik lezárul, nem érettségi tárgy – de már ilyen csúfság meg ne essen vele még egyszer!
