(#1071) 2009. szeptember 12., szombat
Már tegnap is borult idõ volt, olykor szemerkélõ esõvel, ma is így kezdõdött a nap, bár hideg nincs. Reggel negyed hát tájt a szokásos: a szemben levõ virágárus elõtti parkolóban elindul a trabi, a kétütemû trabi. Vagy a hangja frenetikus, vagy a szombat reggeli háttérzaj még nem akkora hogy elnyomja (inkább az utóbbi), de hétvégeken rendszeresen felhallik ide ahogy indul.
Ma munkás nap, tanítás lesz nekem a fõiskolásaimnak. Másodévesek, a tágy pedig az „Információs rendszerek”. Ez persze sokat sejtetõ cím és ezért eléggé semmitmondó is. Két nagyobb témát akarok velük feldolgozni megy egy kisebbet. Utóbbi szerintem nem fontos, de a tematika tartalmazza: a rendszer, és az információs rendszer fogalmai, ez szerintem csak olyan semmitmondó rizsa, errõl akárki akármennyit tud beszélni, emögött alig van valami vagy lehet hogy semmi. Nem is akarok sokat erre idõt pazarolni, az elsõ nagyobb téma a programozás lesz. A második pedig a HTML, ezzel kapcsolatban alighanem kapnak feladatot is. Egyebek mellett a dilemma megint a szokásos: amennyiben felvetõdik majd, milyen alakban érdemes a foglalkozáshoz csinált PPT-t kiadni. Egyfelõl nem titkos és illene is a hallgatóknak ennyi támogatást megadni, másfelõl az azért most is, mint eddig mindig, igen nagyon zavar amikor valaki nem veszi a fáradtságot hogy eljöjjön a foglalkozásra, a kapott PPT alapján valami szóbeli vizsgaimitációval akarja abszolválni a foglalkozást. Sajnos mivel nem gyakorlati hanem elõadás jellegû (túl sokan vannak ahhoz, hogy egy gépteremben elférjenek), erre, az ilyen szóbeli pszeudóvizsgára reális az esély...
Elõkerestem a tavalyi névsoromat, abban harminckét név szerepelt de hárman már ott is csak a nevükkel, semmi más nincs, nem voltak egyetlen foglalkozáson. Huszonkilenc fõ, ez nem sok, de ahhoz igen hogy egyszerre a gépterembe beférjenek, pedig volt egy olyan ötletem hogy ha lehet, akkor legalább a foglalkozás második felét ott tartanám, de ennyien oda nem férünk be. (Amikor, már vasárnap, rendbe szedtem hogy ki volt ki nem, és azoknak akik tavaly teljesítettek de most nem voltak, mail-t iram, kiderült hogy ennél is nagyobb lesz a csoport. Páran pozitívan reagáltak azaz részei a csoportnak csak ilyen-olyan elfoglaltságra hivatkozva nem jöttek – a csúcs az volt amikor írta valaki, hogy pénteken is, szombaton is dolgozott! Na erre nem átallottam visszaírni, hogy én is! - és persze vannak más fõiskoláról átjelentkezettek is, a csoport bõven harminc felett lesz.) Idõközben az is pontosításra került, hogy a következõ két tárgy, elõbb az adatbázis-tervezés majd utána a hálózati ismeretek, ami teljesen gyakorlati, hogy az mikor lehet – ott ugyanis az évfolyamot két részre kell bontani a gépterem korlátozott befogadóképessége miatt. Ez több alkalom nekem, ami az õszi félév több szombatjának elfoglaltságát jelenti, ez van. Nem is baj...
A nap elég hosszú volt, fõleg mert hogy ez tisztán elõadás. Nem tudok feladatot kiadni, csak az van hogy én beszélek és beszélek és beszélek. Régen volt már ilyen, a foglalkozások általában gyakorlatiak, 15..18 fõ van jelen és a gépteremben tartjuk. Eléggé lefárasztott ez most, ez az egész napos beszéd délután fél ötre. Na nem mint ha nem lett volna jó, mert a téma nagyon az. Minden téma jó persze de mindegyik másként, az egyik véglet az adatvédelem (ez a fõiskolásoknak amúg nincs), a másik pedig a programozás, amikor érdekes dolgokat lehet felvetni majd megoldatni velük, pontosabban közösen. (Programozásról most nagyon is esett szó, d emert elõadás jellegû volt, hát a probléma is, a megoldatás is elmaradt...) Most pontosan kitartottam az idõt nekik – Edittõl kapott órarendben ez az idõpont szerepel, a szombati foglalkozások kilenc és délután fél öt között vannak. A mondandóm még több is volt, még rövidíteni is kellett, fél ötkor abbahagytam mert hogy páran jelezték, el kell pontosan ekkor indulniuk. Páran viszont maradtak még, így öt óra is volt amikor elindultak. Nem akarok cinikus lenni, de nem az én lenyûgözõ stílusom okozta ezt az érdeklõdést, hanem az hogy beígértem, egy gyakorlati feladat beadása is a tárgy abszolválásának a része azaz egyszerûbben: egy HTML feladatot meg kell csinálniuk és az ehhez tartozó elmélet maradt végére, így persze naná hogy az utána résztéma után fokozott volt az érdeklõdés! Lehet, jövõre a kevesebb több elve alapján a programozásról szóló részbõl is ki kellene venni néhány elméleti részt (vagy inkább elõbb közreadni a PPT egy szûkített változatát és a foglalkozáson csak hivatkozni rá) és abból is kiadni egy egyszerûbb gyakorló feladatot. Ami meg is kell csinálniuk, az iránt egészen más egészen gyakorlatiasabb és életközelibb a hallgatók érdeklõdése...
A foglalkozás után hulla fáradt voltam, de mert az enyéimek úgyis Dunakeszin voltak, kimentem Ürömre. (Erõsen gondolkodtam azon, hogy hagyom a dolgot és majd vasárnap, de a halogatás soha sem jó, tartottam attól hogy vasárnap meg lusta leszek...) A 24-est éppen lekéstem, hát átgyalogoltam a belsõ Ferencvároson, ki egészen az Üllõi útig, a Klinikákig. Most véletlenül nyitva találtam azt a furcsa templomot a Gát utcában, errõl azthiszem írtam már korábban is: nincs rajta most semmi tábla de régebben mintha olyasmire emlékeznák hogy eredetileg kopt keresztény felekezet építette. (Fogalmam sincs, hogyan kerültek koptok a ferencvárosba, produkál olykor fura dolgokat az élet...). A képen nem nagyon látszik de az amiatt lefotóztam a nyitott ajtó. Belülrõl érdekes: egyfelõl eléggé elhanyagolt, pókhálók a falon, nagyon kevesen lehetnek a közösség akik ide járnak. A templom belülrõl – errõl nem mertem fotót csinálni mert egy öreg pap hat vagy hát hívének éppen beszélt és lehet, ha elkezdek fotózni azt sértõnek találták volna – nagyon magas és nagyon hosszú de nagyon keskeny. A fõhajó sem széles, de a szentély fele talán, igaz: a hossza majdnem ugyanannyi mint a fõhajónak. Szóval érdekes, jó lenne bejutni majd egyszer oda akkor ha nincs szertartás és fotókat kész-tenni... Az öreg pap nem volt éppen a szellem embere: a híveinek, ha jól értettem, éppen egy Új Ember cikket magyarázott, amiben arról volt szó, hogy oroszországban választható tárgy lesz a hittan, hogy négy felekezet számára lesz erre lehetõség: az ortodoxok, a judaisták (ez gondolom a szidó vallást jelenti), a buddhisták és az moszlimok. Na utóbbit simán mohamedánnak titlulálta a kisöreg, pedig azt hiszen, a moszlimok számára ez azért némileg sértõ... Szóval nem mise volt, hane... Hanem nem is tudom mi... A pappal együtt, rajtam kívül mindössze hatan voltak...
Elég késõ lett mire Ürömre értem, mostanában nem mentem még ilyen késõn, igaz: amikor munka volt úgy emlékszem volt hogy eléggé estébe nyúlóan eltartott... Ment már javában le a nap, amikor leszálltam a buszról az alsónál... Elõbb Ady utcába mentem, bár jó esély volt hogy apám a Rákóczi utcában van, hát nem tudom hogy az egész napi hajtás után elgyalogoltam volna-e oda. De nem, most otthon voltak mind a ketten, Marika éppen takarított. Apámmal a teraszon vagy fél órát elfecserésztünk, utána Marika szedett a kertben kardvirágot – már nem sok van, jön az õsz – én meg indultam ki a temetõbe. Hamarabb is sötétedik, már alkonyodott amikor kiértem a temetõben, ilyenkor messze ellátszanak a mécsesek a sírokon. Visszafelé a falu felé jövet a Nagykevély irányában, de annál messzebb hatalmas felhõtömb gyülekezett, azt hittem meg fogok ázni. Végül is Ürömön nem esett. Nagyon érdekes, nagyon egyedi, nagyon fura látvány volt, hogy az egyébként derült égen a sûrûsödõ alkonyatban csak ez a hatalmas felhõtömb látszott – és idõnként villámok cikáztak benne...
Már teljesen sötét lett mire a faluban leértem a fõ térre a buszmegállóhoz. Ilyenkor már csak óránként jár abusz, majdnem teljes fél órát kellett a következõre várni. A fõ térennagyon ki van mindne világítva, szobor, épület, temlom, réges régen, olyan harminc évvel ezelõtt nem ilyen volt ez a falu. Jó késõn értem haza, kilenc is elmúlt már. Kicsit elvacakoltam az aznapi dologok rendezgetésével, de olyan sok kedvem hozzá nem volt. Ennyi volt a szombat...
