(#768) A tegnapi délutáni foglalkozással elkezdődött az a négy alkalom, amikor is a francia csoport, a Paris-ba utazó srácaink számára Németh Márta nyelvleckéket tart. Nem sokat: négyszer kilencven perc, ennyi idő alatt csodákat nem lehet tenni. Tizenhárom srác volt ott tegnap, remélem nem azt jelenti hogy már az elején nem volt teljes a létszám, hogy elbliccelni akarják. Csodák nincsenek, ettől nem fognak tudni nagyon kommunikálni, de talán az alapokat megkapják... Érdekes volt látni a nagy lakli kamaszokat amint nekik valami teljesen ismeretlennel próbálkoznak, ahol persze még szerepelniük is kell. Márta nagyon érti a dolgát, megbeszéltette valamennyi srácot: kicsit idétlenkedtek, de elég jól vették az első akadályt. A csoport egy részét ismerem: van akit tanítottam kicsi korában, akad akit érettségiztettem informatikából (előtte pedig én tanítottam), a csapat másik fele viszont nem nálunk volt közismereti képzésen. Eddig minden évben jó csapat volt, semmi gond velük nem volt talán két éve egy srácot leszámítva akivel, amikor lazáskodni kezdett, a megbeszélt időpontokat komolytalanul venni, na akkor erősebben kellett erre felhívni a figyelmét. De semmi több és remélem idén sem lesz semmi ilyesmi...
Maga a foglalkozás tetszett, remélem a tavalyival ellentétben most mind a négyen ott tudok lenni. Persze ebben egy jó adag nosztalgia is benne van. Nagyon régen, valamikor nyolcvanötben vagy nyolcvanhatban – elgondolni is fura, hogy több mint húsz éve volt – az Institut Français nyelviskolájában. Akkor még nem a mostani helyükön a Duna parton voltak hanem egy öreg épületben az Andrássy útról lehetett bemenni valahol nem messze a Hősök terétől. Nagyon pici hely volt, minden terem kicsi, szűkös... Esti tanfolyam volt, munka után jártam oda azt hiszem hetente két alkalommal. Akkor még a BVM-ben dolgoztam – haj de nagyon rég volt. Az Institut Français már másutt van, én már nem tanulom ezt a nyelvet (sajnos, pedig az akkor nagyon hasznos volt, most meg mennyire jól jönne, ha sokkal jobban tudnám a nyelvet), már réges-régen nem voltam az első munkahelyemen (mondjuk soha egyiken sem, ami után elhagytam) ami már régen nem ugyanaz: a betonelemgyár megvan bár más a neve, a vezérigazgatóság helyén benzinkút van és éppen mostanában tarolták le véglegesen azt a hatalmas Duna parti telket, amin a depó volt, a kavicsdepó meg a torony a kőtörővel, asszem egy vagy két nagy kúpos törő meg egy háromszintes lengőrosta. Érdekes, valaha ezekkel foglalkoztam és mennyi ideje már egyáltalán nem, egészen mással... Na, jól elkalandoztam az idei francia csoport nyelvtanfolyamától :)
