Dolgos napok
(#831) 2009. március 27. péntek
Egy teljes hete nem volt itt bejegyzés – egyik dolog jött a másik után, csak halogattam a végén meg nem írtam semmit. Vázlatosan a hétről, már amennyire az ember a dolgok elmúltával azokra emlékszik... Sok utóbb unalmasnak tűnő dolog, dolgozós dolgok meg pár más, ami ezekről csak úgy eszembe jut...
Péntek délután van. Borult, párás idővel indult ez a nap de aztán eltűnt a felhőzet és délutánra már nem csak kellemes meleg, tavaszias idő lett, de a nap is kisütött.
Most ér véget az első teljes hét amióta megjöttem Párizsból. Nem volt különösebben nehéz, igaz könnyű sem. Most viszont majdnem vége: most buszozom a 103-assal az Etele úti SzÁMALK felé és ARWEN-nek hála, a buszon is tudok írni (habár meglehetősen ráz, ugrál a gép és emiatt nem lehet gyorsan gépelni.) Ahhoz képest, hogy amikor ARWEN-t megvettem és kiderült, milyen pici és kinézetre kissé komolytalan, mostanra kiderült hogy az optikai olvasót leszámítva igenis teljes értékű sőt a masszív építése és a kis súlya miatt ilyenre mint most, egészen kivállóan alkalmas...
A mai nap reggel az enyéimekkel, a 11E-seimmel kezdődött, informatika óra volt az osztály azon felének akik még nem tették le az érettségit, és akik alig kettő hónap múlva megkísérlik ezt. (Mindenki biztosan nem, mert bár jelentkeztek, de egy részük csak alami pocsék eredménnyel tudná ezt abszolválni, majd az osztályozó vizsga „tesz” erről, ne azért tegyen előrehozottat hogy megszabaduljon a tárgytól...) Egy összetett szövegszerkesztési feladatból maradt annyi, hogy az osztályozó vizsgáról közreadni szükséges infókat átbeszéltük – nem szeretem ezt a kifejezést, de nem tudok jobbat: én elmondtam hogyan lesz, ők meg ott, ahol ez vagy az nem volt világos, kérdeztek. Végül is nem volt üresjárat, elment az óra pikk-pakk, pedig kicsit tartottam tőle hogy nem elég feladatot tervezve nem tudnak majd magukal mit kezdeni, és az ilyen óra a legrosszabb...
Ezután egy üres óra jött volna, mármint nekem üres illetve még pontosabban olyan amikor nincs tanórám, mert mondjuk tennivaló mindig akad. Szóval üres óra, de csak volna, mert mint kiderült, a következő évi szakképzési terveinkkel kapcsolatos határidős meló, hiába hittem tegnap hogy készen van, hát nem volt: a kicsiket, a kilencedikeseket nem kell ebben szerepeltetnem mert ők szorosan véve nem is a szakképzésben vesznek részt (majd ha leérettségiztek). Ezzel (meg az utánatelefonálgatással) az első óra ami nekem lyukas lett volna, el is ment. Az új órarend szerint – egy német tanárnő kolléganő babát vár és már szülésig nem tanít, emiatt kellett március elejétől kicsit átalakítani azt – az osztályfőnöki nekem már nem kedd nulladik hanem pénteken a második.
Egy hét múlva jön szaktanácsadó (igen, osztályfőnöki munkaközösség szaktanácsadója, mert hogy ilyen is van!) és nem nagyon akarnék beégni a srácokkal azon az órán, ezért ma olyan lelkizős órát tartottunk. Ma arról beszélgettünk, mit jelent a gazdagság és mit a szegénység. Nagyon felkészülni rá nem tudtam – erre nem vagyok büszke mert minden órára fel kell a tanárnak is készülnie – de hát ez van! Szóval beszélgetős óra volt: gazdagság és szegénység... Figyelemreméltó, hogy azok a srácok, az én srácaim, akik gyakorta bosszantóan idétlenek és infantilisek, vagy legalább is nagyon annak akarnak mutatkozni, most nem voltak olyanok, vagy legalábbis nem mind és nem az egész órán, Ami leginkább tetszett nekem, az az, hogy tetszett nekik a dolog is, a téma is, és leszámítva az elején mindig szükséges adminisztrálást (hiányzások), az egész óra ezzel ment el. Majd meglátjuk, majd elválik milyenek lesznek amikor a szaktanácsadó is itt lesz. Remélem, nagyon mások mint szoktak lenni, nem mert az elég hülyén néz ki, az elég mesterkélt még akkor is ha a szaktanácsadó mert mivel nem ismeri őket, nem tudja ezt értékelni, de akkor is... Nem sok értelme van szerintem az egésznek, de ez van: az MFFPPTI erőltette ezt a szaktanácsadói dolgot, kellett osztályfőnökiből is szervezni és mert minden kolléga negatívumkén élte meg ha szaktanácsadót kapott és mert ezt én szerveztem, „politikailag” célszerűnek tűnt ott ahol lehetett, magamat is beszervezni vagyis a saját órámra is szervezni ilyen szaktanácsadót. A dolog természetéből adódóan ez infóból és osztályfőnökiből lehetséges csak de legalább nem éri szó a ház elejét, hogy csak másnak akarok, akartam „jót” :):))
Ezt követően két lyukas órám volt a kicsikkel a kilencedikeseimmel való órám előtt... Egy kollégának (autóvillamossági gyakorlatokat vezet, Juhász Gabi) régebbről ígértem, hogy a Kvassay-ból, annak megszüntetésével átvett gépek egyikét feltelepítem. A kolléga gépe eddig 333 MHz-es ócskaság volt Win98-cal telepítve, most sem kapott erőgépet, de legalább érzi a fejlődést: Eg128 MByte RAM-mak és 20GByte-ods HDD.vel szerelt Celeron 700-as gép... Egészen olyan, mint a nyelvlaborunkban, még a gyártó, az AlbaComp is azonos. Juhész Gabi, a kollégám szegény elégszer mondta már, hogy telepítsem, telepítsem neki most hát biztosara ment, és addig nem tágított mellőlem amíg neki nem kezdtem. Nem volt sértő de látszott rajta hogy nincs mese, most aztán meg kell csináljam :):):) Nem mondom, hogy nem szívesen csináltam volna mást, mondjuk a jövő évi órarendet, az érettségi vizsgacsoportok beosztását vagy a kilencedikeseim órájára a készülést (ezzel sem voltam igazán komplett, bár ezt sikerült menet közben megcsinálni), szóval akármennyire is bosszantott Gabi erélyessége, azt azért el kellett ismerjem hogy sokat várt és tényleg egy ócskavas amit használnia kellett előtte és tényleg ideje már nem csak hitegetnem d legalább elkezdeni az új (pontosabban neki, az ő géphez képest újabb) gép telepítését... Végül is a dolog jobban jött ki mint gondoltam. Az indulás nagyon nem volt jó: a gépnek a PS/2-es portja sérült, a billentyűt nem tudtam rátenni ami elég kellemetlen. USB-s billentyű még befigyelhetett volna, valahol van is ilyenünk de végiggondolva nem érte volna meg a keresgélést... Végül kettő, egyformán ilyen kapott gép alkalmas elemeinek összeépítéséből jött ki Gabi gépe. A bekapcsoláskor jó hír: megjelenik a Windows nyitó képernyője. Ekkor megcsillant az esélye, hogy nem is kell telepítenem, de hát ennyire olcsón nem úsztam meg: a gépen nem ismertem a rendszergazdai jelszót meg amúgy is, tudom is én mi minden van rajta. Végül is egy újratelepítés lett a dologból: Windows XP, Office2003, TotalCommander, VirusBuster, Novell kliens, beállítás a DHCP adattáblába (MAC address alapján minden gépen állandó IP-t kap), meg egy XnView. Nem teljes telepítés, pontosabban nem mindenre kiterjedő telepítés, de hát azzal még órákat kellett volna pepecselni (SP-k mind az Office-ra mind a Windows-ra), így csak a VirusBuster-t frissítettem fel. Használati értéke a gépnek rendben, majd ha a következő héten lesz időm, megcsinálom a patch-elést is...
Ebéd, majd négyig, a SzÁMALK-ba indulásig átnéztem a tervezett anyagot, a feldolgozni szándékozott programokat, különös tekintettel arra amit számonkérésnek szántam. Kettő jegyet kell szereztetni a hallgatókkal: lehet, nem csináltam jól, de van akinek ez a kettő megvan (mondjuk ők rendesen járnak ettől függetlenül is), lehet hogy a legutolsó kettő alkalommal kellene, kellett volna ezeket megíratni. Az előző hétre a Párizsból való hazaérkezés időbeli közelsége miatt rendesen nem tudtam felkészülni, a mostani alkalomra elegendő mennyiségű és remélem, elegendő nehézségű feladatot találtam, csináltam. Ez legalább két kérdés ami ilyen jellegű tananyag esetén érdekes, megfontolandó és azt hiszem fontos kérdés. Egyfelől: a példaprogramok nem mind saját alkotás, a net-en keresgélve találtam ezeket, illetve az esetek többségében olyanokat, amiket magam alakítottam át. Egy másik részét én csináltam, persze ezek alapötlete is a net-ről származik. Remélem, ez mind jó ötlet. A másik kérdé, hogy könnyű vagy nehéz feladatokkal érdemes a hallgatók képzését végezni. Ha nagyon könnyű, akkor únnák és azt a hamis képzetet keltheti ez, hogy elsajátították az anyagot pedig nem is. Ha túl nehéz, akkor meg elkedvetleníti őket és kevesen vagy senki nem tudja felvenni a tempót. Mondjuk mindez, főleg ez a második kérdés, nem is itt a SzÁMALK-ban fontos és nehéz kérdés, hanem a Fáy-ban ahol már négy fő van aki emelt szinten szeretne érettségizni és ezért programozást akar (fontos: akar!) tanulni...
Négy óra után valamivel indulás a SzÁMALK-ba... Akkorra elment már mindenki, én zártam az irodát. Nagyon szép idő lett délutánra, csináltam is pár képet, bár minden dolog ami a képeken van, már korábbi képeken is szerepelt. De hát nem ugyanaz ha máskor másként szerepel fotón – ugyanaz...
Kilátás a Mester utca és a Haller utca kereszteződésétől Haller utcán, a Nagyvárad tér felé. 2009. március 27 péntek, olyan délután négy óra tájt, a kora reggeli párás idő tiszta, verőfényes délutánban folytatódott...
Kilátás a Mester utca és a Haller utca kereszteződésétől a Szent Vince templomra. A kép nagyjából a villamosmegállóból készült. 2009. március 27 péntek, olyan délután négy óra tájt, a kora reggeli párás idő tiszta, verőfényes délutánban folytatódott...
Etele út, a 103-as végállomása. A képen a SzÁMALK épület látszik messziről... 2009. március 27 péntek, olyan délután öt óra tájt, a kora reggeli párás idő tiszta, verőfényes délutánban folytatódott...
A programozás foglalkozáson hárman jelentek meg – nem sok ahhoz képest hogy a névsor szerint húsznál is több hallgatónak kellene lennie. Egy valaki csak a dolgozat megírására jött, igaz: megírta, de utána felállt és elment. Kissé zavart, de hát a szabálynak megfelelt! Még egy fő szépen megcsinálta és hamar – a másik négy hallgató (végül is hatan lettek) viszont nem és abban maradtunk, hogy akkor majd a következő alkalommal az utolsó alkalommal megírják, és meglesz a kettő jegyük. (Remélem, akkor sikerül nekik...) A foglalkozás során mint kiderült, az előkészített anyag több mint amennyit fel tudunk dolgozni, így is pont nyolckor engedtem el őket, fél órával később mint a rendes óra vége (mondjuk ezt előre jeleztem az első foglalkozáskor, ez a március 13-ai elmaradt foglalkozás bepótolása.)
Hosszú volt a nap: a 103-as ráadásul az orrom előtt ment el, 20 percet kellet várni rá. De akkor is: ezzel a munkahét véget ért...
