(#919) 2009. június 15., hétfõ
Szombaton Pécsre utaztam az osztályommal és egy kolleginával az iskolából, osztálykirándulás. A vonaton odafelé a helyjegy kissé kusza, 12 hely az egyik kocsiban, a többi a másikban. A 12 hely egylégteres kocsi, a többi fülkés. Itt 5 hely egy fülkében, Anikóval a másik fülkében ültünk le. Nem volt unalmas: egy hatvan körüli hölgy, egy valamivel idõsebb úr és egy még idõsebb... Nagyon sokat beszéltek, akartam vagy nem, egészen egyszerûen nem lehetett nem figyelni rájuk. Ha jól vettem ki a szavaikból, akkor a legidõsebb úr valaha valami egyetemen tanított, Tanár úrnak szólították, de a fiatalabb úr (õt a hölgy, aki a feleségének tûnik, Misinek szólítja) szóval ha jól értem õk ketten, Misi és felesége is tanítottak amíg aktívak voltak. A Tanár úr nagyon szeret mesélni. Szépen intonál, világosan és érthetõen ejti a szavakat, a mondatai szépek, kerekek, érdekesen fûzi a mondanivalóját. Kellemesen adomáznak, hol itt a szó hol ott, a kettõ aki éppen hallgat, láthatóan érdeklõdéssel hallgat. A Tanár úr messze a legjobb mesélõ, igazán sajnálom hogy nem tudtam szóról szóra leírni, mert akkor és ott hallgatva kimondottan érdekes volt. A szavaiból azt vettem ki, valami természettudományos tantárgyat, tantárgyakat taníthatott és egy tanszéket is vezethetett aktív korában valami egyetemen. Latinul nevezte meg a növény- és állatfajokat, igaz: a globális felmelegedés hatásmechanizmusa nem nagyon állt össze, a metán szerepérõl gondolkodnia kellett, és Vörösmarty Vén cigány címû versét, ha sok sort tudott is idézni, nem tudta költõhöz kötni :):) Szóval egy élmény volt utitársnak a Tanár úr! :):) [Anikó kevésbé élvezte, nagyjából végig is aludta az utat :)] Majdnem az egész utat végigmesélte a Tanár úr, Szentlõrincen szálltak le. Sajnálom, hogy nem csináltam róluk fotót, mai eszemmel legalább megkérdeztem volna tõlük, aranyosak voltak, egy kép igazán ideillett volna...
