(#1046) 2009. augusztus 21., péntek
Korábban, amikor az ajtókat, ajtókereteket festettem Ürömön, akkor apám mondta, kérte, hogy a nagyszobában valamikor csináljuk meg a laminált padlót. Korábban a kisszobában is, a nagyszobában is én segítettem letenni (gyakorlatilag én csináltam), és a nagyszoba egy részén nem sikerült jól, felpúposodott. Apám, kivett korábban pár szálat, kissé leszabta õket és visszatette de nem let az igazi – csak szükségmegoldásnak készült – na ezt kérte valamikor megcsinálni. Mindent egybevetve a pénteki nap, huszadika utáni nap tûnt erre a legalkalmasabbnak, ha elhúzódna akkor van még „mögötte” tartalék nap és a huszadikával szemben pénteken már nyitva voltak boltok is.
Árpád hív, autóbusvégállmás pénteken reggel. A kép a buszra várva készült, tiszta friss levegõben és szikrázó napsütésben még nem csináltam itt úgy fényképet, hogy a fény innen essen az épületekre...
Nagyon jó idõ ígérkezett péntekre, reggek szemernyi felhõ és szél is csak alig volt, már kora reggel érezni lehetett, hogy igen meleg nap lesz. A nyárvége utolsó kánikulai napjai...
Hátre már kint akartam lenni, nem sikerült, 6:35-kor volt egy busz amit a reggel hat órás Ferencvárosi indulással persze elpasszoltam, 7:15-kor jött a következõ. Apám hazavitte Marikát, így kicsit várnom is kellett, de nem baj mert nem sokat.
Laminált padlót régen raktam le, nem is gyakran, hát egy sor hezitálással kezdtük, Azután lehoztam a padlásról a korábban megmaradt ép, használható de szabott padlólapokat meg találtam még egy teljes, bontatlan csomag lapot is. A szõnyegeket fel, a szekrényt arrébb húztuk. Ameddig lehetett, ameddig nem folt jól lerakva addig felszedtem a régi szálakat és ahol másként nem ment, ott a szegélylécet is. Azután jött az, ami úgy nagyjából az egész napot kitöltötte: ahova lehetett, teljes lapokat beilleszteni, még pedig úgy, hogy mind a hosszabb éle a vele párhuzamos szomszédos, mind a rövidebb éle beilleszkedjen a mellette levõ lap hornyába, ez ugyanis ilyen összeilleszthetõ, egybepattinható laminált padló. A rövidebb él a problémás ilyenkor, a pótlás során, mert ott meg kell a többi padlószálat emelni, erre egy ék jó szolgálatot tett, de elég sokat kellett csúszni-mászni a padln és elég sokat ügyeskedni, kalapálni, persze csak úgy, hogy amit be akar illeszteni az ember azt ne verje szét, az a lap a másik végén se szenvedjen sérülést.
Marika most nem hozott le kaját hanem mi mentünk fel ebédelni. Utána a szegély melletti pár léc maradt, szabni és faragni viszonylag keveset kellett. A legnehezebb viszont a szegély feltétele. A tömítõanyag ami maradt a legutóbbi padlófektetésbõl persze reménytelenül beszáradt, fél óra küzdelem után feladtam és apám öreg trabijával lementünk Csillaghelyre venni. Odafelé simán elaludtam a kocsiban, sok volt délelõtt a munka is meg kiadós az ebéd is. Két tubust, egy tömítõanyagot meg egy ragasztót végül is két helyen kaptunk. A ragasztó kegyetlen sûrû a tubusban, a kinyomópisztollyal alig tudtam valami használható mennyiséget a szegélyre kicsalogatni. A kitöltõanyag az OK-s lett, de sajnos kevés, igaz hogy apám a vásárlásnál kérdezte, ne vegyünk-e kettõt, de honnan tudtam volna, nagyon ritkán csinálok ilyet, ráadásul ami nem fogy el – itt a példa – az beszárad azaz veszteség. Így csak egyet vettünk, egy hiányzik, de ahova kell az szem elõtt van (ezmiatt nem szép) azaz bármikor ha megyek és viszek egy tubust, meg tudom csinálni (na ez meg praktikus)
A szegély felragasztásával illetve a rövid darabkák, az ajtó körüli toldás foldás befaragásával elvacakoltam az idõt, este hát is lett mire minden meglett: a szerszámokat elpakoltuk, a maradék padlószálakat visszacipeltem a padlásra, a szekrény is, a szõnyegek is a helyükre kerültek. Utána még feltettük a trabira a tetõcsomagtartót mert a két, az ajtó festéshez használt bakot erre kötöttük fel és ezt vissza vittük Marikának.
Üröm, Kert utca, buszmegálló pénteken este. Errõl is van korábbi képen, talán éppen zuhogó esõben – de ilyen napszakban és ilyen fényben még nincs...
Valamikor fél nyolc tájt szálltam buszra Marikáéknál, azt hiszem annak a megállónak Kert utca a neve (a pénztáros az Árpád hídnál mindig akkurátusan kijavít ha elrontom pedig Üröm alsó, a Csókavár utca, Üröm fõ tér vagy Üröm Kert utca, na ez van a Fõ tér után Pilisborosjenõ felé menet, totál mindegy mert egy díjzóna a Vámtól). Annyira fáradt voltam hogy egy pillanat alatt elaludtam és csak az Árpán hídnál ébredtem fel (most nem a buszvezetõ nógatására), és ugyanez volt a metrón is. Késõn, kilenc körül értem haza – ahogy gondoltam elõtte, tényleg egész napos meló volt, de szerencsére megvan (ami meg hijja, az nem több fél óránál, ezt valamelyik hétvégén megcsinálom még)
