(#1039) 2009. augusztus 14., péntek
Pénteken délelõtt 10-re beszéltem meg a földrajzos kolleginával – errõl kicsit többet itt – utána még bent a suliban az F2 kliensekkel kicsit elvacakoltam – errõl meg itt – végül sajnos eléggé elment az idõ, majdnem dél lett, amikor elindultam Ürömre pedig legalább egy órával korábban akartam. Délután egy is lett mire kiértem. A Ferencvárosban áztam meg elõször (úgy kell nekem, ott a hátizsákomban az esernyõ de nem vettem elõ mert lusta vagyok), aztán meg az Árpán hídnál, de ez utóbbi kicsi távolság.
2009. augusztus 14. péntek kora délután. Árpád híd, az Ürömre menõ busz megállójából kilátás zuhogó esõben...
2009. augusztus 14. péntek kora délután. Árpád híd, az Ürömre menõ busz megállójából kilátás zuhogó esõben...
Mire kiértem Ürömre már nem esett, de nem volt pénteken amúgy sem meleg. Az ebéddel kezdtük, apám éppen akkor ment fel a Rákóczi utcába amikor én megérkeztem, pár percet várnom is kellett. Marika húslevest meg pörköltet csinált, igen jól fõz, ízlett! Jó sokat küldött, majdnem egy teljes adag pörkölt meg is maradt és aztán még késõbbre is, szombatra is. Péntekre az összes ajtókeret egy kivételével (ezt még tavaly lefestették Marikáék) lekenése volt a feladat, fényes fehérrel. Elég babra munka, a fej feletti festést sem nagyon szeretem. Estére a fény sem volt jó, bár az alapozó szerencsére kissé eltérõ árnyalatú mint a fedõfesték, de azért villanyfénynél nem egyszerû pontosan nyomon követni azt, hogy hol van már lefestve és melyik rész vár még festésre. Nagyon sokáig eltartott, fél kilenc magasságában végeztem csak az utolsóval. Apám nem is volt ott végig, mert Marika rátelefonált, felment hozzájuk a Rákóczi utcába Katit, Marika testvérét vitte haza Pilisvalhova (mondta hova, de elfeledtem): körtét szedni és befõzni jött át de apám hazafelé elvitte õt meg a befõtt egy részét. Apám persze berzenkedett egy jó sort, de szerencsére csak mondta, mondta és mondta hogy most minek is kell mennie, szerencsére (és remélem), csak nekem mondta és szerencsére csak mondta, mert azért ment és vitte Katit haza. Addig én magamban elvoltam az ecsettel, meg bekapcsoltam a TV-t és jól felnyomtam a hangot hogy a lakásban mindenütt, mindegyik ajtókeret festése közben legalább halljam, miként nyomozták ki, ha jól emlékszem, hogy mi okozta az inkák vesztét 400 éve... Amúgy most nem rossz, hogy apámnak még megvan a kocsija... Tavaly õsszel el akarta az öreg trabit adni azzal, hogy minek kettõjüknek két öreg járgány, õ mármint apám úgysem használja, aztán mert õ sem erõltette, én sem figyeltem rá, valahogyan elmaradt. Na ez most eléggé jól jön, Marika toyota-ja sajnos kampec – errõl meg itt van kép is – és most jó hogy megvan még a trabi.
Era rám telefonált nyolc tájt, már majdnem végeztem akkor a festéssel, hogy anyósom nagyon nincs jól a vérnyomásával, a szívével, így átment és aznap este, péntekrõl szombatra ott aludt. Fél tíz körül voltam otthon. Hazafelé késõn is volt, meg pénteken hûvösebb is volt – inkább õszi mint nyári volt az este, friss, hûvös... A lakás üres. Régen nem így volt, ez van. Nóra kicsit késõbb állított be, de mint kiderült, csak rövidített üzemmódban: nagyjából azért jött haza, hogy szóljon, hogy menne vissza, ja jól értettem azért hogy Judy-val talizzanak. Sokat nem tépelõdtem, miért ne engedtem volna el; ezen meg õ lepõdött meg...Hulla fáradt voltam, még a South Park-ra emlékszem, aztán a Try és Laury-ból már csak a fõcímre, Nóra kapcsolta ki a tévét amikor olyan kettõ tájt megérkezett...
