(#801) Akad elég dolog napközben, olykor (ilyentájt mindig) több is, mint amit rendes időben el lehet végezni. De hát ezeket el kell végezni, ezzel nincs is semmi baj. Azza annál inkább, amikor más a maga munkáját, ennek egy részét is a nyakamba akarja varrni. Az on-line kérdőíveket mindig ilyesminek tartottam. Ilyentájt kicsit mindig megszaporodnak ezek: a főiskolák szakdolgozat írási időszakában elég szimpla ötlet kreálni egy ilyet, kitöltetni sokakkal aztán összetett elemzésekkel jó alaposan körbejárni a nagy semmit. Lehet persze hogy van olyan is amikor az ilyesminek értelme van, bár erősen kétlem, hogy az ebből, az ilyen felmérésekből, az on-line kérdőívek eredményeiből levonható következtetéseknek lenne valami közük a valósághoz. Persze lehet, hogy ezt még az sem várja el, aki ezeket kitalálja és megcsinálja. Szóval: nem szeretem az on-line kérdőíveket...
Jó pár napja azt hiszem E-mail útján jött az OFI-tól valami felhívás hogy valami kutatómunkában a diákok véleményére kíváncsiak, persze hogy on-line kérdőívvel történik. (annak idején dolgoztam az OKI-nak, egy nagyon kedves, aranyos idős hölgy volt a kapcsolattartó – már nincs köztünk:(:( Tudtommal az OKI-t megszüntették, vagy egybeolvasztották más intézménnyel? Amikor a kapott levélen megláttam az OFI logóját, az jutott eszembe, olyan mint ha a poraiból támadt volna fel: és ahogy nézem az OKI lapját hát tényleg... Most akkor megszüntetve tartották meg? Biztosan nagyon fontos dolgokat csinálnak ottan...)
Szóval valahogy idekeveredett a felhívás valami tudatos állampolgárrá nevelés dologról. Egy dolog, ha az emberrel kitöltetnek ilyesmit, de egy másik, amikor diákokkal, csoportokkal kell ezt megtenni. Aki kitalálja ezt, tudja mi folyik egy iskolában? Az a tanítás ami ilyenkor sajnos nem, ami helyett ilyenkor on-line kérdőívet töltögettetünk ki a diákokkal. A kilencedikeseimmel csináltattam meg tegnap. Rendes kis csoport még ha olykor nagyon nagyszájúak is. De soha sem rosszindulatúak. És olykor annyira komolyan tudnak venni nem fontos dolgokat, mint tegnap ezt a kérdőívet is. Érdekes alakzat amúgy ez a kérdőív. Technikailag nagyon nem tetszett hogy az Adobe flash player-t frissíteni kellett. Két gépen is felbukkant, hogy a nyitóablak (ezt mellékelem, mutatom meg itt oldalt) szöveg nélkül jelenik meg. Egy szabad gép volt, amikor a másikon is jelentkezett a hiba, kissé bajban voltam. Egy ötlet, lokálisan rendszergazdaként bejelentkezve mutatta mi a baj, a player-t akarta (és a magas jogok miatt tudta is) frissíteni. Mondjuk erre a felhívó levélben fel lehetett volna a figyelmet hívni, de mindegy... Így vagy úgy, a srácok nekiálltak aztán nem győztem kapkodni a fejem, annyi nekik nem érthető vagy nem megválaszolható kérdés volt, ha jól értettem az első pár a válaszadó szocio-kultúrális státuszt volt hivatva „belőni”. Aztán a kérdések, amik egyike-másika elbizonytalanította a diákokat. Egyik-másikra nem is volt lehetőség úgy válaszolni ahogyan akarnak, akadt viszont, ahol a diákok számára ismeretlen szavakat használtak – ez a legdurvább metodikai hiba szerintem. Egyetlen diákom sem értette, például, mit is jelent a szó: yuppie. Viszont legalább elmagyarázhattam :) Az meg viszont engem rettentett meg nem is kicsit, amikor a kérdés a civil szervezetekről szólt, és egyik diák rákérdezett, mit jelent az? Aztán gyorsan meg is válaszolta: az ugye olyan, mint a Magyar Gárda...? Hát erre nem tudtam mit mondani, mi az már, hogy valamiről ami a nevében is civil, egy formalizmusában erősen katonai jellegű szervezet jut valakinek az eszébe? Tisztára duplagondol... Ilyenkor kell rádöbbennem, szinte semmi fogalmuk nincs arról, mi minden is van a diákjaink fejében. Elképesztő és lehet, a szó szoros értelmében szédítő mélységek, és ehhez képest eléggé sekély felszín az a anyag, a tananyag amit az iskola át akar adni. És amivel nem is utolsó sorban formálni is akar, de persze kérdés, mi illetve ki is hat igazából a gyerekeinkre?
