(#1088) 2009. szeptember 28., hétfõ
(Prológ, jelenidõben) Nagyon korán keltem, igaz: nem annyira mint kellett volna... Az órarendet kellett befejezzem, az 1.1 változatot ma ígértem közreadni. Vasárnap este már sehogyan sem ment a csinálás, fáradt is vagyok estére, szól a TV, nem lehet koncentrálni. Kora hajnalban más, frissebb is az ember és sokat számít, hogy teljes csend van. Meg is lett, legalábbis egy olyan változat ami már közzé tehetõ. Nem lett tökéletes, két hibáról magam is tudok és még hány van benne ami majd akkor fog kiderülni amikor a kollégák megnézik. Ezzel persze nincs semmi baj, pont azért akarom idején közzétenni, hogy ezek a hibák kiderüljenek és legalább ennyire fontos ok az, hogy azokat az apróságokat amikrõl nem is tudhatok, hozzátehessék. Távol álljon tõlem a gúnyolódás (hiszen mindenkinek a saját problémája fontos), de volt már olyan észrevétel is, miszerint a nulladik a kérdéses kolleginának nem jó, mert kora reggel kutyát sétáltat. OK, ha megoldható akkor nincs nulladik (az persze más kérdés, hogy akkor mi van ha nem oldható meg és az illetõ ragaszkodik hozzá...) Nem indultam túl korán, fõleg mert – post-ot írtam :) Reggel, kapkodósan, olyan változatot amit még alaposan át fogok írni, kibõvíteni – de ez OK így, ez nem pergamenpapír amire metszett libatollal irunk tuntába mártogatva a tollat majd fahamuval felitatva a felesleges tintát. Amaz mûalkotás ami az alakját illeti is, emez viszont állandóan változik, alakul, átszerkesztõdik, módosul... Ez van! :) Ma a legelsõ K.Gy. heylettesítésének kiírása lesz, ezt már az elmúlt héten említette de sem pénteken sem szombaton nem jutottam hozzá. Nem baj, elsõ órája nincs, nem lesz késõ ezt kora reggel kiírni – nem is tudom, lehet hogy az órarendlapok lenyomtatása után kellene ezt megtenni, a lapok kiosztása elég sok mászkálással jár majd... Na rajta, indul a hét...
(Update, már múltidõben) Pocsék egy nap volt, az eleje mindenképpen... Elfeledkeztem arról, hogy az emeltszintre készülõ srácokkal a hétfõ nulladikat beszéltem meg, ha korábban bent vagyok akkor tudtam volna készülni arra, mit is dolgozzunk fel. A kapuban, de szó szerint a bejáratnál kapott el egy kolléga, B.A., az õ alagsori mûhelyében levõ gép hálózatelérésével nem boldogulok. Vagy a gép hálókártyája nem jó vagy a kábel, utóbbi esélyesebb de az elõbbit persze egyszerûbb tesztelni. Most rákérdezett megint, ezzel nem is lett volna semmi baj, de ha már itt volt, egy füst alatt a KetEx feltelepítését is kérte a gépére, márpedig tegnapra. Na ettõl kicsit (nagyon!) berágtam, mi az ördögöt akar, pénteken kaptuk meg a kereskedõtõl az ezen tanévre érvényeset, hogy a fenébe hogy azonnal de hirtelen és tegnapra... Utóbb belegondolva lehet, kicsit nyersen kezeltem a dolgot, na ezt sajnálom, ezt nem tudom, valaha el fogom-e sajátítani, nem tudom, lehet-e hogy uralkodjon magán az ember amikor felpaprikázzák... Végül is utólag már mindegy, de akkor reggel nem volt jó, egyfelõl hogy cseszegetik az embert (a hálózati elérés felemlegetése nem csesztetés, ezzel régen adós vagyok tényleg, de hogy a KetEx miatt izélgessenek, ami éppen megérkezett és amivel az elszámolás elkészítésének határideje éppen egy hónap, na attól felment a pumpa...
Utána visszavittem Andinak a könyveket amiket idehaza találtam, ami könyvtári és amit már nagyon kellett volna még Katikának visszavinni és amit már igen nagyon kérnek rajtam számon aztán óra, most már három srác volt (egy aki elmúlt héten, na az nem jött el pedig talán a legkomolyabb versenyzõnek tûnt [tényleg versenyzõ: versenytáncos], ketten meg az enyéimek. Végül is a függvényekkel kapcsolatosan vettünk anyagot, itt lehet is és kell is elég sok elméletet nyomni és mivel hétfõn nulladikban nincs szabad gépterem, tanteremben voltunk kénytelenek... Utána hónom alá kaptam a késõs füzetet, hétfõn az én dolgom a késõk regisztrálása. A TISzK-es konferencián említette egy iskola, éppen most vezetik be a beléptetõ rendszert, na ilyesmit nekünk is kellene azt hiszem. Sok vele a probléma, már a telepítése egy sor megoldandó kérdést vet fel nem hogy az üzemeltetése, de azt hiszem elõbb-utóbb majd meg kéne a mi sulinkban is és akkor ez, ami a hétfõ reggelemet bearanyozza :):) nem így lenne meg... Ezután maradt vagy fél órám, szûken annyi, hogy kiírjam K.Gy.-t aki hátfõn és kedden valami szaktanácsadói dolog miatt nincs a sulinkban. Kiderült, a dolgot nem is egyszerû... Két összevonást tudtam csak összehozni, ez amellett hogy a kolléga eredeti, tervezett óráját összekuszálja, csak 50%-kal több pénzt hoz, nem is szereti senki; ennél csak a nem szakszerû helyettesítést utálják, joggal a kollégák, mert hogy az meg grátisz... (Azt hittem, nem hallok jól, amikor az elmúlt héten az FPH-ban ketten is rácsodálkoztak erre a dologra, arra hogy a nem szakszerû helyettesítésre nem jár díjazás, ketten is olyanok akiknek pedig az oktatással kapcsolatos ilyen, jogi szabályzásban otthonosan kell mozogniuk. Hát – nekik ez nem napi kérdés...)
Nagyjából meglettem vele, sajnos mivel a hétfõit hétfõn írtam csak ki, az is rám maradt, hogy lekommunikáljam a dolgot. Ezután lóhalálában pár kabinetet meg kellett nézzek, mert panaszolták hogy nem megy a net. (Azt már nem is emlegetem, hiszen holnaputántól azaz elsejétõl ez már nem az én gondom [sajnos], ezzel már más veszõdik, szóval azt már fel sem emlegetem hogy a felhasználók képtelenek korrekten és röviden elmondani mi is a baj.) Elsõre a csütörtökön lecserélt switch-re gondoltam, de azzal nem volt gond. Azt persze a felhasználók már nem tudják elmondani, hogy a szerverre bejelentkezés sikeres, „csak” az internet nem megy. Valamiért magától nem vette fel az IP-t a gép, ilyen hét elején szokott lenni, szerencsére csak ennyi volt, három gépet érintett, mindhárom a DHCP szerver forszírozott elérése után már ment. Éppen végeztem ezekkel amikor órára kellett menjek, osztályfõnöki a sajátjaimakkal. Kedden szülõi, ennek elõtte pár dolgot megbeszéltünk. Olykor elkeserít – tegnap is – hogy felnõttek, tételesen nagykorúak milyen ostobák, idétlenek és infantilisek tudnak lenni.
Óra után kaja, siettem nagyon mert délutánra Nóri ígérkezett, és egy héttel ezelõtt is korábban jött. Informatika érettségit gondolt Ma nem, illetve nem sokkal, azt hiszem olyan 10 perccel kettõ elõtt volt itt. Az elsõ foglalkozásra szövegszerkesztést állítottam neki be, ezzel nagyon szépen boldogult, mára kicsit nehezebbet gondoltam. Egyfelõl PPT készítése, ez magában nem nehéz de ilyet nem csinált a tanóra óta, azóta hogy volt ilyen tantárgyuk, ha tanították is elfeledhette a fontosabb részeket. Ezzel együtt is szépen boldogult vele. Ezt követte a talán legnehezebb alkalmazás, az Excel (az adatbázis-kezelés sem könnyû, de abból olyan nagyon sokat nem veszünk). Nem is jutottunk a feladat végére – láttam rajta hogy tanultak Excel-t, mert az alapfogásokat nem kellett megmutatni, de azt is, hogy itt bõven lesz mit felfrissíteni!Jó hogy itt tanul Nóri, jó volt az is amikor korábban Orsi és a barátai jöttek és taníthattam õket... Sajnos, mint minden, ez is elmúlik majd...
Nóri három után ment el valamivel, ezután jó fél órám azzal ment, hogy kollégák hozták vissza az órarendlapokat amit kiosztottam ilyen meg olyan megjegyzésekkel, kérésekkel, észrevételekkel. Gyûlik szépen, lesz vele munka, kedden neki kell állni, mert a hét vége elõtt még hirdetni kell a véglegesnek tekinthetõt és mert azért ezzel elég sok idõ el fog menni.
Nem várt feladatként befigyelt, hogy Vili vácsi unokaöccsének a gépe megadta magát. Hatalmas méretû gép, Vili bácsi behozta, kipróbáltam... Sokra nem mentem vele, a Windows indulásakor a kisfelbontású logó beadása után a nagyfelbontásra nem vált át hanem – restartol... Kipróbáltam pár dolgot, alapból a csökkentett módodt, de a jelenség nem változott, ebben is restartol. Aztán memória csere, aztán tápcsere de semmi. Aztán az Xp javítótelepítése, de még így is semmi. Abban maradtunk, Vili bácsi megbeszéli az unokaöccsével, egy teljes újratelepítés lehetséges-e (mert hogy mentés nem nagyon lehetséges, én legalábbis nem tudom elvégezni), addig marad a gép, addig nem csinálok vele semmit.
A napkezdõ problémát is kézbe kellett vegyem: B.A. Mérõlaborja gépe hálózatelérési problémája az egyik, ha nem az utolsó olyan probléma amelyet még rendszergazdakétn kezelhetek (csütörtöktõl, elsejétõl más lesz a rendszergazda). A kábel és a hálókártya, ezek jöttek szóba. Tettem bele egy PCI-s hálókártyát, fel is ismerte de sajnos nem ez, nem a kártya hanem a kábel volt a problémás: egy nagyon hosszú patch kábellel kipróbálva mûködött a dolog. Mivel ez nekem úgysem szokott menni, a kábelvég javítását már meghagyom az utód kollégának azzal, hogy a gondnok úrral a kábelt is lecseréltetem, biztos ami biztos. Végül is a problémát nem oldottam meg – de elég sokat elbabráltam vele, elég sok idõmet elvitte... Kedden kicseréltetem Z.J.-val a kábelt, aztán esetleg én, valószínûbb, hogy már a rendszergazda kolléga csatlakozót tesz a kábel végére és ez is meg lesz oldva.
Anyósom nagyon nem volt jól vasárnap. Ez volt a fõ oka, hogy megbeszéltem vele, hétfõn este átmegyek, megnézem mi van a kocsival. Mentem is, bár A sok ez meg az miatt kicsit késõbb került erre sor mint gondoltam. A kocsival végül is nem volt semmi gond: kicsit nehezen ugyan, kicsit nyekergõsen muzsikálva ami az indítómotort (és az akkumulátor töltöttségét) illeti, de mivel most még nincsenek hidegek, egy hónap állás után beindult. Mentem vele egy kõrt, ki egészen a Bartók Bála útig, hogy üzem meleg legyen illetve hogy a generátor töltsön bele eleget, aztán másik helyre letettem a ház elõtt. (lehet, hülyeség és semmit nem számít, de a múltkori affér a rendszámtábla ellopása is azért lehetett mert valaki kifigyelhette hogy a kocsi meg sem moccant elég hosszú ideig...) Utána kicsit anyósommal beszélgettem, hétfõn délután volt orvosnál és szerencsére az csupa jót mondott neki: nagyon nyomasztotta õt vasárnap délután ez a vizsgálat és nagyon sokat javított a hangulatán hátfõn estére az, hogy az orvos végül is megnyugtatta, végül is eloszlatta a félelmeit. Ennyi volt a hétfõ, aznapra már „csak” kis munka maradt, miután hazabuszoztam, még az órarenddel foglalkoztam kicsit, elkezdtem a kollégák által adott észrevételeket bevinni, feldolgozni...
