(#1064) 2009. szeptember 04., péntek
Megvolt a tanév elsõ, ha még nem is teljes hete, ez az utolsó napja. A mostani órarend szerint ezen a napon nulladikban van egy órám, amiben a 12E-seknek, õk az enyéimek és a 13E-seknek, az osztály azon tanulóinak akik még nem érettségiztek ebbõl a tárgyból, tartok órát. Gyakorlatból tavaly volt már ilyen, hogy egy csoport több osztályból jön össze, közismereti tárgyból most csináltam elõször ilyet. Tizenhárom diák alkotja a csoportot, ez kis csoport de hat meg hét fõ az úgy külön-külön nem csoport, az hosszú távon nem tartható. Szóval pénteken reggel megvolt ez is, velük csak heti egy órám lesz és majdnem biztosan valamennyien érettségizni akarnak majd ebbõl a tárgyból, a 13E-sek idén, a 12E-seknek persze még van egy évük. (Az informatika órákat kissé visszavettük ebben az évben, emiatt van kolléganõ aki neheztel is, mindegy. A kötelezõt sikerült még kiadni, és amit itt visszavettünk azt megkapta a fizika, majd meglátjuk felfut-e ennek kapcsán a fizika érettségik száma. Ez lenne a cél.) Visszatérve a pénteki órára... A csoport elég csendes volt, de szeptember elején ez így is kell legyen. Nem sokat végeztünk velük, egy PPT-s feladatot csináltattam meg, ez nem akkora feladat hogy elvegye a kedvüket. Egy valakinek kevés is volt, õ kapott egy másikat,a többiek kisebb-nagyobb hiánnyal jutottak a végére. Majd meglátjuk: azért velük ha akarnak dolgozni, azt hiszem lehet majd haladni.
Tizenegyig nem volt órám, de persze megint minden aprósággal el kellett hogy teljen az idõ és alig tudtam a tantárgyfelosztással foglalkozni. Az aSc-vel végül is dûlõre jutottam, érdekes a 2009-es megoldása a 2008-ashoz képest, alakilag most OK. Tartalmilag nem akartam hozzá nyúlni, de másként alakult: az egyik kolléganõ, elég siránkozós, szó szerint kisírta, hogy átkerüljön két órája máshova. Javára legyen mondva, sokallja a nyolc órát egy nap, fárasztó, nem bírja. Mindegy, megvan, de ezt most félre kell tegyem...
Dél tájt páros óra a kicsikkel, a 09E-sekkel. Már mozgolódnak ami nem baj, nem kell egy órán síri csendnek lenni. Még csak az alapokat nyomjuk, pénteken például szöveges állomány készítése és módosítása adott mappában. Kicsit restelkedtem amikor ezt terveztem be nekik, hiszen az õ korosztályuk eleget használ gépet hogy ez triviális legyen. Hát nem volt az, kevesebb mint a fele tudta megcsinálni hogy az adott mappában adott néven és adott tartalommal hozzon létre sima szöveges állományt. Volt aki a fájl nevet mappa nevének értette, volt aki a fájl tartalmat a fájl nevének, nem is tudom mennyi minden -féle hibát vétettek. Azaz ezt tényleg kell gyakoroltatni, bár ez nem érettségi témakör de semmi amit ott kell csinálniuk, nem végezhetõ el rendesen ha ezekkel az alapokkal nincsenek tisztába. Pár óra illetve valamennyi késõbbi amin ezt is kell csinálniuk és fog ez menni mindenkinek, ahogyan megy a tavalyi meg az az elõtti E-seknek is...
Utána kaja, utána mivel péntek délután már szinte senki nincs az iskolában tehát senki nem jön igényekkel az órarend kapcsán, nekiálltam a tantárgyfelosztásnak. A program komolynak tûnik, biztosan nem hibátlan de naponta frissítik, gondozzák és a sebessége tényleg sokkal emberbarátibb mint a FÕKIR-é volt. Rengeteg minden van benne, ha megvan a tantárgyfelosztás, nagyon érdekelne, hogy elektronikus naplóként mikor és fõleg hogy miként tudnám bevezettetni! Talán pont ezért, meg mert használhatóbbnak is tûnik mint elõdje, a FÕKIR volt, kicsit nagyobb lelkesedéssel csinálom azt, aminek azért azt hiszem azon túl, hogy le kel adni, túl sok gyakorlati jelentõsége nincs. Ezt el is mondta implicite a referens amikor tavaly ugyanilyenkor leadtam: akkor felemlegettem hogy az általa javasolt adatbevitel nem egyezik a valósággal, akkor mondta, nem baj, a lényeg az hogy a programnak megfelel. Nem tudom, most is így lesz-e, jó lenne ha nem mert ennek a programnak ígéretes az e-napló része de az fals, pontosabban inkább a szabályoknak semmint a valóságnak megfelelõ adatszerkezettel elég mérsékelt használhatósági értéke lesz...
Nem sikerült az egész délutánt ezzel töltenem (pedig sok munka van vele, nagyon is kellene), mivel Csepelrõl telefonált a szerelõ, mehetek a Nissan-ért. Négy tájt ott kellett hagyjam a munkát, kimentem HÉV-vel Csepelre. Elaludtam, a vonat elvitt Csepel belvárosáig, egy megállót vissza kellett jöjjek. Az ígért idõre ott voltam a Szállító utca (vagy mi is a neve) elején, ez egy nagyon hosszú zsákutca a csepeli gyorsforgalmiról a Szabadkikötõ magasságában. Nincs ott semmi, a nagy puszta kellõs közepe, csak telephelyek, teherautó tárolók... A HÉV-en sikeresen elaludtam, csak a belvárosban tudtam leszállni, egy megálló vissza: akkor telefonált rám a szerelõ mivel felteszem, neki is mûszak vége volt, ment volna már haza. Kijött a Szállítók utca elejéig, ott lerendeztük a papírokat meg amit kellett. Aztán a Nissan-nal elmentem Kelenföldre. Korábban szó esett arról, hogy ne eshessen meg megint az ami a rendszámmal korábban, hogy ellopják, na hogy ezért ne az utcán álljon hanem mondjuk a suli udvarán., Most viszont nem tûnt jó ötletnek számomra kapásból oda vinni, majd meglátjuk anyósom miként akarja és persze mivel sokáig fog egy helyben állni (a hagyatéki tárgyalás gondolom, nem egyhamar lesz), hát ezért a fõnökömtõl engedélyt kellene erre kérni. (Korábban volt már, hogy valaki elõzetes egyeztetés nélkül tartotta majd' egy évig a kocsiját az udvaron, na mondjuk õ akkor már ráadásul nem is dolgozott ott de talán nem is ez a lényeg: a fõnököm annyira dühös lett, hogy a parkolási díjat vagy kocsitárolási díjat vagy mi ki akarta a [volt] kollégára számlázni... Végül is nem lett semmi kiszámlázva a kocsit meg nagyon hamar elvitte a kolléga, de nem jó az ilyesmi, nem akarnák ilyesmibe belefutni, majd meglátom kell-e egyáltalán ez és akkro majd utánajárok, miként lehet.)
Anyósomnál ott volt Enikõ, ahogy Orsi is, Nóri is, olykor Enikõ is megy Kelenföldre. Nagy lány már, magas is, ebben anyjára ütött, viszont minden más, minden mozdulata, minden gesztusa, ahogy a mondatokat formázza, teljesen és totálisan a Lacira ütött! :) Most valami alapítványi gimibe jár – ahova korábban járt ott nagyon nem érezte jól magát. Errõl még sokat nem tud, de az elsõ pár nap után tetszik neki.
Busszal haza, nekiálltam megint „kedvenc” tantárgyfelosztásomnak, de megint csak nem nagyon tudtam elmélyedni benne: Orsi hívott. Szóba került, hogy szombaton reggel (na, inkább délelõtt) megyünk Kelenföldre, piacra, ezért kértem, a kocsi maradjon itt. Nem ellenkezett, viszont pénteken este hívott, hogy valahol Budán vannak Bogival, és kért, vigyem ki Pátyra. Nem szokott ilyet kérni, pedig többször kínáltam már neki. Mint késõbb kiderült, egyfelõl az esõs idõ de még inkább az volt most az ok, hogy Tamás Ervinnek valahol Komáromban volt mert Ervin kocsit akar venni és ott kínáltak valamit (ami, mint késõbb kiderült, totál roncs volt, esély sem volt arra hogy megvegyék, az ördögnek tartoztak az úttal ahogyan Tamás szombaton késõ délután amikor itt voltak mesélte) na ezért nem volt Tamás sem elérhetõ és ezért kért Orsi engem. Lett volna dolgom, de Orsi ritkán kér, hát mentem. Nem is volt nagy áldozat.
Orsi szépen elmondta a címet, én beütöttem Marcellába, az meg kezdte sorolni, merre is menjek. Magamtól nem arra mentem volna de gondoltam, Orsiék (mert mint kiderült, Bogi, Bogi párja és Nóri is ott volt velük) megvárnak. Mint kiderült, Marcella tippje jó volt (lehet, más útvonal is jó lett volna de a végén, a budai kanyargós utcákban biztos teljesen eltévedek a GPS nélkül. Így viszont centire pontosan odataláltam! Bogiéktól elköszöntünk, Nórit alig pár utcasarokra a Moszkva térre vittük le, õ Zolival találkozott ott, mi meg Orsival mentünk ki Pátyra. Orsi komolyan mondta, hogy nem kell Marcella, majd õ mondja merre kell menni, de én azért csak beütöttem a célállomást és Marcella csak adta a tanácsokat. Budakeszi felé mentünk, mondjuk a Moszkva térrõl más lehetõség nagyon nincs. Akkorra már totál sötét volt, nekem nagyon jól jött a GPS tanácsa. Aztán eleredt az esõ amibõl hamarosan felhõszakadás lett erõs széllel: elõbbi vízzel, utóbbi száraz levelekkel nyomta tele az utat, a szélvédõt, a látóteret. Nagyon utálok este esõben vezetni, de péntek este a kanyargós és forgalmas budakeszi úton különösen utáltam. Orsi amúgy sem szereti azt az utat, aggódott is rendesen. Szerencsére nem esett semmi baj, ha késõn is, de kiértünk. (Mint késõbb kiderült, alig pár perccel Tamásék elõtt értünk oda).
Egészen késõre, azt hiszem már tíz utánra értem vissza – hát elment a pénteki nap is rendesen, sok mindenfélével és sok is volt, kevés is volt. Sok volt minden más ami elvonta az idõmet ettõl az egyre égetõbben sürgetõ határidõs melótól és kevés, mert hogy azzal nem tudtam eleget foglalkozni. Viszont minden más ami adódott, a Nissan, Orsi elvitele, olyasmi amit nem lehet nem megtenni és nem lehet máskor megtenni. Mindegyiket jó volt végül is, anyósom is, Orsi is számított arra hogy számíthat rám... Remélem, valamikor még a javamra írják majd ezt :):):)
