(#1091) 2009. október 01., csütörtök
Nagyon korán kezdõdött a nap, egy óra után valamivel, mert az órarend közreadásának ez a nap, csütörtök volt az utolsó nap és este sem erõm sem eszem nem volt már ehhez. Amennyire lehetett, elkészült, pár nap még jól jött volna, sok apró hiba kijavítható lett volna, de hát ennyi idõm maradt rá... Reggel rohanás az iskolába, csütörtökön, mint valaha régen sok évig, rengeteg órám lett, mivel Erika beteg és a csütörtöki valamennyi óráját én tartottam meg (nekem sajátom ezen a napon nem volt). A srácokat elengedni nem akartam... Egy lyukasóra volt az elsõ, ekkor jött az új srác, Zoli, aki a rendszergazda lesz. Korán, nem sokkal hogy elkezdtem dolgozni, kitettem egy levelet a tanári listára, hogy mától õ a rendszergazda. Soha sem hittem volna, hogy erre sor kerül. Ez is elkövetkezett...
(Olykor úgy gondolom totál felesleges kommunikálni a levlistán, mert ezzel együtt is volt aki E-mail [!] útján rákérdezett, ki is most a rendszergazda...) A srác, Zoli elkérdezte, mi a teendõ, pár egyszerûbb dolgot sorba állítottam neki, nem nehezeket mert nem kéne elijeszteni õt de mászkálósat mert nem árt, ha megismeri a házat is, a kollégákat is. Ahogy soroltam neki a tennivalókat, vettem észre, hogy a sok év alatt itt rendszergazdáskodva igen sok ismeret jött össze – hát ez most már teljesen felesleges, mostantól majd a srác teszi a dolgát. Vezetgetni nem tudtam, egyik óra jött a másik után, kilencedikesektõl tizenketttedikesekig minden korosztály. Nem is kellett, mindenki nagy örömmel fogadta, nem érezheti majd magát rosszul itt nálunk...
Nekem csütörtökre maradt a tanítás, elég sok. A korai meg a kései órákat el szoktuk engedni, ezt most nem akartam! Nem akartam szabadon hagyni a diákokat, attól hogy a saját tanáruk nincs, még tartalmas óra legyen, ezt szerettem volna (és ha mondjuk a nyelvtanárok valamelyikének hiányzása esetén nem elegendõ majd a gyerekfelügyelet, ha szeretném majd hogy az egyik kolléga érdemben helyettesítse a másikat, akkor ne mondhassa senki, hogy itt és ott más a mérce...) Érdekes volt, piszok fárasztó és eléggé nosztalgikus, valaha volt amikor ez, a tanítás tette ki a napjaimat, amikor rengeteg csoportom volt, amikor komolyan oda kellett figyelni, hogy melyik csoporttal milyen feladatot végzünk el, hogy egyfelõl nekik a fokozatos terhelés meglegyen de ne ismételjem önmagam, másfelõl hogy mindegyik korosztály azzal foglalkozzon amit beterveztem nekik. Most erre úgy nagyon nem kellett, háromfajta feladatot csináltunk, egyet a kicsikkel, egyet a 10esekkel és egy harmadik fajtát a 11 és 12 osztályosokkal... Fura volt megint, hogy kiszámítható a nap, hogy a kicsengetés után biztos a becsengetés, mostanában nem ilyen, sok a kiszámíthatatlanság, de hát ez van. Jó volt – most megint egy jó ideig nem lesz ilyen azt hiszem. Lehet, soha többé... Mindegy, munka szerencsére van... Mint például az órarend is... Ennek kapcsán most már szerencsére kevesebb keresés volt mint gondoltam, inkább csak apróságokat kértek. Egészében nem volt valami fényes nap, sõt, de mindegy is, eltelt és annyi...
Este SzÁMALK, ez a csoport más mint a tegnapi – mindkettõ rendes, akarnak is, tudnak is dolgozni, de mégsem ugyanaz a hangulat. A szerdai csoportban többen vannak akiknek ez a téma jobban megy, a csütörtöki csapat viszont mintha kicsit barátságosabb lenne. Egészében jó kis csapat mind a kettõ, csak a csütörtökiekkel a hangulat kicsit más. Velük kicsit gyorsabban is lehet haladni, bár ebben benne lehet az, hogy „olajozottabban” megy elmondani valamit másodszorra...