(#755) Tegnap Nórival megnéztük a Valami Amerika 2 című filmet. Idejét nem tudom már, mikor voltunk együtt moziban. A Lurdy-ban voltunk, mondjuk már egy másik mozitársaság üzemelteti, de annakidején a váltás után már egyszer vagy kétszer voltunk itt. Most a legeslegmeglepőbb az volt, hogy vasárnap fél tizenegykor teljesen kihalt volt az előtér. Komolyan azt hittem, hogy ezért vagy azért, de nincs is előadás... Van vagy tíz pénztár – egyetlen egy üzemelt de még így sem kellett sort állni előtte. Aztán a felső részen, a büfé: kettő kiszolgáló szomorkodott, ők is egymással csevegve töltötték az idejüket. Persze kiszolgáltak, de egyetlen másodpercet nem kellett várni. Valaha régebben itt is sorba kellett állni. Korábban érkeztünk, várni kellett de egészen kihalt volt a felső tér is. Aztán amikor már csak öt perc volt hátra, csak elindultam befelé: a bejáratnál persze senki. Kicsit toporogtunk, mire a büféből az egyik srác kiszaladt a jegyszelvényt letépni – tisztára olyan fíling, mint a körmendi moziban, csak éppen az nem egy milliós nagyváros egy multiplex mozija egy böhöm nagy bevásárló központban...
A nézőtér is majdnem ennyire kihalt volt, rajtunk kívül talán ha tucatnyian voltak bent, Nóri volt a legfiatalabb, mindenki más olyan középkorú féleség mint én. Egyszer azt hallottam valami rádióműsorban, hogy az ez évi magyar filmtermésből az egyik húzófilm éppen ez – hát nem tudom. Egy hónapja volt a bemutató, lehetséges, hogy egyetlen hónap alatt ennyire lelohadjon az érdeklődés, hogy vasárnap késő délelőtt egy multiplex mozi kistermét ne lehessen vele megtölteni? Mert akkor ha ennyire látogatott egy sikerfilm, mi lehet egy kevésbé kommersz filmen? Lehet hogy a magyar filmnek megint lealkonyult és jönnek a hülye művészfilmek, mint a fiatal koromban, amikor magyar filmre csak az ült be akinek nem volt esernyője de az esős napon olcsón akart fedél alatt lenni? Hát nem tudom...
A film egyébként nem volt rossz... Az első résszel szerintem nem állja meg az összehasonlítás, de ez a legtöbb esetben így van. Szerintem még a ROTL második része sem volt az elsőhöz mérhető - a harmadikhoz semmiképpen, habár az analógia erősen sántít, mert a ROTL esetén eleve egy hosszabb történet lett több részben feldolgozva, más esetekben meg csak emeletráépítés a folytatás, az üzleti haszon kiaknázása. A beharangozókban a New York-i helyszínek domináltak, siralmasnak tartottam volna ha a filmben is, ettől nem legyen már egy magyar film eladható. Szerencsére pont ellenkezőleg, a lepukkant magyar valóság dominál ebben is. A karakterek nagyjából azonosak, színes újdonság a maffiózó rejtőjenős szerepeltetése, csak úgy mint a végére egészen markánsan megjelenő Mónika aki pasi és testőr és nagydarab... A film harmadik harmada kicsit leül, olyan vasárnap délelőtti jópofis ifjúsági filmre hajaz (na ki menti meg a produkciót?), amit csak kicsit sikerül a végére helyreütni valamit. Összességében nem egy rossz film, habár szerintem nem éri el az első rész színvonalát, de hát másodiknak lenni nem egyszerű... Egy megnézésre mindenképpen érdemes, annak aki látta az elsőt és tetszett is, mindneképpen...
